A hirdetett Ige az eredeti mag · 2003. április 6. (rövidített átirat)

Hadd gondolkoztasson meg őszintén, hogy milyen a viselkedésünk karaktere az Úr előtt? Avagy szent és feddhetetlen-e általam az Ő nevének dicsőíttetése, mindama szentekkel együtt, akikkel közösségem van? A Lukács Evangéliumának 24. fejezetében beszámolást találunk mindamaz eseményekről, amelyek a mi Urunk feltámadásával kapcsolatosak, a próféták által megjövendölt, az Úr Jézustól tudtul adott és senkitől meg nem értett történtekről. „Szemük azonban be volt fogva úgy, hogy nem ismerték fel őt. ,Micsoda szavak ezek, amelyeket jártatokban egymással váltotok?‘ - szólította meg őket. Erre azok szomorú arccal megállottak. … pedig azt reméltük, hogy Ő az, aki Izráelt meg fogja váltani. Ám mindezeknek már harmadik napja hogy megtörténtek. … Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: ,Óh, ti meggondolatlanok mégis annyira renyhe a szívetek, hogy elhigyjetek mindent abból, amit a próféták hirdettek!“ (16-17 +21+25v).

A történelmi események nem mindig a mi hitünk, elképzeléseink vagy elvárásainknak megfelelően zajlanak le, úgyhogy az Úr még szemrehányóan megfedd az értelmetlenség- és meggondolatlanságért. Amig a két tanítvány csak egymás közötti beszélgetést folytatot, nem jutottak felismerésre, szíveik el voltak zárva. A 31. vers bizonyítja, hogy szemeik csak azután nyilatkoztak meg, miután az Úr betért hozzájuk, leült velük és megtörte a kenyeret az estvének idején. „Ekkor megnyiltak a szemeik és felismerték Őt. Ő azonban láthatatlanná vált számukra.“ Csak az Igazság felismerése derít fényt és érthetőséget az Igeösszefüggések megértésére.

„Vegyétek tudomásul, ímé napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után (= az Ő utasításai és kinyilatkoztatásai után).“ (Ámos 8:11). Az Isten szava hallgatása után való éhség itt van; az Ő Szava újra a gyertyatartóra van állítva, az engedetlenség, egyéni út - gondolatok vissza kell legyenek állítva az isteni rendbe. Kicsoda vonul győztesként a gyöngykapún át a kristálytengerhez, Ábrahám, Izsák és Jákóbbal az Úr vacsorán részt venni? Ezért ne adjunk a kételkedésnek helyet. „mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve ki is jelölte, hogy az Ő Fiának hasonmására átalakuljanak: emez ugyanis elsőszülött kell legyen sok testvér között.“ (Róma 8:29). Bármi érjen, bármilyen körülményekkel találkozunk, amikoris ismételten feltevődik a kérdés: miért kellett ez vagy amaz éppen énvelem megtörténjen? - Ám ha az Úr mengengedi, valóban bekövetkezik, hogy minden a javunkat szolgálja.

Az események arra utalnak, hogy egy fordulópont előtt állunk Isten országát illetően. Közelebb vagyunk a véghez, mint ahogy gondolnánk, bízvást felemelhetjük fejeinket, mert megváltásunk közel és imádkozzatok, hogy mindattól megmeneküljetek, ami a földet érik, megállni az ember Fia előtt. Az Úr Jézus Isten Fia gyanánt - Megváltó, mert a megváltottak vissza kellett legyenek állítva a fiúságba; Dávid fia gyanánt pedig Király lesz, amikor uralma alatt lesz a mindenség. Valahányszor az „ember Fia“ fogalommal találkozunk, prófétikus időszakra való utalással van dolgunk. Miért áll úgy írva: „Avagy talál-é hitet az ember Fia?“ és nem „Isten Fia“? - Mert egy prófétikus korszakban élünk.

A végidők eseményei elkezdődtek lezajlani, megváltoztatni nem fogjuk tudni, ha mégannyira fájdalmas is. Az emberek tömegesen beszélnek Istenről anélkül, hogy összeköttetésük lenne Vele. Amint már említettük, csak Isten Szava vezet be az Igazságba, csak az vezet az Írás szerinti hithez. „És olyasvalamit láttam, mintha egy kristálytiszta tenger, amely tűzzel kevert üvegtenger lett volna. És láttam azokat, akik győzelmet vívtak a fenevadon, annak képmásán és az ő nevének számán. Ott álltak az üvegtengernél és Isten hárfái voltak kezeikben.“ (Jel.15:2). Ha nincs ismeretünk afelől, hogy mit kell legyőzni, miben áll a fenevad jele stb, amelyek ellen fel kell vegyük a harcot - levegő ellen vagdosunk csak. A Branham testvér szolgálata felvilágosítást adott mindeme szimbólumok felől; Istentől megkapta eme prófétikus Igék jelentőségét. A győzők serege egy szellemi harcot kell vívjon, ennek előfeltétele a fenevadat felismerni, valamint a világi hatalmat és azt aki lovagolja azt a Jelenések 17. fejezete szerint. A negyedik világbirodalom egyidejűleg az utolsó hatalom és ezt egyértelműen Róma lovagolja. Valamennyi egyházak és szabadegyházak visszamennek az anyaölbe, mert másként elvesztik jogaikat.

Az Úr erőt ad mindvégig megállni, ha nagyobb nyomorúságokon is át kell menjünk, maga az Úr garantálja a mi megtartatásunkat. Tartsuk szem előtt, hogy János nem baptistákat, sem pünkösdistákat vagy valamilyen más felekezethez tartozókat nem látott, hanem félreérthetetlenül a győzőket látta, amint ott álltak a kristálytengernél, mert mindvégig kitartottak az Ige tanúságtétele mellett. A 3. vers szerint ők lesznek azok akik az új éneket énekelik, a Mózes énekét (az Izráeliták), továbbá a Bárány énekét eme szavakkal: „Nagyok és csodálatosak a Te műveid Urunk, mindenható Isten. Utaid igazságosak és igazak, óh nemzetek Királya! Ki ne félne Téged Urunk és ki ne dicsőítené neved?! Mert egyedül Te vagy szent. Igen jönni fognak majd az összes népek és leborulnak előtted, mert a te igazságos tetteid nyilvánvalókká lettek.“ „Ekkor mondá a trónon ülő: ,Ime mindeneket megújítok.‘ Azután tovább folytatta: ,Ird meg! Ezek a beszédek megbízhatóak és biztosak‘“ (Jel.21:5). Isten és az Ő beszéde kétségtelenek, hitünk az Ő beszédében van lehorgonyozva, ez az egyedüli isteni tekintély, meghajlunk az Ő hatalmas szent keze alatt - Szent Szavára hallgatva, hogy a hitetlenség és engedetlenségből ki legyünk szakítva. „És beviszik abba a nemzetek dicsőségét és pompáját (=értékességeiket). És sohasem be nem megy abba semmi tisztátlan, sem olyan, aki gyakorolja az utálatosságot (vagy: bálványimádást) és a hazugságot, hanem csak azok, akik a Bárány életkönyvébe be vannak írva.“ (26-27v.). Ezek azok akik a győzők seregéhez tartoznak; akik átlátják a vallásos becsapást, valamint az ájtatosan gyakorlatokat. Isten egyedül csak Jézus Krisztusban nyilatkoztatta ki magát az emberiségnek. Egyedül Őbenne van az élet; minden más út elvezet mellette és nem Őhozzá. „Akinek van füle, hallja meg, mint mond a Szellem a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van. (Jel.2:7). Aki győzni akar, annak előszöris részt kell vennie a hitért való harcban, ama hitért ami adatott egyszer a szenteknek, ez a megkoszoruzás. Nem vér és hús, sem hadi szerszámokkal való felszerelés. „Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy képesek legyetek megállni a vádló alattomos támadásaival szemben, mert a mi küzdelmünk nem olyan lények ellen folyik, akik vér és húsból vannak hanem a (földöntúli) hatalmasságok ellen, az (ördögi) erőhatalom ellen és a sötétségnek fennhatóságai - világuralkodói ellen, a rosszaság szellemi lényei ellen, kik a mennyei világban vannak. Ezért vegyétek kézhez az Isten teljes fegyverzetét, hogy ama rosz napon képesek legyetek ellenállni, mindent jól véghezvinni és győztesnek maradni a csatatéren.“ (Efézus 6:11-13). A felszólítás azokhoz irányul akiknek van fülük a szívükön, nem a kettő amely amúgy sem hall. A tanácsadás szemgyógyító írt venni, elkezdődik Mózesnél és a Zsoltárokon átvezet valamennyi prófétáig, hogy megnyilatkozhassanak szemeink az Írások felől. Én személyesen határozottan hiszem a Branham testvér szolgálati küldetését: „Amint el lett küldve Keresztelő János egy üzenettel Jézus Krisztus első eljövetele előtt, úgy az üzenet amely neked lett adva előfutára lesz Jézus Krisztus második visszajövetelének, nemhogy én lennék az előfutár hanem az üzenet“ Az Amerikai testvérek mindig arról tanúskodnak, hogy Branham testvér ember gyanánt bevezette Jézus Krisztus visszajövetelét, nem pedig a néki adott üzenet. Csak egy szó, amit az ördög elcsavar a maga és mások kárára. Az igazi menyasszony minden szóra felfigyel amit a Szellem mond a gyülekezetnek. Mit ér az Észak-Amerikai testvéreknek ha fenntartják Branham testvért és mégis elmennek amellett amit Isten végez időnkben? Mindez csak azért történik, hogy valamennyien tanítványokat toborozzanak maguk köré. Halljátok meg minden népek, Isten végérvényes tervet hozott az Ő üdvhatározatáról, mi pedig egy része lehetünk ennek. Nincs ember, aki nagyobbra becsülné a Branham testvér szolgálatát mint én, mindazonáltal egy éppolyan ember volt mint te és én. A szolgálat, amellyel meg lett bízva emelte őt ki és a néki adatott üzenet az, amire fel kell nézni, hogy be ne teljesedjék rajtunk: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok, hogy a próféták sírjait kiépititek, az igazságosak síremlékeit díszititek és azt mondogatjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, a próféták vérének kiontásában nem vállaltunk volna velük közösséget. Így hát magatok tesztek tanúságot magatok ellen…“

Két dolog összetartozik: a vér és a Szellem, amely összedolgozik a győzelemvitelre. Minden tanítás vagy gyakorlat, ami nincs az Irásban lehorgonyozva, az Igazság kicsavarása, ami tulajdonképpen hazugság. A hazugság tulajdonképen nem más, mint az igazság fordított előadása. Tartsuk mindig szem előtt, hogy csak akkor tartozunk a győzelmesek csoportjához, ha Istenben és az Ő Ígéjében vagyunk. „A győzelmest megajándékozom azzal, hogy velem együtt trónomra üljön, mint ahogy én is győztem s Atyámmal együtt leültem az ő trónjára. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem az eklézsiának.“ (Jel.3:21-22). Ő legyőzte mindazt ami ellene szegült: a farizeusokat, az írástudókat vagy a nagytanács, noha valamennyien Mózesre és a prófétákra hivatkoztak, de nem ismerték fel az ő meglátogatásuk idejét. A mi győzelmével kezességet vállalt, hogy mi is vele együtt legyőzhessünk mindent, ami utunkba áll, az Ő Szent Szellemének erejével. „Mikor pedig az embernek Fia eljön majd dicsőségében és vele együtt valamenni angyalok, akkor oda fog ülni dicsőséges trónusára.“ (Mt.25:31). Most Isten trónján ül, akkor Dávid trónján lesz és átveszi a királyságot. Menjünk vissza a Jel.5:5-höz: „Ekkor a vének közül egy így szólt hozzám: ,Ne sírj! Nézd, győzött a Júda törzséből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyithassa a könyvet és annak pecsétjét.‘“ Itt egy nagy titokról van szó, a lepecsételt könyv tartalmát csak azok tudják elfogadni és hinni, akik a győzőkhöz tartoznak. Az Evangélium prédikáltatik valamennyi népeknek; a menyasszony elhivattatik és elkülöníttetik, a bibliai és a nem bibliai dolgok el lesznek választva egymástól, egy isteni szolgálat nyomán. Itt vége kell legyen a különböző hitirányzatainknak és a János 7:38 -ba kell kikössünk: „Annak, aki hisz bennem, amint az Írás mondja, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.“ Egyedül ez köt össze Istennel; az élő isteni hit, az élő Ige. Minden másegyébb filozófia, egyéni programok stb., amely mit sem ér. Nézzetek szét a világon és azonnal szembeötlik, hogy az ún. bibliai iskolák, a világ valamennyi részén képviselve vannak és hirdetik a saját evangéliumukat. Mi legyen ennek jelentősége? Arra az Evangéliumra van szükségünk, amely tetszetőssé tesz bennünket Isten előtt. Földileg nem veszünk magunkkal semmit, ám amit Isten végzett életünkben, azt magunkkal visszük és átélhetjük a Jel 12:10-11 -et: „…most Istenünké lett a szabadítás, a hatalom, a királyság és a fennhatóság az Ő Felkentjéé, mert levettetett a mi testvéreink vádlója, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk előtt. Testvéreink legyőzték őt a Bárány vérével s tanúságtételük szavával és azzal, hogy lelküket nem szerették halálig.“ Most kétségtelen, hogy harcban vagyunk a levegőbeli hatalmasságok ellen, amelyeknek ellene állunk az Igazság fegyverével; Isten szájából eredő kétélü karddal, amely Isten beszéde és amely mindent elválaszt egymástól.