A hirdetett Ige az eredeti mag · 2003. február 2. (rövidített átirat)

„Ekkor felele Jézus hozzájuk szólva: Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy ÉN vagyok a juhok ajtaja. … ÉN vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át bemegy, megmenekül. Bemegy majd, kimegy majd és legelőt talál. … ÉN vagyok a Jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. … Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem az enyéimet s az enyéim ismernek engem.“ (Ján.10: 7+9+11+14). Szem előtt kell tartsuk azt, hogy nem mi kerstük Őt, hanem Ő keresett meg minket.

Örülünk, hogy lehetővé vált, hogy az emberek a világ bármely részéről belekapcsolódhassanak készülékeikkel az összejövetelekbe. Üdvözletünket küldjük újra a világ minden részére, különösen a szolgáló testvéreknek, akik saját terveiket elhagyva, belekapcsolódtak Isten tervébe. Az tény és valóság, hogy az Igazsággal nem sok barátot szerez magának valaki. Ám fontos, hogy az ÚR Jézus beszéde beteljesedjen rajtunk: „Ti már tiszták vagytok ama Beszédek alapján, amelyeket hozzátok szóltam.“ Mennyei hivatásunkat szem előtt kell tartsuk cél gyanánt. Azután pedig Isten áldásátol függ minden. „Akit Ő áld az meg van áldva“ akkor is, ha az emberek jobbról és balról felteszik magukban, átokkal illetni őt. Ez esetben az átok visszatér rájuk ( Bálám esete). Isten nagyon is tudatában van az Ő dolgának.

Aki az Ótestamentumot figyelemmel olvassa, megállapíthatja, hogy a királyok, papok sőt még a templomi eszközök is = egyszóval mindenki és minden ami kapcsolatba került Istennel, felavatáson (felszentelésen) kellett általmenjen. Sőt maga Jézus Krisztus is Messiás gyanánt - aki Szellemtől születet - fel lett avatva születése után. Ekként mi is által kell éljük Isten Szent Szellemén át az egy testé avatásunkat (felszentelődésünket), Isten gyülekezetébe. Ha egy és ugyanazon test tagjai vagyunk érezzük egymás fájdalmait, nehézségeit és nem vagyunk azzal foglalatosak, hogy másokon sebet ejtsünk.

Amint már említettük is, a vég határozottan dicsősséges lesz; Isten megnyugodott a hetedik napon az Ő alkotási művétől, ugyanúgy befejezésre viszi ez utolsó korszakban az Ő elkezdett művét is. Áldottaknak mondhatjuk magunkat, hogy abban az előjogban lett részünk, ebben a korszakban élni, amikor alkalmazhatjuk az Igét magunkra: „Nem fogunk mindnyájan elaludni …“ Ami be lett jelentve azon senki semmit nem fog tudni változtatni. „Abban fog állni a büntetőbírság, amellyel megver az ÚR minden népet, amelyek Jeruzsálem ellen háborúba indultak: Megdohosítja az ő húsokat még mialatt az ő lábaikon állnak, szemeik is elkorhadnak gödreikben, nyelvök is elrothad a szájokban.“ (Zak.14:12). Itt nem lőszerről van szó, hanem olyan anyagokról, amelyeknek kémiai jellegük van. „És bevetem ellene minden hegyemen a kardot, ezt mondja az ÚR Isten; úgyhogy egyiknek a fegyvere a másik ellen fordul. És végrehajtom rajta büntetőbírságomat dögvész és vérontással, felhőszakadásból jövő jégkövek által, tüzet és kénsavas esőt akarok rájuk bocsátani, őreá és az ő hadseregeire és sok népekre, akik nála vannak. Ekként igazolom nagyságomat és szentségemet és közhírré teszem magamat sok népek szemei előtt, hogy felismerjék, hogy ÉN vagyok az ÚR!“ (Ezékiel 38:21-23). Ahhoz nem fér kétség, hogy az összegyült népeknek lesz egy vezetője. Ezért: „Figyeljetek ÉN reám, ÉN népem, és hallgassatok meg engem, ÉN nemzetekből való gyülekezetem, mert tanítás megy ki Tőlem, és törvényemet megerősítem a népek megvilágosítására. Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld széthull mint a ruha , az ő lakossai pedig a legyekhez hasonlóan el fognak veszni; de üdvösségem örökre megmarad, és igazságszolgáltatásom meg nem inog.“ (Ésaiás 51:4+6). Így áll írva és így is fog beteljesedni. Amint a gyülekezeten beteljesednek Isten valamennyi ígéretei, úgy a népeken is be fog teljesedni az Ő beszéde. Izráellel kapcsolatosan már a 4.Móz.24:9b -ben olvassuk: „Aki téged áld, az meg van áldva, és aki téged átkoz, az átkozott lészen.“ és „Megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.“ (1Móz.12:3).

Ha Isten beszédét hallgatjuk, vegyük azt tiszteletadással fel, úgy mintha Isten a tűzoszlopból szólna hozzánk. A bibliát is úgy kell olvassuk, hogy Isten nyissa meg értelmünket afelől, amit olvasunk. Gondoljunk csak a komornyikra. Ne vélje senki, hogy emberi bőlcsességével fel tudja fogni és azonnal megérti amit olvas. A kérdés hozzánk is intéződik: „Megérted-e amit olvasol?“ Isten rendelt megbízatásokat a gyülekezet felépítésére és összeszerkeztésére. A rombolási munkával a sátán foglalatos, már kezdettől fogva, a Jel.12:16 -al pedig be akarja fejezni azt. Ám a mi feladatunk abban áll, hogy hagyjuk magunkat előkészíttetni az Ő visszajövetelére; tudatában kell lennünk elveszett állapotunknak. Róma 5: 18+19: „Következetesen tehát, amint egyetlen egy elesés bekövetkeztével, elhatolt a kárhoztató ítélet minden emberig, úgy a kegyelem egyetlen egy megigazító munkáján át elhozza az életadó megigazulást minden emberre. Mint ahogy ugyanis egy ember engedetlensége a sok embert a vétkesség állapotába döntötte, úgy egy ember engedelmessége a sok embert az igazságosság állapotába fogja visszaállítani.“ „Miután tehát a hit alapján megigazultakká lettünk, békességünk van Istennel, URunkon a Krisztus Jézuson keresztül.“ (5:1). Ez visszavezet a Zsoltárok 103 -ik fejezetéhez, ahol fel van szólítva saját lelkünk, az URat áldani és magasztalni: „Áldjad én lelkem az URat, és egés bensőm az Ő szent nevét. Áldjad én lelkem az URat, és el ne feledkezzél …“ Amit Isten tett velünk és értünk, soha nem szabad szem elől veszíteni; ennek következtében nem feledünk el hálát adni a megbocsátásért, megváltásért stb. Ne legyünk csak kérésekkel elfoglalva, hanem hívjuk fel saját figyelmünket a háladásra, ti. arra, hogy Krisztusban megbékéltettünk az Istennel. Amint Isten Báránya a világ alapítása óta, el volt rendeltetve arra, hogy meghaljon a világ bűneiért; úgy a mi neveink is, a világ alapítása óta, be vannak írva az életnek könyvébe. Ez pedig határozottan nem egy mesén vagy valamely vallásfelekezet tételén alapszik. „Továbbá így szól az ÚR: Kegyelmemnek idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek és megőriztelek és népszövetséggé tettelek, hogy felépítsd az országot és kioszd az elpusztult örökséget; Ímé mindkét tenyerembe bemetszettelek téged, kőfalaid szemeim előtt vannak szüntelen.“ (Ésaiás 49:8+16). Mindezen ígéretek már az Ótestamentumban le lettek írva, tudniillik Isten üdvhatározata már kezdettől fogva fennállt. Ha így olvassuk ezen Igeverseket, öröm tölt el, mert a törvény ugyan elítélt de a kegyelem felmentett. „Lássátok az ÚR Isten segítségemre van, kicsoda akar engem bűnösnek nyilvánítani?…“ (50:9). Ha figyelmesen olvassuk az Evangéliumokat, felfigyelhetünk arra, miként teljesedett be a mi URunkon valamennyi prófétai beszéd.

„Hallgassatok reám, kik az igazság után loholtok, ti kik az URat keresitek emeljétek fel tekinteteteket a kősziklára, amelyből ki lettetek metszve, és a kútmélyedésre amelyből kiásattatok!“ (51:1). Mielőtt ezzel az Igeverssel az Újtestamentumba mehetünk, vissza kell mennünk vele Mózeshez. Ebben az EGY könyvben összefoglalóan megtalálunk mindent üdvösségünkre nézve. Az ÚR Jézus hasonlóvá lett hozzánk, hogy mi is Őhozzá hasonlíthassunk. „Erre felele az ÚR Mózesnek: Ezt a kívánságodat is teljesíteni akarom neked, amit most kívántál; mert kegyelmet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged.“ (2Móz.33:17). Amennyire bizonyos az, hogy az ÚR kinyilatkoztatta az Ő nevét, annyira bizonyos az is, hogy valamennyi gyermekeit név szerint ismeri az ÚR. A kérdés csak az: Miben áll a mi elvárásunk mialatt ülve Isten beszédét hallgatjuk vagy olvassuk? Mózes bizonyos volt az ő elvárásában: „…Bárcsak megláthatnám a te dicsősségedet.“ (18.v). És az ÚR sem maradt adós a válasszal: „Ekkor felele az ÚR: Akarom, hogy teljes páratlan szépségem szemeid előtt elvonuljon és hangosan kikiáltom előtted az ÚR nevét, tudniillik, hogy kegyelmet nyújtok, ugyanis akinek kegyelmes vagyok, és irgalmasságot tanúsítok az iránt, akin könyörülni akarok. Azután így folytatta: Ábrázatomat azonban nem nézheted; mert nem marad életben egy ember sem, aki engem nézett.“ (19+20.v). A következő Igevers utalással van egy csodálatos kinyilatkoztatásra: „Ám tovább folytatta: Ímé van egy hely Én mellettem: ott lehetőséged van a kősziklára állni. És amikor elvonulok előtted az Én dicsősségemben a kőszikla hasadékába akarlak állítani téged és kezeimet oltalmazóan fölötted tartom, amíg elvonulok.“ (21+22.v.). A szikla mélyedése biztos védelmet nyújtott. „Erre a kősziklára akarom építeni az Én gyülekezetemet“ -hangzik aztán maga az ÚR ajkáról. Aki Őreá épített, Őbenne meg van óvva. „Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetből, a kinyilatkoztatás sátorának nyilása elé, és arczukra borúlának; és megjelenék nékik az ÚRnak dicsőssége. És parancsola az ÚR Mózesnek, mondván: Vedd ezt a pálcát, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te és Áron, a te atyádfia és szólítsátok meg a kősziklát az ő szemeik előtt, hogy adja ki az ő vizét; így vizet fakasztasz nékik a kősziklából és a gyülekezetnek és az ő barmaiknak ivóvízet szerzel. … Errefel összegyűjték Mózes és Àron a gyülekezetet a kőszikla előtt és monda nékik: Halljátok meg most ti nyakasok! Avagy fakaszthatunk-e néktek vizet eme kősziklából?“ (4.Móz.20:6-10). Mindezen Igeversek bátorításul kell szolgáljanak számunkra és vigadjon szívünk a kőszikla kinyilatkoztatására nézve. Ha Ésaiás próféta azt mondja: „Nézzetek fel a kősziklára“ tudnunk kell, mi van ezzel vélve! Fel kell építenünk a hídat a Máté 16:16-18 és 1.Kor.10:1-4 között. Itt aztán pontos tájékoztatást kapunk az Ótestamentumban lezajlott események prófétikus jellegéről. Amikor a Zsidókhoz írt levél 11:26 -ban arról olvasunk, hogy „Mózes nagyobb gazdagságnak tartotta a Krisztus gyalázatát Egyiptom kincseinél“ fel kell ragyogjanak szemeink.

A bibliában minden szónak megvan a maga helye. Krisztus Isten önkinyilatkoztatása volt kenetés gyanánt. Ha nem is bocsátkozunk itt részletekbe, mindazonáltal még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy mindent úgy kell hagynunk és aszerint kell cselekednünk amint írva van.

Fájdalmas, ha olyan vélemény-nyilvánítást hallunk, hogy Isten beszéde nem mindig volt a helyes értelem szerint lefordítva. Az eredeti görög szövegben utánaolvasható a Máté 28:19 például: „Menjetek el azért és tegyétek tanítványokká az összes nemzeteket, bemerítvén őket az ÉN nevemben…“ A parancsolat egész nyilvánvalóan le van írva. Annál is inkább örülünk annak, hogy a kinyilatkoztatás, amellyel megajándékozott bennünket Isten, tökéletes összhangban van az eredeti szöveggel. A trinitarizmus felől való tanítás, már kezdettől fogva járatba volt.

Sajnos azt a megállapítást kell tegyük, hogy nemcsak az embernek Fia esett áldozatul az emberek kezébe, hanem maga az Ige is változtatva lett az emberek kénye kedve szerint, éspedig egész egyszerűen azért, mert nem volt kinyilatkoztatásuk afelől, amit tenniük kellett. Ez a szükségállapot pedig mindmáig folytatódott és csak akkor lesz vége, amikor Isten kinyilatkoztátásban részesít valakit kegyelemből.

A trinitarizmusi dogma, előokozója valamennyi keresztes hadjáratoknak, gyilkosságoknak, varázslatoknak, kiinduló pontja pedig abban állt: Ellenszegülni az Izráel hitelvének: „Halljad Izráel az ÚR a mi Istenünk, egyedüli ÚR! … És kössed ezeket emlékeztetőjelül a te kezeidre és hordozd homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire és a te kapuidra.“ (5.Móz.6:4+8-9). Ez az a hitvallomás, amelyet a pogányok valamennyien elvetettek mind-e mai napig, sőt kényszert alkalmaztak a trinitarizmus elfogadására, akik pedig nem hajoltak meg, azok megérezték annak következményeit. De hiszen hány személyt látott Ésaiás, Ezékiel, János stb. a látomásokban a trónon; Nemde ismételten elhangzik ajkukról Szent szent szent az ÚR (egyszámban).

Mellesleg had legyen elmondva, hogy a -dogma- szó, görögül -dokein-, annyit jelent mint világítani, a magyarázata pedig = eredeti filozófiai tanfolyam ami úgy tűnik helyesen világít. Mármost mit akarok én, egy helyesen tünő dogmával.

Kezdetben vala az Ige és nem a magyarázat, amilyen a kezdet olyan lesz a vég is. A Kármel órája közeleg. Avagy könnyü élete volt-e a mi URunknak, az apostoloknak, a prófétáknak stb. Valamennyien életükkel pecsételték meg az ő hitüket, mert a világ nem volt méltó rájuk.

Ha olvasunk a bibliában bizonyos témák felől, tekintetbe kell vennünk az Ige erre vonatkozó össztanúvallomását, tudniillik ha megtalálható-e úgy az Ó- mint az Újtestamentumban, mert minden Igehely két vagy három tanúvallomáson kell nyugodjon. Például ha vesszük a magyar Károlyi fordításu bibliát és ott ezt olvassuk az 1.Ján.5:7 -ben: „…hárman vannak akik bizonyságot tesznek a mennyben, az Atya, az Ige és a Szent Lélek, és ez a három egy.“ Ez az Igevers nemcsak, hogy nem található meg az eredeti szövegekben, hanem egyenesen Ige-ellenes, következőleg semmi helye nincs a bibliában, mert a trinitarizmus ihletése alatt lett leírva. A felelőség rajtunk van, hogy semmit ne adjunk tovább, amit nem tudunk Isten előtti felelőséggel képviselni; amiért Isten szavatosságot vállalt, arra minden továbbiak nélkül alapozni lehet. A Br. testvér élménye, hallható igazolás volt: „Az Ótestamentum JEHOVÁ -ja az Újtestamentum JÉZUS KRISZTUSSA“ - eme kinyilatkoztátás pedig teljes összhangban van a Szentírással. Istennek nincs filozófiája, hanem közvetlen kinyilatkoztatás földjére állította lábainkat. Hadd ismerjük fel testvérek és testvérnők az egész világon, hogy Isten felfedte az Ő beszédét és nem maradt semmi a sötétség takarója alatt. Legyünk hálásak Istennek akkor is, ha ilyen „nem tej és pudding“ eledelt tárol fel elénk, már az idő is arra kényszerít bennünket, világosan beszélni, nyiltan kimondani: „ISTEN BESZÉDE NEMCSAK -ÚGY TŰNIK- HELYES, HANEM MAGA AZ IGAZSÁG.“

Krisztus legyen a megváltottak oldalán, hogy tökéletességre vigye az Ő gyülekezetét. Megvan az oka ha írva áll: „Avagy talál-e hitet az embernek Fia mikor el fog jönni?“, a miértje abban áll, hogy prófétikus időszakban élünk, nem a Dávid idejében vagy valamely más korszakban. Ne kérjetek halasztást Istentől, inkább álljatok engedelmesen az Ő követésében. Legyen Ő mindnyájunk számára minden mindenekben, kísérje áldássa életünket, hordozzuk egymást az imádság karjain és tartsuk szem előtt a célt.

PS: Itt szeretnék még egy pár gondolat-idézeteket hozzáfoglalóan idecsattolni:

— Isten kegyelmétől vezettetve, kell foglalkoztasson az álláspontfoglalás az Igével szemben; azaz ha döntvény elé vagyunk állítva, a döntés úgy jön létre, amint az ÚR Jézus döntene helyzetünket illetően.

— lényegileg feltevődik egy kérdés: Avagy készek vagyunk-e útunkat Isten akaratának megfelelően járni? Az ÚR-nak nincs szüksége a mi emberi erőfeszítésünkre, Ő csak bele akar foglalni bennünket az Ő ígéreteinek beteljesedésében. Mi a szándéka Istennek velem?

— egy Branhamra való hivatkozás nem töltheti ki hitünk megalapozását; egy 99% -os igazság elaltat vagy elámít, ahogy vesszük; az ördögnek szüksége van 99% ra, hogy az ő 1% -át beleágyazza. Isten 100% -os Igazságáról van szó „Én vagyok az Igazság, az út és az élet.“ = örök élet.

— Isten minden korszakra vonatkozóan „jeleket“ adott, amelyeket jó ha figyelembe veszünk Máté 24:32-33. pl. az Ő visszajövetelének jele, a Nóé idejére való utalás, amikoris az emberek ettek, ittak, házasodtak stb = szellemi téren a mi időnkben: az emberek mindent megesznek ami eléjük van tálalva, minden visszavezet az anya-egyházhoz, az azzal való egyesülethez. Gondolataink és nézeteink Isten természetének jellemvonásait kell visszatükrőzzék = Isten pontosan az ellenkezőjét kéri tölünk: „Jertek ki közülük ÉN népem.“

— Mindazok figyelmébe akik nem hajlandók az idők jeleire felfigyelni: Az elragadtatás megtörténik és ők elmulasztják azt. Még egy aktuális jel Sodoma és Gomora jele összekötve a Jeremiás 23:14 -el: „…isszonyú megállapítást tettem: paráználkodó- és hazug életmódot tanúsítanak, megerősítik a visszásokat tetteikben avégett, hogy senki közülük ne térjen igaz felismerésre az ő fonák gonoszságaikból; olyanok előttem mindnyájan mint Sodoma, és a benne lakók, mint Gomora.“ Isten legsúlyossabb ítélete a házasságtörőket és hazugság terjesztőkre jön = úgy földi értelemben mint szellemi értelemben is. Máté 12:31 + Zsid. 6:4

— ha valaki sarokba szorítva érzi magát, még korántsem sincs oka feladni a harcot Róm.9:29-30. „…a szabadítás és megigazulás csak a kinyilatkoztatáson alapuló hitközreműködés által jön létre.“ A valóság aktuálissabb mint valaha, szükségünk van tehát a lezajlottak jelentőségét felismerni és felfigyelni ha beállt a leejtés (állapot romlás). Semmi értelme olyan eseményekről vitatkozásokat folytatni, amelyek tulajdonképpen a végidő természetes jeleihez tartoznak: Róma 1:24-30. Tulajdonképpen ezeknek felismerése a mi biztonságunk, hogy Isten ígéreteiben bele vagyunk foglalva.

— Pál apostolnak ismerete volt úgy a teológiáról mint valamennyi vallásos események jelentőségéről, ám az ÚR-al tett találkozás pillanatában, mégis fel kellett tennie a kérdést: „Ki vagy TE URam és mit akarsz, hogy cselekedjem?“ Azért függünk hát annyira Istentől, mert Őáltala történt a mi elhivattatásunk Róm. 8:28-31; állapotunk predesztinációja természetünk azonossága Ővele. Egyrészt fel kell ismernünk az idők jeleit, hogy azok tulajdonképpen Isten tervének keretében állnak — az elküldött, küldetése révén Isten közvetlen megbízottja — bizonyosságot, erőt és bátorságot úgy nyerünk, ha nem hagyjuk magunkat megzavartatni sem a körülöttünk lezajlottaktól sem az ördög támadásaitól.

— az ördög nem az oroszlán; csak széjjeljár mint ordító oroszlán: nem úgy szédití el az embereket, hogy meglepően feltünést kelt Istennel való elleneszegülésével, hanem csak éppen elcsavarja kissé az Igazság-beszédét. 1.Pét.4:7-11; 5:8-11; Jel.4:7. Egy ún. lelki munka, amely nincs áthatva Isten Szellemétől, a beszéd, a cselekvés csak úgy tűnik mint egy oroszlánordítás. „Bizonyára jól vigyázzatok arra, hogyan hallgatjátok. Mert akinek van, annak még adatik, de akinek nincs, attól még az is elvétetik, amije látszat szerint van.“ Arról van tehát szó, hogy felismerjük az ún. utolsó üzeneten belül a különbséget a 100% -os és a 99% -os igazság között.

— két jellemvonás nélkülözhetetlen egy hívőnek: 1.a hitszilárdság és 2. a hitengedelmesség. „hogy rajtuk keresztül a világon uralkodó érzéki élvezetektől elmeneküljetek, hogy részesseivé legyetek az isteni természetnek.“ 2.Pét.1:4 Az érzéken alapuló kívánságok, amelyek uralják a világot, otromba ellentétben állnak Isten beszédével. Látókörünk ki kell legyen úgy igazítva, hogy ellene tudjunk állni mindannak ami világi. 1.Ján.2:15-17; 3:1-2

— Isten nem akar kereszteződött fiakat vagy leányokat: „A különcködő a maga érzéki vágyódása kielégítését keresi, szembeszegül minden istenfélő jámborságnak.“ (Péld.18:1). Létezik pozitív értelemben és létezik negatív értelemben elkülönülés. Ha negatív értelemben történik jogigényt kap reánk az ellenség. A pozitív értelemben való elkülönödés az Istennel való közösségben áll; a szellemi közösség kiszorítja az ellenség jogigényét. Az ördög epedezve várja azt a pillanatot, amikor egyedül vagyunk. (pl. az Édenkerti bűneset). Csak egy Szellemtől áthatott közösségben kaphatunk felvilágosítást szellemi téren, Istennek adni az elsőbbséget. „Az egész Istentől sugallt Írás előnyösen hasznos a kifejlődésre, kioktatásra, átalakításra, és az igazságosságban való nevelésre.“ 2.Tim.3:16.

— maga Istentől jön a test egybeszerkesztése és összetartása: „Krisztusból kiindulva történik az egész test szoros összeillesztése és összetartása, a kölcsönös szolgáltatás mindenféle kapcsán, minden egyes tag saját mértékében munkálkodva, a test növekedését szeretetben saját felépítésére.“ Efézus 4:16. Valamennyi jeladás a Fejből indul ki külön külön minden tagnak. Saját akaratból nem tehetünk és hagyhatunk semmit. De hiszen csak egy központi agyirányítás létezik, Jézus Krisztus a koordinátor, az impulzust Őtőle kell kapjuk, tökéletesen rá kell hagynunk magunkat arra amit mond.

— a helyzet emberi felbecsülése nem irányadó, egyedül a hit „Ne félj csak higyj“ ; emberi lármázás, emberi színjátszás, emberi előadás, mindezek az ellenségtől jönnek, az ő célja pedig abban áll, hogy megtévesszen. Figyelmesek lenni emberi filozófiák ellen és emberi ámítások ellen: Kol.2:8-9.

— Isten kivezet egy idegen dologból és bevezett az Ő ügyébe; Isten szeretete a gyülekezetben jele annak, hogy Isten közöttünk van. Mindig belső meggyőződésből tenni valamit és nem álarccal.

— még valami: Elkészíttetésünk a legfontosabb az elragadtatásra nézve, ám tartsuk szem előtt, hogy az ÚR nem fog valamely adományok (ajándékok), lelki téren bizonyos fok elérese után kérdezni; egyetlen egy dolog lesz irányadó: ez pedig az Ő SZAVÁVAL VALÓ AZONOSULÁSUNK — semmi más.