A hirdetett Ige az eredeti mag · 2003. február 1. (rövidített átirat)

„Testvéreim, hadd utaljalak benneteket az üdvüzenetre (ahhoz az örömhírhez), melyet hűségesen megismertettem veletek, amelyet el is fogadtatok, amelyben szilárdan állotok is, amely által meg is fogtok szabadulni, ha ugyan azon módon ragaszkodtok hozzá, amelyben híven hirdettem is közöttetek; ellenkező esetben megtörténhet, hogy hiába jutottatok hithez. Elsősorban azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy a Krisztus az írások szerint a mi vétkeinkért meghalt, el is temettetett, fel is támadt az írások szerint a harmadik napon, hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek, aztuán megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, kik közül a többség mai napig él, bár némelyek elaludtak, azután Jakabnak jelent meg, azután az összes apostolnak, mindenki közül utólsónak pedig mint egy idétlennek, nekem magamnak is láthatóan megjelent. Én vagyok ugyanis a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó arra, hogy apostolnak nevezzenek, azért mert az Isten gyülekezetét üldöztem. De az Isten kegyelme által az vagyok, ami vagyok és az Ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavalóvá, sőt mindazoknál többet fáradtam, ugyan nem én, hanem az Istennek velem levő kegyelme. Akár én, akár amazok, ekként hangzik a mi Igehirdetésünk, s eképpen jutottatok hithez.“ (1Kor.15:1-11). Teljes szivemből köszöntelek benneteket a mi Urunk Jézus Krisztusunk nevében, örvendek hogy nem néztetek az úti körülményekre, szél, jég és viharra, hanem mint mindig eljöttetek mert érdekeltek vagytok, Isten üzenete után.

Ismételten elhangzik visszhang gyanánt, hogy az emberek kritikus beállítással jönnek, ez helyes is így, ellenben a szívünk talaja nyitva kell legyen, felvenni és befogadni azt, ami Isten szavával összeegyezik. Isten szavát illetően nem áll senkinek jogában kritikát gyakorolni.

Az üdvrevezetés életünk folyamán történik (nem a halál után), az Irás beszéde szerint: „Boldogok akik olvassák és megörzik e könyvben írottakat.“ Közöttünk Isten beszéde kezdettől fogva előtérben volt helyezve, azaz az első helyen állt. Ha említést teszünk a világ-politikára vagy hivatkozással vagyunk a történelemre, csak azért, hogy felmutassuk Isten beszédének beteljesedését. Ehhez tartozik a vallásfekezetek egyezményéről való megemlítés is, ami időnkben elérte az ő csúcspontját (pl. azzal, hogy a pápa tökéletesen elfogadta a kórát). Minden elő van készítve tehát a végidő bevezetésére.

Izráel kéréssel fordult a pápához, hogy hozna intézkedést az elrabolt kincsek visszaszolgáltatására; különösen a templom kincseit illetően, a „Menorát“, hogy elkezdődhessen a templom felépítése. Az ÚR Jézus beszélt a fügefa példázatáról Izráelre vonatkozóan, amit szemeink előtt beteljesedve látunk, mióta Izráel állammá alakult a zsidók jönnek vissza a megígért földre a világ minden tájáról.

Hozzánk intézve a felszólítás: „Imádkozzatok, hogy erőt nyerjetek mindentől megszabadulni ami e földet fogja érni.“ Bármit cselekszik Isten, az Ő szavának alapján teszi, úgy amiként ígéret gyanánt bejelentette.

Az ÚR Jézusnak első eljövetelére utalással voltak valamennyi próféták, és a Zsoltárok mégis: nemcsak az írástudók, lényegében az egész szellemiség (papok, írástudók, farizeusok stb) az önmagyarázatnál maradtak; az ÚR csak az Öveinek nyitotta meg az ő szemeiket és értelmüket az Írások megértésére.

Kezdetben vala az Ige nem a magyarázat. Az első magyarázat az Éden kertben történt és amint ismeretes, halált hozó hazugsággal járt. Bensőleg fel vagyok háborodva, mély fájdalom fog el annak láttára, hogy miként lett az egész kereszténység tévelygésbe vezetve. Hogy pl. egy Tertullián nevezetű ember Tunéziából bevezette a semmin meg nem alapozható ún. szentháromságot; ezt illetően pedig minden emberi felfogóképességet meghaladja az, hogy ha valaki el nem fogadja, a halál fiának van nyilvánítva; ez a nicseai zsinat elve, amelyet valamennyi egyházak mind-e mai napig hitelesnek és érvényben tartanak. Ezzel szemben fel kell állítani Isten szavát, mivelhogy ezzel egyenesen ellentétben áll. Isten öröktől fogva EGY. Mit csinálnak ezek az emberek több mint 6000 Ótestamentumi, az EGY Istenre utaló Igehelyekkel? Mit a Róma 3:3o. -al „Amilyen bizonyos az, hogy egyetlen EGY Isten létezik…“ Mit a Galata 3:20. -al „Egy közbenjáró pedig nem helyettesít egyetlen EGY-et, ellenben az Isten EGY.“ Mindazoknak akik Istenből vannak, nem esik nehezükre Isten szavára hallgatni. Isten szaván nem teheti túl magát senki, hiszen ez az apostoli hitvallomás, ami ebben a szent könyben található.

A kegyelem idő végén, vissza kell legyen vezetve a gyülekezet a kezdethez, egyszerűen azért mert az ÚR Alfa és Omega, kezdet és vég. Ami a kezdetben lett hirdetve és gyakorolva, ugyanaz kell legyen hirdetve és gyakorolva a napok végén is. „Imé napok jőnek, azt mondja az ÚR Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az ÚR beszédének hallgatása után (=az Ő utasításai, kinyilatkoztatásai után N.ford.).“ (Ámos 8:11). Eme napokban élünk ma. És akik nem fogadják el idejükben az isteni beszédet, azokon beteljesedik a 12. vers: „És tántorogni fognak egyik tengertől a másik tengerig; és északtól fogva napkeletig kóborolnak, az ÚR beszédének keresése után, ám nem fogják megtalálni azt.“ Ha Isten működik ezen a földön = kinyilatkoztatja az Ő beszédét, abban a pillanatban elérkezett az ideje arra hallgatni, amit a Szellem mond a gyülekezetnek, és nem túl későn bekapcsolódni. Isten cselekvési = működési idejének beálltával, nem marad idő habozásra, hanem úgy mint Izráel esetében, az ő pusztai vándorlásuk ideje alatt történt, úgy kell legen a mi esetünkben is: mihelyt felemelkedett a felhő- vagy tűzoszlop, nyomon követniük kellett azt.“

„Ezért adunk hát mi is szakadatlanul hálát az Istennek, hogy a tőlünk hirdetett Isteni beszéd elfogadása után nem mint embernek beszédét fogadtátok el, hanem igazán úgy amint megfelel a valóságnak, mint Isten beszédét, ami mármost mióta hívőkké lettetek eredményesnek is igazul.“ (1Thess.2:13) Az Igének van egy kihatása amely abban áll, hogy felismerteti velünk a tévelygést, azután pedig kivezet abból. „Én népem jertek ki közülük, …“ A központi feladat abban áll hogy: „Hirdesd az Igét, lépj fel vele, akár alkalmas az idő rá, akár nem, győzz meg, utasíts rendre, figyelmeztess a teljes hosszútűrés ráfordításával és a tanítás felvilágosításával. Mert eljön egy olyan idő, amikor az egézséges tanítást elviselhetetlennek fogják tartani, és a saját érzéki kívánságaik szerint beszereznek maguknak tanítókat tanítókra, mert vágyódásuk a fülük viszketéséhez alkalmazkodik. Az igazságtól ellenben elfordítják fülüket és a mesékhez fordítják azokat. Te azonban légy minden tekintetben megfontolt, viseld el a szenvedést, tedd az üdv-üzenet hirdetőjének munkáját, töltsd be teljes egészében a szolgálatodat.“ (2Tim. 4:2-5). Az igazi Igehirdetés üldözéssel jár; nem mert az Igehirdetők bűnözők lennének, hanem a népnek kényelmetlen arra hallgatni, inkább üldözőbe veszik Isten beszédének hordozóit, amint már mindig is tették a prófétákkal stb. „Igédet tudomásul adtam nékik. A világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy Én sem vagyok a világból való. Nem arra kérlek, hogy kivedd őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a rossztól. Nem tartoznak a világhoz, mint ahogy Én sem tartozok a világhoz. Szenteld meg őket a TE Igazságodban. A TE Igéd az Igazság. Amint TE elküldtél engem a világba, én is úgy küldöm el őket a világba. Értük szentelem magamat, hogy ők is igazán megszenteltekké legyenek az Igazságban.“ (Jn.17:14-19). Éppoly kevésbé mint ahogy a világhoz nem tartozzunk, éppoly kevésbé tartozunk az egyház testületének tanácsához is. Az út amit választottunk egy: Az Igazság beszédében megmaradni és megnyugodni. Kegyelemből lettünk az ÚR beszédének résszessei. Kicsoda a rosz? Természetesen az ellenség, aki nem tartja szentnek azaz egy pillanatig sem fordul tisztelettel Isten beszédéhez. Egy Istentől helybenhagyott megszentelődés, a hit engedelmességének útján történik. Isten szavának eleget is kell tennünk, nemcsak úgymond hisszük azt, hanem a felszólításnak engedelmeskedünk is. „Hiszen a hit cselekedetek nélkül halott.“

Amikor az 1.Móz.22 -ben felszólította Isten Ábrahámot, Izsákot az ő egyetlen egy fiát feláldozni, nyilvánvalóvá válhatott az ő hite; nem hagyta magát a hitetlenségtől szemfényvesztésbe ejteni. Hitben annyira szilárdak kell legyünk, hogy szellemileg tisztán lássunk mindent; hogy mindent be tudjunk sorolni az Ige alapján. Amint Ábrahám nem hagyta magát megtéveszteni az argumentációk befolyásától, akként az ígéret gyermekeit sem tévesztik meg az argumentációk; az argumentáció kételkedést idéz elő és hitetlenséghez vezet.

Az igazi hit akkor tűnik ki, amikor a legnagyobb megpróbáltatásban, Istenben vetett bizodalmat tanusítunk. Felismerjük tehát a Gal. 3. fejezetével egyértelműen, hogy akik hitből valók, azok az Ábrahám fiai, tudniillik a Krisztus szellemi magjai. A két különböző mag jellegzetességéről pedig már az Éden kerti eset után olvasunk: „És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarka után kapdosol.“ (1Móz.3:15).

Különösen ez a két bibliai téma, amit az emberek minden felől megtámadnak: az egyik ami az Istenséget illeti, a második pedig az Édenkerti eset. Ám ha Isten nem veszi le a leplet, tudniillik kinyilatkoztatás nélkül soha nem fogja felismerni senki miben áll a különbség. Csakis Isten Szelleme tud közös nevezőre vezetni. Ha például figyelemmel elolvassa valaki az 1.Móz.5: 1-17 -et, a leszármazási lajstromot illetően: „…És vala pedig Ádám százharminc esztendős, amikor fia született, aki az ő képére hasonlatos volt és akit Séthnek nevezett. … Ádám, Séth, Énos, Kénán, Mahalálél, Járed, Énókh… stb. Kitől származik és hova tartozik tehát Kain, ha ebben az Isteni könyvben nincs felmutatva és felsorolva az Ádám leszármazottai közzé?! Márpedig Isten előtt kezdettől fogva különös szerepe volt az elsőszülöttségi jognak, mégsem olvasunk sehol arról, hogy Ádám nemzette volna Kaint. Menjünk az Újtestamentumhoz, ott fel van lajstromozva még egyszer hátrafele a leszármazási táblázat, Jézus Krisztusról visszafele … … Énós, Sét, Ádám ez pedig az Istené. Elfelejtett-é Isten valamit? Határozottan, hogy nem. Ám Biblia ismeretünk annyira megalapozott kellene, hogy legyen, ilyen temák felől nem vitázni, hanem egyszerűen a Biblia tanúvallomását olvasni és kétség nélkül elfogadni. Isten bölcsessége felülmúl minden emberi képzeletet, bölcsességet és magyarázatot. Bizonyos titokzatosságok azonban egyszerűen el vannak rejtve az ún. emberi tudomány és bölcsesség elől.

„Erről ismerhetők fel az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: senki sem Istenből való, aki nem az igazságosságot gyakorolja és aki nem szereti testvérét. Mert ez az üzenet tartalma amit kezdettől fogva hallottatok, hogy egymást szeressük. Nem a Kain módjára, aki az ördög fia volt és megölte testvérét. Ugyan miért ölte meg őt? Mert az egész magatartása gonosz volt, a testvérének magatartása pedig igazságos.“ (1.Ján.3:10-12). Ha Kain egyenesen az ördög leszármazottja, cselekedetei csakis gonoszak lehettek; már az ő rendeltetésének célja az ördögtől volt. Egy bizonyos: Minden biblikus kérdésre létezik egy biblikus felelet, ám amelyre csak a Szent Szellem vezet rá.

Ha példáúl vesszük a János 17:12-őt: „Ameddig közöttük voltam, megtartottam őket a Te nevedben, azokat akiket nékem adtál, és megőriztem őket, és senki sem veszet el közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy beteljesedjék az Írás - Zsolt 41:10.“ Ha most vesszük ezt az Igeverset összeköthetjük a 2.Thess.2:1-5 -el, itt újra találkozunk a veszedelemnek fiával: „Az ÚRnak, a Krisztus Jézusnak megjelenésére és a mi hozzá történő összegyűjtésünkre egy kéréssel fordulunk hozzátok: Ne hagyjátok magatokat a nyugodt meggondoltságotokból könnyedén nyugtalanságba hozni és semmi meg ne ingasson és meg ne riasszon titeket olyan hamar sem ún. szellemi-kinyilatkoztatás sem semmilyen beszédre való hivatkozás, vagy állítólag tőlünk érkező levél, mint hogyha beállt volna már az ÚRnak napja. Senki semmi módon tévútra ne csaljon benneteket. Mert nem jön el addig az ÚRnak napja, amíg előzőleg el nem jön az elpártolás és le nem lepleződik a törvénytiprás embere, a veszedelemnek fia,…“ Amint annak idején a sátán Judásba ment, az pedig az áruló fiává lett, éppen úgy van ma az antikrisztussal; a sátán bemegy az antikrisztusba, hogy sárkány gyanánt odaállítsa ennek az ő trónját.

Semmi kétség arra nézve, hogy egészen közel élünk Jézus Krisztus eljövetele előtt. Szemmel láthatóan, az egész világ prédáúl van adva a veszedelem fiának, tudniillik mindazok akik nem vesznek maguknak fáradságot az Ige alapján hinni. Ám az igazak között beteljesedik a Zsoltárok 118:15-16: „Ujjongó és diadalmi énekek harsannak fel az igazak sátoraiban; Az ÚRnak keze hatalmas tetteket visz véghez! Az ÚRnak keze magasztos; az ÚRnak keze hatalmas tetteket visz véghez!“

Összefoglalóul szeretném megemlíteni, hogy Isten csak ott emeli fel az Ő jobbját, ahol az Írásnak megfelelően emelik fel a hívők az ő szavukat Isten felé és sehol máshol. Az Ótestamentumban több összehasonlítást találunk. Az Izráel népe kivezetésénél fogva, hatalmas nagy csodák történtek. Először kinyilatkoztatta magát Isten Mózesnek tűznek lángjában egy csipkebokorban, ott különböző utasításokat kapott az ő feladatát és a nép kivezetését illetően is. Istennek emez eljárását pedig figyelemmel kísérhetjük mint egy piros vonalat: Először Mózes volt a parancsolatok vagy utasítások átvevője, azután pedig Mózesen át a nép. Ugyanúgy megfigyelhetjük, hogy a kivezetésnél fogva több próbán ment át a nép úgy a kivezetés elején mint a végén is. Először útjukat állta a veres tenger (de ugyanez a tenger védelmet is nyujtott számukra), majd különböző megpróbáltatások után elérkezve útjuk végéhez ujból útba állt a Jordán folyó és az óriások. Csak Józsué és Káleb adott hitelt az ígéret beszédének.

Mi történik most? Most mindkettő beteljesedik: a kivezetés mindabból, ami nem egyezik meg Isten beszédével, azután pedig a bevezetés Isten mélységes titkaiba. Hogy mennyi idő van a kettő között ezt csak Isten tudja. Ha olvassuk a négy Evangéliumokat szem előtt kell tartsuk az útkészítőre vonatkozó Ígék beteljesedését: „Ő az, akiről az Írás szól (Mal.3:1): Lám angyalomat küldöm el orcád előtt, hogy az előtted járva elkészítse majd utadat.“ (Máté 11:10). „… ahogy az Ésaiás prófétánál írva található: ,Ime elküldöm követemet orcád előtt, az majd elkészíti utadat, kiáltó szó hangzik a pusztában: Készítsetek utat az ÚRnak, tegyétek egyenesekké ösvényeit.“ (Márk 1:1-3). „János bejárta a Jordánt környékező egész vidéket, s a más felismerésre térést jelképező bemerítést hirdette a vétkek megbocsátására, amint Ésaiás próféta beszédeinek könyvében írva áll: ,Kiáltó szól a pusztában: Készítsétek el az ÚRnak útját: Tegyétek egyenesekké ösvényeit! Teljék be minden hasadék, alacsonyodjék le minden hegy és halom, a görbe legyen egyenessé, a göröngyös sima úttá, és az egész emberiség lássa meg Isten megmentő hatalmán át az üdvösséget.“ (Luk.3:3-6). „Így hangzott János tanúságtétele, … Pusztában kiáltozónak szava vagyok én. Tegyétek egyenessé az ÚRnak útját, mint Ésaiás, a próféta megmondta.“ (János 1:19-23). Pontosan így két vagy három tanúvallomás tételére kell legyen alapozva minden amit teszünk vagy hiszünk. Éppen úgy a Malakiás 4:5 -öt, az ÚR nagy és félelmetes napját illető ígéretet is, megalapozottan számos más Igehelyek is alátámasztják.

A 2. Kor.6:2 -ben utalást találunk az üdvösség napjára: „…A nekem tetsző időben meghallgattalak, az üdvösség (menekülés) napján segítségedre siettem. Lám most van a szívesen fogadott idő, ímé most van az üdvösségnek (menekülésnek) napja!“ Itt nem szükséges további magyarázat, Isten napja még előttünk áll annak ellenére, hogy már 2000 év eltelt. Isten maga hoz döntvényt afelől, hogy kit mikor küld és állít szolgálatba. Itt a legjobb példa a Pál apostol elhivatása, aki Saulus volt előtte, telve üldözési mániával, amíg megállította Isten és eszközül választotta. Tehet tehát valaki arról, ha Isten egy küldetésben részesíti, azaz az Ő munkájába állítja? Mint példáúl egy Branham testvér? Nincs ember akit úgy küldene el Isten, hogy az azelőtt imádkozott volna az ő küldetéséért (Kedves jó Istenem küldj el engemet, állíts ide vagy amoda szolgálatban = ez egy emberi önfelmagasztalás). Egy Istentől való küldetés, mindenki szeme láttára történik (nem dugott helyen), mint a Keresztelő János esetében is. Legyek én ellene az isteni procedúrának? Nem, annál inkább örülök, hogy Isten beteljesitett a Ő ígéretét a mi időnkre vonatkozóan is. Istennek emberei kiállnak az Igazság mellett, aki pedig az Istenből van, az hallgat is Isten beszédére.

Sajnos az Egyesült Államok sem ismerték fel Isten kegyelmi meglátogatásának napját. Több mint húsz éven át közöttük élt, járt, munkálkodott az utolsó próféta, az emberek örültek, ujjongtak, a legtöbben leutánozták és nem ismerték fel Isten célkitűzését.

Mi akik szem előtt tartjuk a célt, felismerjük, hányat üt az idő órája Pál apostol beszédének alapján. Hogy mégegyszer visszatérjünk a már említettekre: A régi babilóniában kiásatásokat végeztek és megállapították, hogy a babilóniaiak már akkor tiszteletben tartották az ún. leszármazási istent = Allah személyében; hogy mindez hazugság és csinált isten pontosan úgy mint az ún. szentháromság, ennek inkább nem járnak utána.

Minket a mi Istenünk teremtett és nem mi Őt, éspedig az Ő hasonlatosságára egy alakzatban. Nem tartozhatunk továbbá több táborokba, mindenki imádkozva a saját fülkéjébe, hanem a János 4:23-24 alapján „eljön az óra, és az máris itt van, amelyben az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának. Az Isten Szellem, és az imádóknak szellemben és igazságban kell Őt imádniok.“ Számunkra ez érvényes. Én nem imádhatok egy olyan Istent, amelyet saját magamnak előkészítek, se nem gyakorolhatok egy Istennek idegen imagyakorlatot (magamhoz idomítva őt), hanem fel kell ismernem annak célját velem, aki teremtett engem.

Számomra az Istenséget illető tematika, a legcsodálatossabb amit valaha kinyilatkoztatva láthatok.

Legyünk felkészülve, mert akármely pillanatban beállhat a megpróbáltatás ideje. Annyi bizonyos azonban, hogy Isten nem hagyja cserben az Ő népét. Ugyanakkor lesz egy idő, amikor Isten dicsőséges lezárásra viszi az Ő művét és összefoglalóan ugyanazon jellegű csodák fognak véghezmenni mint már Mózesnél és valamennyi próféták idején át az apostolokig.

Legyünk hálásak Istennek, hogy az elsőszülöttek seregéhez tartozhatunk; halljuk a Vőlegény hívását. Isten nem kér az engedelmességnél többet = Az engedelmesség több az áldozatnál. Itt csak röviden hidat szeretnék kötni a Márk 16:16 -al: „Aki hívővé lesz és bemerítkezik, megmenekül. De aki hitetlen maradt, ítélet alá esik.“ Ki akar még emögött ide - oda hadonászva megbújni, amikor egy mondatban össze lehet foglalni az Ige szerinti engeldelmességet? Hívővé lenni és bemerítkezni - a végen mint a kezdetben. Ennyiben áll az engedelmesség. Áldva legyen az Ő neve. Mi Atyánk fölöttünk, bennünk, közöttünk egy és ugyanaz az Isten az Ő fiaiban és leányaiban

Ámen