A hirdetett Ige az eredeti mag · 2003. május 3. (rövidített átirat)

„Vegyétek tudomásul szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra és késedelmes a beszédre, késedelmes a haragra. Mert az ember haragja nem munkálja Isten igazságosságát. Azért hát félre tévén minden szennyet és a gonoszság utolsó maradékát is, fogadjátok be szelídséggel a nektek beültetett Igét, melynek hatalma van arra, hogy lelketeket megmentse. Legyetek az Igének megtevői s nem csupán hallgatói, másképp saját magatokat ámítjátok el. Mert az, aki az Igének hallgatója és nem megtevője, olyan emberhez hasonlít, aki megnézte természetes arcát a tükörben, szóval megvizsgálta magát, de ahogy eljött onnan, elfelejtette, milyen volt. Ellenben aki beletekintett a szabadság bevégzett törvényébe és meg is maradt benne azáltal, hogy nemcsak feledékeny hallgató, hanem tettnek cselekvője, az boldog lesz magatartásában.“ (Jak.1:19-25).

Ájtatosságos magatartást mindenki képes felmutatni, Isten népének azonban jogigénye van Isten átélni. Istennek határozottan, hogy ismerete van hitünk felől és afelől is, hogy saját magunkon sem vagyunk képesek segíteni. Nekünk mindnyájunknak csak egy életünk van, amennyiben az ÚR-nak szenteljük azt annyiban leszünk boldogokká is téve.

A májusi hónap visszaemlékeztet életem legnagyobb próbájára, 1977-ben történt, hogy az ellenség nemcsak engem, hanem az egész művet szét akarta verni. Csak két maroknyian voltunk, akik összegyültünk, én magam nem tudtam ki megy tovább, amikoris térdeinken voltunk és jött a prófécia: „Én szolgám, nevedet sárba tapossák, mindazonáltal az Igét az egész világra el fog kelleni vigyed.“ „Ha pedig így van, mivel a tanúknak fellege vesz bennünket körül, vessünk félre mindent abból, ami megterhel és különösen a minket behálózó vétket hagyjuk el és fussuk meg mi is kitartással az előttünk levő küzdőteret, mialatt odatekintünk a hitnek elkezdőjére és bevégzőjére, Jézusra. Aki állhatatosan, a szégyent megvetve az elébe helyezett öröm helyébe keresztet tűrt, majd az Isten trónjának jobbjára ült. Vegyétek fontolóra, hogy Ő, aki vétkezőkkel akkora ellentmondásba került, kitartó maradt, hogy a ti lelketeket se ernyedjen el és a küzdelembe bele ne fáradjon.“ (Zsid.12:1-3). Üdvözitőnk elképzelhetetlen mély megaláztatásokon ment át, mindent elviselve és szem előtt tartva az isteni gyümölcs-eredményt mi miattunk. Hasonlatosan Isten valamennyi prófétái és különböző gyermekei nagy megaláztatásokon mentek és mennek át, hogy azután Isten megdicsőülhessen rajtuk és bennük. Valamennyien azok közül, akik Isten üdvhatározatában bele voltak és vannak foglalva, olyan úton mentek és mennek át, amelyet ők maguk soha nem választottak volna önkéntesen maguknak. Attól a pillanattól fogva, amelytől kezdve megértettük Isten hozzánk intézett üzenetét, minket nem ért meg továbbá senki.

Az utolsó üzenettel kapcsolatosan is, sajnos számos irányzatok keletkeztek; ám valamennyiüknek van egy közös nevezőjük. Branham testvér nem volt valamilyen új hitirányzat kezdeményezője; ellenkezőleg a tőle hirdetett üzenet lényege, az Igéhez való visszavezetésben állt, ahhoz a hithez amely az őskeresztényeknek volt a kezdetben. A megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus, tegnap ma és mindörökké ugyanaz és ennélfogva ki kell tartani mindvégig. „…hogy amiként Te, Atyám bennem vagy és Én Tebenned vagyok, ők is bennünk egyek legyenek, hogy a világ elhiggye, hogy Te küldtél engem.“ (Jn.17:21). Az Úr Jézus küldöttei gyanánt, mi is éppúgy mint Ő el kell tudjuk mondani, „hogy az Én tanításom nem Tőlem származik…“ A 2.Tim.4:3 szószorosan korszakunkra vonatkozik: „Mert olyan idő jön, amikor az egészséges tanítást elviselhetetlennek fogják tartani és saját érzéki kívánságaik szerint beszereznek maguknak egymásután tanítókat mert vágyódásuk a fülük viszketéséhez alkalmazkodik.“ Éppen evégett kellett fellépjen Isten prófétája, hogy Jézus Krisztus második eljövetele előtt útat törjön, hogy valamennyi irányzatok zűrzavaros fogságaiból kivezessen. És „ha ennek ellenére leleplezett marad a tőlünk hirdetett üdvüzenet, így csak azok között marad leleplezett, akik elvesznek.“ (2.Kor.4:3). Az Ige arról tanuskodik, hogy a szilárdatlanok csavarják el az Igét éspedig a saját veszedelmükre. „…Leveleiben kétségtelenül vannak némely nehezen felfogható dolgok, melyeket a tudatlanok és meg nem szilárdultak saját veszedelmükre félrecsavarnak, ahogy egyéb szent Irásokkal is teszik. Szeretteim, mivel előre tudjátok ezeket, őrizkedjetek, hogy a lelkiismeretlen emberek tévelygése magával ne ragadjon titeket és szilárdságotokból ki ne essetek.“ (2.Pét.3:16-17). Határozottan, hogy az én feladatom nem abban áll, a nehezen értendőket megmagyarázni; Istennek megvan a maga ideje, amikoris megérteti az Ő gyermekeivel az Ő beszédét. Az Úr vezeti az Öveit nem pedig mi egymást.

Az Ige említést tesz arról, hogy az Úr mégegyszer megmozdítja a mennyet és a földet. Összejöveteleink célja is az, hogy az Úr közös nevezőre hozzon az Igével. Miután megismerkedtünk az Igazsággal, ki vagyun téve a különböző szenvedések és megpróbáltatásoknak: „Emlékezzetek csak vissza a korábbi napokra, amelyekben azután, hogy megvilágosodtatok, a szenvedések okozta sok viaskodásban kitartottatok…“ (Zsid.10:32). Ha az Úr Jézus azt mondja: „Én nem vagyok eme világból való, ti sem…“ , hálásak kell legyünk az elhivatásért, de ugyanakkor készek kell legyünk a táboron kívül menni és elviselni a gyalázatot és a csúffátevést. „Mert lelki szenvedése következtében gyümölcsöt fog látni és megelégszik, betekintése által igaz szolga gyanánt sokakat hozzásegít a megigazuláshoz azáltal, hogy vétkeiket Ő viseli. Azért sokakkal akarom Őt részesíteni és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivlehogy életét halálra adta és a bűnösök közé számláltatott, pedig Ő a sokak bűnét hordozá és a bűnösökért közbenjáróan síkraszállt.“(És.53:11-12). Az Ő irántunk való szeretetét, hogy életét feláldozta miérettünk, szenvedését és halálát, hívő életünkkel megjutalmazhatjuk.

Kétségtelenül, hogy a két tábor létezik (a hívők között), egyrészt az elhivottak tábora és másrészt a választottak tábora. A szántóföldről szóló példázatot is ismerjük, hogy létezik a tövises föld, a kellemetlen kavicsos föld, de úgyszintén létezik az előre elkészített talaj is. Isten senkit nem az ő érdeme szerint fog megjutalmazni, hanem az Ő örök határozata nyomán mindenkin segíteni akar, de nem mindenki fogadja el a kinyujtott kezet. Istenből eredő hitnek csak azt lehet vallani, ami visszavezethető a szent Írásra, valamennyi próféták és apostolok gyakorlataira. Mert Isten beszédének örökké érvényessége van, Isten gyülekezetének semmi szüksége nincs az Íráson kívülálló „új“ kinyilatkoztatásokra. Az Írás tanúvallomásán túl nem szabad menni. Ha nem tudtok megérteni valamit, hagyjátok úgy állva, amint írva van, amíg nem kaptok kinyilatkoztatást felőle. A Lk.16:16 szerint az erőszakosak betolakodnak az üdvüzenet által hirdettetett Isten királyságába; a hívőket hitük alapján áthelyezi Isten az Ő királyságába.

Mindazok akik nem értik meg az Urat, félreértik és félremagyarázzák Őt. Az Urat csak azok értik meg, akikhez közvetlen személyesen tud szólni; nem az általános hallgatóság, testvéreim annyira fontos pontosan odafigyelni, hogy az elmondottak személyesen megszólítsanak, mert csak így tudjuk megérteni az Úr mondanivalóját. A Dániel beszámolása egyértelműen tanuskodik efelől: „És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, magyarázd meg ennek a látomást! Ekkor közeledett ahhoz a helyhez, ahol én állék és közeledésétől megrettenék és orcámra borulék és monda nékem: Ügyelj embernek fia! Mert az utolsó időre vonatkozik a látomás.“ (Dán.8:16-17). A 19-ik vers: „Ekkor mondá Ő: Bizonyára tudtodra akarom adni, mi történik a harag idejének végén! Mert a látomás az Istentől kitűzött végső időre szól“ A következő fejezetben újra olvasunk afelől, hogy Gábriel angyal újra meglátogatja Dánielt, mialatt az estvének idején imádkozási gyakorlatát végzi, mert az Úr előtt kedvelt ember volt „Mialatt még az imádságot végeztem vala, eljött ama férfiú Gábriel, akit előbbi látomásomnál fogva már láttam vala, nagy sebesen repülve hozzám az estvéli áldozat idején. Tájékoztatni akart engem és a következő szavakat mondá nékem: Dániel már most eljöttem, hogy hozzásegítselek a megfelelő megértéshez.“ Jézus Krisztus valamennyi kinyilatkoztatásai helyes megértéséhez ez a kulcs. Aki az Igét figyelmen kívül hagyja, soha nem fogja tudni megérteni a kinyilatkoztatást. Hogy a mondottakat megértsük, ugyanaz a szent kenet kell nyugodjon rajtunk is, amely ihlett Istennek valamennyi szolgáit.

Bibliai tanítás csak az, ami a bibliából származik. Amit Isten az Ige által kimondott azt tanításul lehet venni és semmi másegyebet; az egyház valamennyi tanítói zsinatokon, szemináriumok, ún. bibliai iskolák stb. állapítják meg, mit lehet tanításul venni, hogy híveikhez ezt tovább adják. A mi feladatunk az Ige követésében áll. A mi Urunk nincs sem időhöz sem valamilyen kinyilatkoztatásokhoz kötve; kinyilatkoztathatja magát ott és úgy ahogy éppen akarja. Hogy az Írás összefüggéseit megértsük, egyik bibliahelytől a másikhoz kell vezettetve hagynunk magunkat. Más felelet nem érvényes Isten előtt.

Ha pl. a mi Urunk azt mondja: „Aki hivővé lett és bemeríttetni haggya magát az megmenekül… „ és ezt a felszólítást nem képes vagy nem akarja követni valaki, akkor állíthatja száz éven át, hogy hívő és keresztény, az ő engedetlensége holt voltárol tanuskodik. Nem hangsúlyozhatjuk eléggé ki, hogy bibliailag csak az érvényes, ami az Ige nyomán hagyatott hátra. És nem kevés azok száma, akik tudva vagy tudatlanul hamar káromlásba esnek azzal, hogy azt állítják, az Úr vagy az Ő tanítványai tévedést tettek azzal amit mondtak. Kérdéseinkre kiegészítő feleletet csak valamennyi Igék összefüggéseiben kapunk. Az első keresztényekről ez áll: „…hogy kitartóan ragaszkodtak az apostolok tanításához a (testvéri) közösséghez, a kenyér megtöréséhez és a (közös) imádkozásokhoz.“ (Ap.Csel:2:42). Ahhoz, hogy az engedelmesség útjára lépjen valaki, át kell hassa az Ige mint egy nyil a szivet. Egyéni, saját magunk választott útak nem visznek célhoz és nem is adnak felvilágosítást.

Az Úr azért lett hasonlóvá hozzánk mert hústestünkben lettünk bűnösöknek találtatva. Pál apostollal jogom van elmondani: „Vajjon most az emberek tetszését igyekezzem megnyerni vagy inkább arra törekedjek, hogy Istennel legyek összhangba? Vajon embereknek igyekszem tetszeni?Ha még az embereknek való tetszelgést keresném, nem volnék a Krisztus rabszolgája.“ (Gal.1:10). Vagy egyik vagy a másik. Mindkettőnek eleget tenni, tudvalevően nem lehet. Sőt Timoteus annyira szívén volt Pál apostolnak, hogy megeskette erre az útra. Látnunk kell tehát az Ige szerinti összefüggéseket, mert menny és föld elmúlik, Isten beszéde azonban örökké megmarad.

Az Ige az eredeti mag — „Mert nem kézzel foghatóhoz, égő tűzhegyhez, nem felhőhomályhoz, sötétséghez és viharhoz járultatok, sem kürtharsonához és dörgési szózatok hangjához, amelynél fogva azok akik hallották azzal a kéréssel szóltak, hogy tovább ne szóljon hozzájuk, — ugyanis nem viselhették el Isten szigorú parancsát: ,Még ha érintené is a hegyet, köveztessék meg’. S oly félelmetes volt a jelenet, hogy még Mózes is így szólt: Telve vagyok félelemmel és reszketéssel. Nem — hanem a Sion hegyéhez és az élő Isten városához járultatok, a mennyei Jeruzsálemhez, aztán az angyalok tízezreihez, egy a mennyekben összeírt elsőszülöttek ünnepi odagyülekezéséhez és eklézsiájához, a Bíróhoz, mindenek Istenéhez, a bevégzett igazságosak szellemeihez, az új szövetség közbenjárójához Jézushoz, a meghintő vérhez, amely hatalmasabban beszél az Ábel vérénél.“ (Zsid.12:18-24). Ezzel természetesen nem az van vélve, hogy egy zarándoklatot kellene nyakunkba vegyünk Jeruzsálembe vagy a Sion hegyéhez; ellenben az Igehirdetés szellemi terén oda vissza lettünk vezetve. Semmiképpen Rómába, de annál inkább Jeruzsálembe mentünk vissza. Avagy választott-e Isten valaha egy más várost, amelyet így név szerint megemlített volna? Boldog az, akinek nem okoz nehézséget az a kinyilatkoztatott Ige megértése; annál inkáb nagy nehézséget okoznak azok, akiknek túl nagy nehézséget okoz, a kinyilatkoztatott Igét megérteni.

Mi egyértelműen azt követjük aki átment az élet különböző nyomorúságain, a születéstől kezdve a halálon át a dicsősséges feltámadásig. Mélyen a szívünkbe kell vésnünk, hogy Istennek semmi szüksége nincs tétlenek- és közömbösekre, olyanokra akik a Vele való együttműködést megtagadják sőt az Ő rendelkezéseinek végre nem hajtásával nem kevés ellenállást tanúsítanak. Annál inkább keresi az igaz követőket.

Amikor elérkezik az ideje, hogy a csúfolás és megvetés völgyén át elérkezzünk Istenhez, megfordul a helyzet 180°-ra. A dícséret és az imádat összefoglalóan fel kell szálljon Istenhez. Nevezzetek meg valakit, aki nem ütközött vagy ütközik nehézségek és próblémákba a keskeny úton! Az Úr azonban megígérte, hogy velünk lesz a világ végezetéig. Úgy amint a Megváltó szolgálata által beteljesedtek az Ésaiás 61-ben leírt próféciák, hogy a vakok visszanyerték szemük világát, a bénák jártak stb, úgy elérkezett most az ideje annak , hogy az Ő megváltottaiban is beteljesedjék ugyanaz. Hadd viseljük a harcot közösen, hogy közösen átélhessük a megkoronázást is. Valamennyien helyet adnak az ellenségnek, ellene szólva Isten jelen időre szóló küldetésének, örökre félre vannak téve; 1979 –óta.