A hirdetett Ige az eredeti mag · 2003. április 5. (rövidített átirat)

Szivemből köszöntelek mindnyájatokat a mi Urunk Jézus Krisztusunk drága nevében. Vezérgondolatul mind inkább az foglalkoztat, hogy bárcsak nyilvánvalóvá lenne mindnyájunk életében, az Úr -tól nyert új szív, olyan amilyen ami Urunknak volt, szent indíttatással, hittel és szeretettel telve. Készek vagyunk-e valóban a kereszt követésében állni megalkuvás-, aggodalom-, bátortalanság- és félelem nélkül? Utazásaimon ismételten lenyügözően hatott reám, amikor láttam, hogy az Úrnak gyermekei összegyülnek, el tudják hagyni saját útjaikat, gondolataikat és Isten útjára tudnak állni. Az Igében megtaláljuk a feleletet is, hogy miért van ez így: „Jelentéstételeink mindazonáltal bölcsességet tartalmaznak — a tökéletesek között (= az előrehaladottak, szellemi érettek között), azonban nem ennek a korszaknak bölcsességét szóljuk, e korszak fejeinek bölcsességét sem, akiknek pusztulás az osztályrészük, nem - hanem Istennek titokzatos elrejtett bölcsességéről adunk jelentést, amelyet Isten valamennyi korszakok előtt kijelőlt a mi dicsősségünkre.… Nekünk tudniillik a Szellem által jelentette ezt ki az Isten; mert a Szellem ugyanis mindent átkutat, még az Isten mélységeit is.“ (1.Kor.2:6-7+10). A felületességhez semmi közünk ne legyen; Isten mélységeibe bele kell hatolnunk, hogy felismerhessük az Ő ajándékait. Bizonyos körülmények elkerülhetetlenek voltak, azok életében akik az Úr Jézus követésében álltak. „…majd behívták az apostolokat, megverették őket s megparancsolták, hogy a Jézus nevére hivatkozva továbbá ne prédikáljanak. Ők pedig örvendezve mentek el a nagytanács színe elől amiatt, hogy méltóknak találták őket arra, hogy a Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. És nem szűntek meg azután mindennap a templomban és házanként is tanítani és a Krisztus Jézusról szóló örömüzenetet hirdetni.“ (Ap.Csel.5:40-42). Nemde ez a mi utunk is? Ilyen körülmények hoznak abba az állapotba, hogy méltóvá tesznek Jézus Krisztus nevének hordozóiként élni. A mi tündöklésünk abban áll, amit Isten végzett értünk a kereszten; az Ige mélységeiből meriteni és alázatosságban járni. Amig e földön élünk reá vagyunk utalva Isten segitségére. Ha széttekintünk a családokban, nincs az a család, amelyben ne lennének megpróbáltatásoknak kitéve a családhoz tartozók - ám így próbáltatik meg az arany, a megtisztuláson án.

Bár lenne, hogy az Úr minden prédikáció által szólhasson hozzánk, mert úgy élve mint halottan az Övei vagyunk: „Mert ha élünk az ÚRnak élünk és ha meghalunk is, az ÚRnak halunk meg. Tehát akár élünk, akár halunk az ÚR tulajdonai vagyunk.“ (Róma 14:8). „Azután szózatot hallottam az égből, mely így hangzott: ,Írd meg:Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az ÚRban halnak meg.…‘“ (Jel.14:13). Akik életük folyamán üdvösségre jutottak, boldog állapotban lesz részük. Akik pedig életük folyamán nem jutottak üdvösségre, azok haláluk után sem jutnak hozzá. Egyedül az Úr Jézus győzte le a halált, az Ő győzelme a mi győzelmünk, az Ő üdvösségszerzése a mi üdvösségünk.

Ami időnket érinti, amint annyiszor hangsúlyoztuk, valóban a végidők végére érkeztünk. A bibliai próféciák nemcsak, hogy Izráellel teljesednek be, hanem a körülötte lévő országokban is. Az arab államok összevéve ötszázötvenszer nagyobbak területileg, mint a kis Izráel. Branham testvér szétrombolva látta az Egyesült Államokat 1933-ban egy 7-ik látomásában, egy katonai csapás folytán. Látjuk amint az egész világ provokálva lett egy ún. újjászületett elnök által (Busch), ám ez még csak előfoka „Háboruk és háboruk hirei“ a Mt. 24-ből annak, ami következni fog ama napon amikoris Isten fog leszámolni. Ám ne aggodalmaskodjunk, ha a történtek nem lennének Isten tervében, nem következtek volna be. És mert időnkben ismételten szó esik Damaszkusról, hadd lássuk mit mond az Írás hozzá: „Bizonyára tudjátok meg: Ímé Damaszkus város kiesik a városok számai közül (elpusztíttatik), és kopár romhalmazzá lesz;“ (Ésaiás 17:1). Olvassuk el figyelemmel az egész fejezetet és meglátjuk, hogy minden be fog teljesedni úgy, amint be lett jelentve. Sőt meglepetésekkel is találkozunk pl. a 19-ik fejezet 23-25 verseiben: „Ama napon egy egyengetett út vezet Egyiptomból Assziriába, úgy hogy a két állam Assziria és Egyiptom meglátogathatja egymást és Egyiptom Assziriával együtt az Urat tiszteli. Ama napon Izráel harmadik láncszemként áll Egyiptom és Assziriával szövetségbe, áldás gyanánt a földnek közepette; amely célra megáldotta a seregeknek URa, mondván: Áldott legyen népem! Egyiptom! és kezem munkája Assziria! és örökségem Izráel.“ Itt újra látjuk Isten magasztos tervét nemcsak Izráellel hanem a körülötte lévő népekkel is. „És lesz ama napon, hogy gabona-cséplést tart az Úr az Eufrátes folyamvize kalászától Egyiptom patakjáig, és ti egyenként összeszedettek, Izráel fiai.“ (Ésaiás 27:12). A könyvek könyvében minden le lett írva úgy a gyülekezettel kapcsolatosan mint Izráellel kapcsolatosan is.

Ami sok vesződséget okoz, különösen az Iszlám államokban, mert mindenütt vannak hívők úgy mint más nemzedékekben is, csak kissebb számban, az a tény, hogy Istenre vonatkozóan az „Allah“ szó van használatba, ami tulajdonképpen vegetációi szaporodást jelent. Allah volt az ős hold-isten; ezenfelül házas ember volt és három leánya is volt. Több mint egy milliárd ember be van csapva a koránnal. Jézus Krisztusra vonatkozóan azt a vakmerő nyilatkozatot tette, hogy csak beképzelés amit róla tart a történelem. Ehhez még hozzátevődik, hogy már abban az időben úgy gondolkolkoztak az ún. keresztények, hogy a Fiú egy második személy az Istenség keretén belül. Bármare nézünk sajnálkozva megállapíthatjuk, hogy az emberek megtébolyodtak mindattól ami emberi észből származik. Filozófálással elbeszéltek az emberek Isten mellett, gazdag fantáziával ellátva feltevéseiket. Mindezzel pedig az egész emberiség be lett csapva. Abban a pillanatban amelyben az emberi ész be van kapcsolva, a Szent Szellem nem tud hatást gyakorolni. Erre vonatkozóan még: „…Törvényemet az ő belsejökbe akarom helyezni és az ő szívükbe írni be, és Istenökké akarok lenni, ők pedig legyenek népemmé. És nem kell többé senki az ő felebarátját tanítsa és senki szemrehányóan felebarátját felszólítsa: Ismerjétek fel az URat, mert ők mindnyájan felismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az ÚR, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.“ (Jer:31:33b-34).

Mert Isten beszéde el nem mullik, hadd értékeljük azt amivel megáldott Isten, mert az értelmezések mind elmulanak. Nemcsak beszélni és énekelni az újjászületésről, hanem Istent az Írással megeggyezően átélni. Aki örökké akar élni, az már az ő földi életében örök életben kell részesüljön és felismerje, hogy Isten a Krisztusban volt és megbékéltette a világot önmagával. „Tudjuk azonban, hogy az Isten Fia hozzánk érkezett és egy olyan betekintéssel ajándékozott meg, amellyel megismerhetjük az Igazságosat és hogy benne vagyunk az Igazságosban, az Ő Fiában, a Krisztus Jézusban. Ő a valóságos Isten és az örök élet.“ (1Jn.5:20). Csak egy út van, egy élet és egy Igazság. És csak az talál legelőre aki ÉNáltalam megy be… a keskeny útra. Hányszor említjük meg ezzel kapcsolatban a Galata 2:19-20 at és a Róma 6:8 -at: „Ha pedig a Krisztussal együtt meghaltunk, reményteljesen hisszük, hogy Vele együtt élni is fogunk.“ Megbékélés, megbocsájtás, üdvrejutás - mindez nem ismeretünk által történik, hanem az Ő élete árán. Vele együtt pedig meghalt az Én -em. Az Ő akarata nyilvánvalóvá lesz az Én-em temetésével. Lucifer eleste abban állt, hogy egynéhányszor kiemelte: Én akarok… Urunkról ellenben ez áll: „A Te akaratodat teljesíteni jöttem erre a világra…“ Az Istennel való átélés összhangban a Szent Írással elengedhetetlen; mit ér egy átélés ha nincs összhangban a Szentírással? Mert csak a Szent Írás által van bemenetelünk hit által Istenhez. A hívőnek minden rendelkezésére áll, ellenben a hitetlennek semmi. A Márk Evangéliuma 16 -ik fejezetének második felében, beszámolást találunk afelől, hogy a nép tudatában volt az Úr Jézus kivoltáról, másként nem vitték volna az ő betegeiket Őhozzá, mégis egynéhány fejezettel tovább a 16-ik fejezetben elcsodálkozott az Úr ő hitetlenségükön: „Késöbb kinyilatkoztatta magát a tizenegynek, amikor asztalnál ültek és korholta őket, megszidta hitetlenségükért és keményszívűségükért, hogy nem hittek azoknak, akik tanúbizonyságot tettek az Ő feltámadásáról.“ Közvetlen e szemrehányás után a 15-ik és 16-ik versben a hittel kapcsolatos felszólítás: „Erre fel ezt mondta nekik: ,Menjetek el az egész világba s hirdessétek minden teremtménynek az üdvüzenetet: Aki hívővé lett és bemerítettni hagyja magát az megmentetik. De aki hitetelen marad az ítélet alá esik.“ (Mk.16:14-15). A legnagyobb Isten-sértés, amit földön élő ember elkövethet, a hitetlenség. „Aki nem hisz Istennek, az hazuggá tette Őt“ - mert kételyével nem veszi komolyan azaz nem tanusít engedelmességet az Ő Szavának. Ha figyelmesen olvastuk, nemcsak a néptömeg hitetlensége hanem a tanítványok hitetlensége is éppolyan kirívó volt. Nemde beszélt-e mindarról ami Vele kapcsolatosan történt?

Ha akarjátok, hogy Isten beteljesítse az Ő Szavát, hinnetek kell az Ő küldöttei küldetésében, hogy kézrátétellel imádkozhassanak érettetek. „…Hitetlenség következtében lettek ők kitöretve, te pedig a hit következtében állsz. Ne légy fennhéjázó, hanem állj résen.“ (Róma 11:20). Ismételten fel vagyunk szólítva hitengedelmességre. Tulajdonképpen ez az egyetlen ami megmozdíthatja Isten kezét. Nemcsak Istennél lehetséges minden, hanem mindazoknál is, akik hisznek Őbenne és rábíznak mindent. A Szellemtől ihletett hit legyőzte a világot. Az engedetlenség folytán kirekesztette mindnyájukat Isten. „Mert ahogy egykor ti is megtagadtátok az engedelmességet Istennek, most ellenben ezek engedetlensége következtében könyörülethez jutottatok.“ (30.v). A mi dicsekedésünk abban áll, hogy Isten kegyelmében részesített és a fogságból kivezetett.

Az Ésaiás 53.-ik fejezetében, az 1. verstől az utolsó versig, fel van lajstromozva Megváltónk szenvedése és halála, és már az első vers az engedetlenség szemrehányásával kezdődik. „Mindenesetre nem voltak mindnyájan engedelmesek az üdvüzenetnek. Ézsaiás ugyanis már így szól: ,Uram, ki hitt a mi Igehirdetésünknek?‘“ (Róma 10:16). Szem előtt kell tartanunk, hogy ahol Isten beszéde prédikáltatik, ott hatást gyakorol Isten test, lélek és szellemben. Isten nem felejt ki semmit. „A keresztről szóló Ige ugyanis esztelenség azoknak, akik elvesznek, nekünk azonban, akik megszabadulunk, Istennek hatalma.“ (1.Kor.1:18). Ó hogyha hinni tudnál átélhetnéd Istent. Hányszor el lett énekelve a Branham testvér összejövetelein az ének „Higyjél csak…“ Isten határozottan, hogy nem változott meg, annak aki hisz ma is minden lehetséges. „Mi pedig még ma is a megfeszített Krisztust prédikáljuk“ Tulajdonába lehetünk a négy Evangélium tanúbizonyság-tételeinek, valamint a több mint 5oo testvérek lenyügöző tanúvallomásainak, akik az Ő feltámadása után látták Őt.

Hogy az egész világ felfigyeljen, ahhoz be kell avatkozzon Isten, mi nem vagyunk képesek erre. Láthatóan nyilvánvalóvá kell váljon a Szent Szellem erejének kihatása, elkezdve már most az összejövetelen az Igehirdetés alatt. Bűnbocsánatra nem jut önmagától senki, hogy mint egy önkiszolgálattal magáévá tegye. Isten ébredést kell adjon ahhoz, hogy felkiáltsunk: Szükségem van Jézus Krisztusra, a megmentésre, az üdvbizonyosságra. Isten még a tizenegyedik órában is kegyelemet adott. Abban az előjogban van részünk most a kegyelem idő végén, hogy kilépjünk mindenből, ami nem egyezik meg a Szent Írás össztanúbizonyságával. Az Isten EGY, ezt bebizonyította az Ő önkinyilatkoztatásán át. Az Ige hússá lett, közöttünk lakozott, testében keresztre vitte a mi bűneinket, hogy kieszközölje a mi megváltásunkat.

Aki kedves akar lenni az ÚRnak, az ne tegye fel ismételten a kérdést: „miért?“ Mert az Írás mondja teszem, amit teszek.