A napfelkelte – a megelevenítő erő (töredék)

Hajtsuk meg fejeinket imára.

URAM, mialatt összegyültünk itt ezen a szép húsvét reggelén és látjuk miként fakad életre a természet, a kicsiny rügyfakadásokat, miként szállnak a méhek virágról virágra, hogy megkapják táplálékukat, a madarak úgy énekelnek mintha a húsvét tudatától szét akrna repedni kicsiny szivük, hisszük azt, hogy Jézust feltámasztottad sok évekkel ezelőtt a halottak közül és erről meg akarunk emlékezni ma.

Engedd meg, hogy ma itt mindnyájunk között húsvét legyen. Bárcsak az Ő rabszolgái gyanánt megértenök az Ő Szavát, hogy már akkor az Ő közösségében voltunk és most együtt Vele feltámadtunk és úgyszintén Vele együtt mennyei hajlékokban találtatunk.

Áldd meg az istentiszteletet itt ezen az imádkozó helyen valamint azon országokban, ahova a telefonközvetítés által eljut a prédikáció.

Gyógyítsd meg a betegeket és a szenvedőket. Bárcsak az ő számukra is húsvét lehetne és egy átmenet a beteg állapotból a felerősödésbe. És bár lenne, hogy mindazok akik halottak az ő büneik és áthágásaikban, ma a Krisztusban megelevenedjenek. Dicsérünk téged, mert az Ő nevében kérjük mindezt. Ámen.

Úgy vélem, határozottan nagy előjog az, hogy részt vehetünk ma reggel, ezen a nagy összejövetelen itt Jeffersonville- Indiánában. A terem zsúfolva tele van és tömegesen állnak úgy bent mint kint. Hozzátok intézve mondom, akik a telefonközvetítésen át az egész országból össze vagytok kapcsolva velünk, egy csodálatos reggel ez itt.

Ma reggel 5 óraakor az ablakomhoz repült a piros begyü barátom és felébresztett. Úgy tünt nekem, mintha széthasadna kicsiny szive, miközben ezt énekelte: „Ő feltámadott“.

Ezt a kicsiny madarat mindig is a barátomnak tekintettem, mert szeretem őt. A szóhagyomány azt mondja róla: Egy kicsiny barna madár látta Őt szenvedve a kereszten, ott ahova a bűn taszította Őt. Természetes, hogy a kicsiny madárnak nem volt bűne; ám ennek ellenére a keresztfához repült és kicsiny csőrével megpróbálta a szegeket kihuzni, ennélfogva a begye tiszta piros lett. És bár az enyém is olyan lenne — mint egy pajzs, amellyel megpróbálom, ezt a dicsősséges ügyet megoltalmazni, amelyért Ő halált szenvedett.

Tudom, hogy korlátozottak vagyunk az időben, különösen azon barátok esetében, akik a közvetítésen át hallgatnak, evégett figyelmeteket egy képre szeretném terelni, amely nem sok idővel ezelőtt egy kamerával lett felvéve. Itt a kápolnában volt egy látomásom, ami szerint elhagyom Indiánát és Arizonába megyek, ahol találkozok majd hét angyallal piramis formájában. Egyáltalán nem tudtam azt, hogy mi fog történni, és amikor később ott álltam, úgy gondoltam magamban, hogy elérkezett életemnek utolsó órája mert senki sem tudja kitartani ezt a hatalmas robbanást. Biztos vagyok abban, hogy mindnyájatok előtt ismeretes ez a történet. Aztán egy hasonló reggelen mint ma, Szábino Canyonban, mialatt imádkoztam egy kard adatott a kezembe, a következő mondattal: „Ez az Ige — az Ige kardja.“

Később megjelentek az angyalok, a kijelentéshez megfelelően. Ugyanabban az időpontban egy nagy fény hagyta el azt a helyet, ahol én álltam, felemelkedve 30 mérföldnyire a levegőbe. Úgy tűnt, mintha az angyalok szárnyai egy kört alkotnának és a mennyezeten egy piramis formaság rajzolódott elő, ugyanolyan konstellációban, amint az angyalok megjelentek vala.

A tudományos dolgozók felvételeket csináltak, amint Mexikótól északra Arizóna felé haladt. Én magam 40 mérföldnyire voltam északkeletre Tucsontól, amint a szent Szellem parancsolta vala nekem. Onnantól felemelkedett a levegőbe, úgyhogy a „Life“ folyóírat közhírré tette a felvételeket a következő magyarázattal : „…az égi szférába valami titokzatosság van, ahol a nedvességkép ződés vagy a párolgás kizárt dolog, 30 mérföldnyi magas és 27 mérföldnyi széles.“ Onnan emelkedett fel, ahol az angyalok voltak azelőtt leszálva.

A tudósok aztán kérdéseket tettek fel, hogy megtudjanak valamit; az egyik közülük Tucsonból nagyon szerette volna tudni a dolgok jelentőségét, ám én nem mondtam meg nekik. Ti mindnyájan tudjátok, hogy az események előre be lettek jelentve, de nem az ő számukra lett rendelve; ti érettetek volt.

Ő beszélt ott velem. A következő utasítás szerint: „A hét pecsét meg lesz nyitva. A hét titokzatosság, a biblia hétszeres titokszatossága, amely a világ megalapítása előtt el vala rejtve, ki lesz nyilatkoztatva.“ És mi, akik az egész világhoz viszonyítva csak egy alázatos, kicsiny csoportot képezünk, örvendezhettünk ezen áldásokban és részesülhettünk ezen kinyilatkoztatásokban. Házasság, Elválás, a kígyó magva, a legkülönbözőbb kérdések teljesen le lettek leplezve; nem egy ember által, hanem maga Istentől, aki felnyitotta ezen hét titokzatosságot, azt is ami a gyülekezetet illeti, amint kezdetben a Krisztusban volt és hogy miként lesz nyilvánvalóvá az utolsó napokban. Az említett kép, ami a felemeltetést illeti, itt akad kint a hirdetményes táblán. Amint látni tudjátok, nekem is megvan az említett kép, amit a „Life“ folyóirat közhírré tett. Ám felteszem magamnak a kérdést, ha a résztvevők közül – ti. a jelenlévő hallgatók közül, tekintetbe vette-e valaki a képet, úgy ahogy kellene?

Ti emlékeztek reá, amikor a látomás jött, éppen a Jelenések könyvéből prédikáltam arról a témáról, amelyben Jézus ítélőbíró gyanánt van körülírva. Az azidőtájt volt, amikoris a gyülekezeti korszakokat vettük át, még a hét pecsétek megnyitása előtt. Ott Krisztusnak, gyapjúhoz hasonló fehér haja van. Én megmagyaráztam nektek, hogy a hajdani időkben, az angliai bírók amikor a törvényszékre mentek az ő felesketésük érdekében, a legmagassabb tekintélyben lett részük, egy fehér parókát hordtak fejükön a legmagasabb tekintély gyanánt.

Visszatérve a képre; ha a képet így megfordítjátok és úgy nézitek, felismerhetitek Krisztust, sőt lehet még onnan a hallgatók közül is. Látjátok, az Ő szemei amoda tekintenek. Annyira tökéletes, amennyire csak lehet. Fején fehér haj – jelképezvén a legmagassabb Istenséget és valamennyi meny és föld Ítélőbíróját. Látjátok az Ő szemeit, az orrát és az ajkát? „Ámen!“ Fordítsátok tehát a képet, abból a pozicióból amelyben ők nyilvánosságra hozták, így át. Igy van helyesen. Láthatjátok mindnyájan? „Ámen!“ Ő a legmagassabb ítélőbíró; Őrajta kívül nincsen más. Ez másfelől egy tökéletes azonosság, egy igazolása annak, hogy ez az üzenet igaz. Igenis ez az Igazság. És az az Igazság rámutat arra is, hogy Ő nem egy harmadik személy, hanem az egyetlenegy személyiség!

A fehér burkolaton belül láthatjátok az Ő ábrázatát, az Ő szakállát és az Ő szemeit. Vegyétek figyelembe az Ő tekintetét. Tőle kiindulóan, jobb oldala felől világosság sugárzik, az Ő tekintete irányában. A keresztfán hasonlatosan jobbra tekintet a bűnös felé, akit kegyelemben részesített. Az Ő feltámadásának világosságában még mindig az Ő nevében előre.

Szeretném ha ma reggel több időm lenne, hogy ezen rendkívüli látomásoknál többet időzhetnénk, mert ezek a szokatlan jelenségek fölötte állnak a kétely valamennyi árnyékainak. Az utóbbi 30 vagy 35 éven át bebizonyosodott a gyülekezetben az ő hitelességük, mióta 1933 –ban itt Jefferszonvilleban ott lent a folyónál ugyanaz a fény lejött és a következő szavak hangzottak el: „Amint Keresztelő János Jézus Krisztus első eljövetele előtt egy megbízatással lett kiküldve, azonképpen előzi meg a te üzeneted is Jézus Krisztus második eljövetelét.“ Amint szemeinkkel láthatjuk, máris megérkeztünk a végidőben. Némelykor elcsodálkozunk afelett, hogy miért is nem terjedt ki az egész föld kerekségérek — ha Isten is úgy akarja talán lehetőséget kapunk egyszer ennek megmagyarázására.

Mármost szeretném ha felnyitnátok bibliáitokat, mert meggyőződésünk az, hogy az Ige olvasása mindig elsődleges kell legyen. Először mindig az Igét olvasom, mert az én szavaim csak egy ember szavai; ti. kudarcba fulladnak, ám Isten beszéde sohasem vallhat kudarcot.

Hadd olvassunk fel egy szövegszakaszt a Szent-Irásból. Először is három Igehelyekkel szeretnénk foglalkozni, amelyeket kiválasztottam azok felolvasására. Ezek egyike a Jelenések 1.fejezetében található, a 17. és 18. versekben. Itt van az a hely ahol megjelenik „hófehér gyapjúhoz hasonló fehér hajjal … és az Ő lábai hansonlóak az aranyérchez.“ Azután szeretném ha elolvasnátok bibliáitokból a Róma 8,11. Üzenetemül kiválasztottam ma reggel három Igehelyet, amelyeket az ÚR szívemre helyezett és ezeket el is szeretném olvasni, mert az Ő feltámadását illetik. Nyissátok fel azután Márk evangéliumának 16. fejezetét és olvassátok el az 1. és 2. verset. Ebből fogom az összefüggést venni.

A Jelenések 1,17 és 18. versekben a következőket olvashatjuk: „Mikor pedig megláttam őt, leesém lábaihoz mint egy holt. És reám veté az ő jobb kezét, mondván nékem: „Ne félj! ÉN vagyok az Első és az Utolsó, és az Élő; pedig halott valék, és imé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.“

A Rómabeliekhez írt levél 8. fejezetének 11. versében ezt olvassuk:

„Ha pedig annak a Szelleme, aki Jézust a halottak közül feltámasztotta bennetek lakik, ugyanaz, aki a Krisztus Jézust a halottak közül feltámasztotta a bennetek lakó Szellem által a ti halandó testeteket is meg fogja eleveníteni.“

És most nyissuk fel Márk evangéliumának 16. fejezetét, a feltámadást illetően, az 1. és 2. verset:

„Mikor pedig elmúlt a szombat, a magdalai Mária, Mária a Jakab anyja és Salomé drága illatszereket vásároltak, hogy a sírhoz menjenek és megkenjék őt. És korán reggel, a hétnek első napján a sirbolthoz menének, már napfelkeltekor…“

A szövegszakaszom, amit ezekből a versekből ki szeretnék venni, így hangzik: Ez a napfelkeltel, és motívum gyanánt veszem: A megelevenítő erőt.

Meglehet, hogy a rádióban már külöböző prédikációkat hallottatok, és szeretett Neville testvérünk húsvéti témája ma reggel, hasonlóképpen a feltámadás volt. Úgy véltem magamban, talán megpróbálom egy másik szemszögből megvilágítani, nemhogy megkülönböztessem magam másoktól, hanem hogy egy másik látókörből még egy keveset hozzátehessek számotokra. Az egész szent-Írás, bárhonnan veszitek azt szemügyre, Jézus Krisztusra mutat. Lehetetlen, hogy tekinteteitekkel átsiklodjatok rajta. A teljes szent-Írás Őreá van célozva.

Az egész világ egy emléknapot ünnepel ma. Legalábbis az Egyesült Államokban és ennek a részén a földnek, a templomokban és mindenütt máshol emlékünnep gyanánt dicsőitik ezt a reggelt, ama fenséges diadalomként amelyben valaha része lett az emberiségnek.

Elképzelem magamban, hogy Szabadítóként meghaljon, elsősorban gyermekként kellett megszülessen, hogy eljöjjön erre a földre. Amikor meghalt megbékéltetést szerzett a mi bűneinkért. És mégis, sok jó gyermek született erre a világra, és nem kevés azon embereknek száma, akik egy nemes cél miatt elviselték a szenvedést és meg is haltak érte. Ám soha nem létezett senki, aki feltámaszthatta volna magát, ama napig.

Húsvét, ama húsvét reggele, a történelem legjelentősebb hete volt, a legnagyobb ünnepség minden időkön át, amikoris igazolta azt, amit annakelőtte mondott. Sokat lehet mondani, ám tökéletes szavahihetősége csak akkor van valakinek, ha a valóságban bekövetkezik amit az illető kimondott. Isten, aki így szólt: „Mindent megvizsgáljatok, ami jó azt megtartsátok“, nem követelt volna tőletek semmi olyan dolgot, amit nem tett volna saját maga meg. Evégett tanújelét adta annak, hogy a valóságban ki is az, aki a mi bűneinkért meghalt.

Nemcsak egy emlékezetes nap, hanem a sok húsvéti virág, húsvéti koszorú, húsvéti nyúl és ünnepségekkel akaratunk ellenére belekerültünk valamibe, ami jóllehet rendben van, de voltaképpen semmi köze nincs az esethez.

Az emberek úgy vélik ma, hogy egyszer egy évben – nagycsütörtökön tartsuk meg a lábmosást, és nagypénteken ünnepeljük meg az úrvacsorát és a különféle tanításoknak vége hossza nincs. Aztán vitatkoznak afelől, hogy erre vagy arra a napra esik vagy hogy szombat volt vagy a hétnek első napja. Minden ilyen dolog csak hagyomány. Mi hasznotok lenne abból, ha nagyböjtöt tarttok vagy nem, ha nincs bennetek élet? Csak egy megemlékezést nem lehet kifogásolni, mindazonáltal ők csak az ő hagyományos szokásaikat fejtették ki és a fődolgot figyelmen kívül hagyták.

A sátán nem törődik azzal, hogy milyen vallásosak vagytok vagy hogy mennyire helyes a ti tanításotok; ha nincsen bennetek ez az élet nem kerülhettek ki győztesekként. Teljesen mindegy, milyen vallásosak vagytok, milyen jó emberek vagytok, milyen sok gyülekezethez tartoztatok vagy még tartozni fogtok; Ennek egyáltalán semmi jelentősége nincs, ha nem részesültetek az ujjászületésben.

Ha Isten feltámasztotta Jézust a halottak közül, hát egy megemlékezésért tette volna? És vajon ez a feltámadás reggele csak egy bizonyos nap az év többi napjaibó, amelyet megünnepelünk, vagy részessei lettünk az Ő feltámadásának? Mit jelent ez nekem személyesen? Általánosan elhisszük azt, hogy Ő feltámadott a halottak közül, ám mi közöm van nekem ehhez? Ez kétezer évvel ezelőtt történt.

Hiszen ezt a témát akarjuk közelebről megtekinteni.

Fáradt voltam, a karom fájt az injekcióktól amelyeket az ápolónő adott. Amint tudjátok, fiam és én néhány nap múlva elutazunk a tengerentúli országokban, és bizonyos betegségek ellen oltásokat kellett vegyünk, kolera, sárgaláz stb. ellen. Engem eléggé kimerítet, mert nagyon sokáig kellett birkóznom vele. Mindazonáltal a „császár“ megköveteli ezeket az oltásokat, mielőtt egy másik országba utaznátok. És a mi URUNK azt mondta: „Adjátok meg a császárnak, ami a császárt illeti, és Istennek ami Istent illeti.“

Amint így ültem és gondolataimban el voltam merülve, hogy mit is mondjak ezen a reggelen a várakozó hallgatóságnak, akikért nagyon hálás vagyok, bizonyos voltam afelől, hogy férfiak és nők aszerint fogják beszabályozni életüket, amit mondani fogok nekik. Mit is tudjak mondani? Mit vegyek szövegnek alapul? Még fel sem voltam ébredve egészen, miközben a házam elülső részén zakatolt az ajtó. Tudomásom szerint rajtam kívül senki nem volt a házban, és hallgattam; nem reagáltam azonnal. Egy bizonyos idő után zaklatást hallottam azon az ajtón, ahol tanulmányaimnak szentelem magam, és valaki folytonosan rázta az ajtót. Az ajtóhoz mentem és kinyitottam, csodálkozásomra előttem állt egy kedves kicsiny, kékszemü leányka. Úgy nézett ki, mint egy húsvéti kis virág. Most itt ül és reám szögezi tekintetét. Aztán átnyujtott nekem egy üdvözlőlapot. Ha haza érkezek még sok húsvéti-üdvözletek fognak rám várni. Ám ez az egyetlenegy képeslap amit eddig kaptam, mióta elutaztam hazulról. Aztán így szólt hozzám: „Branham testvér, ez édesapám és az én részemről van.“ Biztos akart lenni afelől, hogy ebben az üdvözletben ő is bele van foglalva. Az üdvözlőlapot apja küldte, aki ízületi gyulladásban szenved és tolószékben ül.

Átvettem tőle a lapot, megköszöntem a kedves kicsinynek, és amint megfordult és elment, megnyilt a lap. És ez a lap által jutottam a szövegemhez, mert a lapon Márk evangéliuma 16,1-2 állt, ahol a napfelkeltéről van szó. Elgondolkoztam efelett, azután eljutottam a témára, hogy a megelevenítő erő volt az, amely feltámasztotta Jázus Krisztust a halottak közül. Az esemény pedig napfeltekor zajlott le.

Volt egy idő, amikoris a világ még mély sötétségben volt. Kopár volt és üres, és víz takarta azt. Így nézett ki a világ, egy sötét, szomorú, elkomorodott atmoszférában. Isten Szelleme lebegett a vízfelületén. Ekkor megszólalt Isten: „Legyen világosság!“ Istennek volt egy alapos oka így ténykedni, mert a sok víz alatt volt a vetőmag, amelyet Ő maga vetett el; ennek életre gerjesztésére, szükséges volt a napsütés.

Az első fény, ami ezen a földön létezett, Isten kimondott beszéde volt. A legelső világosság, amely elérte valaha a földet, Isten kimondott szava volt. Ő szólt: „Legyen világosság!“, és lőn világosság! Ezáltal vált a sötétség világosságra, hogy életre kapjon a földön egy örömteljes alkotás, egy élettel telt alkotás. Midőn Isten szeretettel és könyörületességgel telt Szelleme, ama bizonyos nagy napon, az élet keletkezésének – az alkotás első napján, a föld felett lebegett, feljött a nap, szétküldte az ő sugarait és felszárította a vizet a földről. Előállt egy környezet. Ezáltal hozott legelőször örömet és életet a földre, miközben a vetőmag életre kelt. Egy fenséges óra volt.

Ám ez a napfelkelte semmi volt ama napfelkelthez visszonyitva, amely húsvét reggel mutatkozott meg! Ezúttal, ahogy a nap előjött az égboltján, nagyobb fontossága volt a napfelkeltjének mint azelőtt, mivelhogy egy jelentőségteljesebb újdonságot hozott magával, mint a kezdet napfelkelte. Ez a napfelkelte értesítést adott afelől hogy, „Ő feltámadott!“ Ő feltámasztatott a halottak közül, úgy ahogy előre megmondotta vala! Ő feltámadott a halottak közül!“

Amikor először felkelt a nap, az 1. Mózes könyvében, azt az üzenetet tette közhírré, hogy e földön élet keletkezik — mulandó élet.

Ám ahogy ezuttal előjött a nap, egy kettes napfelkelet lett. Nemcsak hogy előjött a nap, hanem feltámadott a FIÚ, hogy az Isten ígérete valamennyi vetőmagjának, az egész föld kerekségén – akiket eleve tanácshatározata szerint látott, örök életet hozzon.

Ugyanúgy, ahogy akkor a növényi élet a nap létrejövetele nélkül semmiképpen sem kaphatott volna életre, ugyanolyan szükségeszerű ma a FIÚ világossága, hogy Isten valamennyi földön élő fiait örök életben részesítsen, az Ő kiválasztottait, akiket már a világ megalapítása előtt ismert. Ezeket már a világ megalapítása előtt kiválasztotta magának Őbenne. A mi emberi hústestünk ama húsvét reggelén valahol a föld porában volt, mert porból valók vagyunk. A mennyben van egy emlékkönyv, amelyben az Övei fel lettek jegyezve. Ezek már mindig is Öbenne voltak és tudatában vannak afelől, hogy Isten Fiának feltámadása kezeskedik afelől, hogy éppúgy életre keljenek — Istennek mindazonn fiai és leánnyai akik eme nagy eseményre predesztinálva lettek. Ő határozottan tudatában volt annak, hogy meg fog történni. Egy jóval fenségesebb napfelkelte volt mint amaz első hajnalhasadás!

Közben elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikoris a húsvéti pecsét fel lett törve.

Napjainkban „gümőkóros – húsvéti pecsétjeink“ vannak. Az emberek közleményeket küldenek szét azzal a kéréssel, ezt az akciót alátámasztani és egy alapítványba befizetni, hogy orvosok és tudományos dolgozók valami után kutathassanak, ami gátat vet a gümőkórosságnak. Azt, hogy közleményeket küldenek szét valakiknek, „húsvéti pecsétnek“ nevezik. Mihelyt megkapja valaki ezt a „húsvéti pecsétet“, felnyitja, mert a pecsét magában annyit jelent, hogy alatta egy üzenet rejlik.

Mindazonáltal akkor, ama bizonyos napfelkeltekor, feltört a valódi húsvéti pecsét és nyilvánvalóvá lett a halál utáni élet titokzatossága. Ez idő előtt nem tudtuk; sötétben botorkált a világ, emberi feltevésekben. Az emberek szive elméletekkel volt tele; be lettek vezetve a hagyományok. Az emberek bálványokat imádtak; a napot isten gyanánt tisztelték és mindenféle más isteneket. Emberek léptek fel mindenféle igényekkel, ám kivétel nélkül mind a sírba mentek és ott is maradtak.

De mihelyt fel lett nyitva a valódi pecsét, felkelt Amaz a halottak közül, Aki úgy élt mint mi is élünk és Aki úgy halt meg mint ahogy mi is meg fogunk halni! Micsoda egy reggel! Az egész világtörténelem folyamán soha ehhez hasonló dolog nem történt. Nyilvánvalóvá lett ama nagy titok, hogy Ő mindkettő, a feltámadás és az élet.

És mivelhogy ama reggelen győztesként került ki, el tudta mondani: „Én élek, és ti is éljetek!“ Nemcsak Ő lett részese a feltámadásnak, hanem az egész vetés, amely Isten eleve nagy gondviselésében nyugodott, részesse lett úgy a feltámadásnak mint az életnek is, mert Ő így mondotta vala: „ÉN élek, és ti is éljetek!“ Ez volt a pecsét felyitása. Mivelhogy Ő feltámasztatott, mindazok akik a Krisztus Jézusban vannak, Vele együtt feltámasztatik.

Eme fenséges napfelkeltekor bebizonyította és igazolta Isten az Ő Szavát. Minden árnyék és kétely, amelyeket az emberek értelmükben forgattak, semmivé váltak, mert itt előállt az, aki élt, evett, ivott, az emberekkel közösségben élt és kimondotta: „Hatalmam van életemet letenni és van hatalmam ismét felvenni azt.“ (János 10,18). Mármost nemcsak valamilyen dolgokat állított fel (helyezett kilátásba), hanem bizonyitékot szolgáltatott afelől, hogy ez az Igazság. Ó, mekkora fennséges tény és valóság ez!

Biztos vagyok afelől, hogy mi sem tudjuk felfogni akik halljuk és hisszük ma reggel, milyen fenséges eset is volt az. Minthogy pedig a halottak közül feltámadott, mi is feltámadtunk már a halottak közül, mert mi Őbenne voltunk.

Figyelemre méltó: ameddig sötétség borította be a földet és nem létezett napfény, nem keletkezhetett életre a mag. A föld be volt takarva a sötétséggel mint egy palásttal. Mármost a FIU fel lett támasztva, és az összes sötétség, amely a nemzeteken, az embereken volt, eme világosság által el lett űzve, amikor elhangzott: „Nincsen itt; Feltámadott!“ Mekkora egy nyilatkozat! Ő igazolta az Ő szavát. Bebizonyította, hogy Ő maga volt az Igazság, mert mármost legyőzte a halált, a pokolt és a sírt — a sátán hármas egységét. Ez volt a sátán hármas egysége, előokozva az egytől: ez pedig a halál. A halál révén vár reátok a sír, és bűnösök gyanánt a pokolba juttok. Pontosan ez, a sátánnak ez a hármas egysége, amely a halál következménye, fogságba tartotta az emberiséget az évek folyamán.

Most azonban nyilvánvaló lett Isten valódi „hármas egysége“, hogy az Isten egy, tudniillik az igaz és élő Isten, a Kristusban megnyilatkozva, aki maga az Élet révén, feltörte a pecsétet, legyőzve az ellenséget és diadalmasan feltámadott.

„Én vagyok…; Ímé halott voltam és lásd! Élek mindörökké és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.“ (Jel.1,18). Az egy Isten ember lett, lakozást vett közöttünk és legyőzött minden ellenséget. Tanújelét adta annak, hogy a sátán hármas egysége legyőzetett és közismertté tette Isten „hármas egységét“, mert egyedül Istennek áll hatalmába az életet visszahozni. Ő Immánuel volt. Isten kinyilatkoztatta magát hústestben.

Nem csoda, hogy a Máté ev. 28. fejezetében azt a követelményt állíthatta Önmagáról: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elküldelek benneteket az egész világra, hogy legyetek Nékem tanúim.“ Ő legyőzte a halált, a pokol birodalmát és a sírt. De itt nem hagyta annyiban, hanem diadalmasan újra előjött mint akinek kezébe adatott minden hatalom mennyen és földön. Mindaz ami valah volt, az Atyából minden, a Szent Szellemből minden, voltaképpen minden Őbenne volt. „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.“ Őrajta kívül minden másegyébb tehetetlen; Ő mindent legyőzött.

Ezen kívül örökül hagyta az Ő tanítványainak, azoknak akik Őbenne hisznek az Igét: „Ne féljetek, mert Én vagyok, aki halott valék és ímé örökké élek. Nálam vannak a pokol és a halál birodalmának kulcsai; Ímé legyőztem már őket. Nem kell tovább félnetek, mert azok közül akik a világ alapítása előtt ki lettek választva Isten magja gyanánt, elő fognak jönni az életre, mikor a diadalmas Evangélium fénye kiterjed a földre. Minden korszakban be fogja hozni az Istentől eleve kiválasztott termést.“ Ő feltámadott a halottak közül.

Ó minő csodálatos tényállás: „Ímé Én élek!“ A görög „megelevenített“ szó annyit jelent, hogy a halál után valami újra meg lett elevenítve. Úgy van ezzel mint a természetes vetéssel, amely el lett vetve a földbe és amelynek meg kell halni; a vetőmag minden részecskéje, tulajdonképpen az egész vetőmag el kell rothadjon. Ugyanígy a vetőmagnak minden szikrácskája, újra életre kell jöjjön.

De nemcsak, hogy újra fel lett támasztva: „Hanem ugyanazt az életet, amely engem megelevenített, azt az erőt, amely engem előhozott a sírból, néktek adom, hogy titeket is feltámasszon, hogy ti is ott legyetek ahol én vagyok.“

A Luk. 24.fej.49. versében azt mondotta: „És legyetek tudatában annak: Én elküldöm reátok az Atyám ígéretét; Ti várjatok itt a városban, Jeruzsálemben mindaddig, amíg a Magasságból jövő hatalommal fel lesztek öltöztetve.“ És mutasson rá arra, hogy ezeket az áldásokat nemcsak a maga számára vette ígénybe, hanem megosztotta velünk is.

Ő eljött, hogy a predesztinált magot, amelyet Isten a világ megalapítása előtt eleve kiválasztott és az élet könyvében beírt, megváltani és életre kelteni. Az Ő eljöveteléig, reménység nélkül voltak a földön. De nemcsak, hogy áldás gyanánt jött erre a földre, hanem avégett is, hogy valamennyi predesztinált magot áldásban részesítsen.

Ha nem létezett volna mag a földön, nem kelhetett volna soha életre. Az Ő eljövetele azért is szükségszerű volt, hogy a csirázóképesség láthatóvá váljon. Egészen mindegy, milyen hosszu ideig van sötétségben tartva a mag, mihelyt a FIÚ sugara eléri életre fog kelni. Tartsátok figyelembe: az Ő eljövetelének célja abban állt, hogy minket Önmagában részesítsen.

Nem csoda, hogy az Evangélium egy jó örömhír. Hiszen a szó Evangélium önmagában „örömüzenetet“ jelent. Miben áll ez az örömüzenet? Ha van egy ember aki helyettünk meghal, ez egy jó örömhír. Hogy Krisztus megszületett, egy jó örömhír. De nem létezett még soha egy hír ezzel az üzenettartalommal: hogy Ő, aki az Ígéretet adta, ezt az Ígéretet igazolta is, hogy örökké él és az Ő kezében van úgy a halál mint a pokolnak kulcsa is. Kitért előle a sötétség, nem lehetet látni még a nyomát sem, a Fiú feltámadott a sírból. Kérdésen kívül állt, „az Ő jövőbeni eljövetele“ vagy a kétely afelől, hogy „talán eljön“; már tény és valóság volt az Ő eljövetele! Ez Evangélium — a boldog örömüzenet.

Jegyezzétek meg magatoknak: az Evangélium lényegbevágó üzenete, az embereknek bebizonyítani, hogy az Ő feltámadott a halottak közül. „Menjetek el az Én tanítványaimhoz és adjátok tudtul nékik, hogy feltámadtam a halottak közül, és találkozni foguk velük, hogy igazoljam is nékik.“ Ó Istenem, éppenígy ezekben az utolsó napokban is, kisugárzik a Te világosságod az egész földre! „És Én magam adok tanújelet az Én tanítványaimnak. Menjetek el és mondjátok meg nekik, hogy nem maradtam a halottak között, nem vagyok egy konvencionális hagyomány, hanem az élő Krisztus. Találkozásom lesz velük. Vigyétek el tanítványaimnak ezt az üzenetet, hogy feltámadtam a halottak közül.“ — az Evangéliumot, ti. az örömüzenetet.

Felteszitek a kérdést: „Lehetséges ez?“

A Zsidókhoz írt levél 13. fejezet 8. versében ez áll: „Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.“

Most rajtunk van a sor az Ő társtulajdonosaiként, ennek az életnek részessei gyanánt, tanújelét adni annak, hogy az Ő élete mibennünk van. Soha nem létezett egy ehhez hasonló élet; hiszen Ő Isten Fia volt. Amikor meghalt, vége lett; ám amikor húsvét reggelén a halottak közül újra feltámadott, saját maga bízott meg az Ő szolgái gyanánt, elmenni az egész világra és minden embernek elvinni ezt a boldog örömüzenetet, hogy Ő él. Hogyan lehetne az, hogy csak szavakban tegyük? Hiszen meg van írva, hogy az Evangélium nemcsak szavakban jelent meg, hanem a Szellem erejének megnyilvánulásában bizonyítékául annak, hogy Ő él.

Ha létezne egy más Evangélium, amint Pál apostol valamely bizonyos csoporthoz intézve mondta: „Csodálkozom afelől, hogy egy más Evangéliumhoz pártoltatok, noha más Örömüzenet ugyanhogy nincs,“ hanem csak egy kiforgatott, hamisított, a különböző felekezetek által kikoholt, ti pedig egy ilyen másféle örömüzenethez fordítjátok magatokat.

„…mert ÉN élek ti is élni fogtok. …ti énbennem vagytok, ÉN is tibennetek; s a tettek, amelyeket ÉN cselekszek bizonyítani fogják, hogy ÉN bennetek vagyok.“ (János 14: 12-20). Milyen csodálatos örömüzenet! Nemcsoda, hogy egy sötét, teológiával ellepett világunk volt, ám az estvének idején újra visszatér az élet. „Legyen világosság az estvének idején.“

A közhirré tett üzenet lényege így hangzott: „Ő fel lett támasztva a halottak közül, és az Ő részessei gyanánt, akiknek osztályrészük lett az Ő feltámadásában, átvesszük az ebből eredő áldásokat, mialatt a világnak tanújelét adjuk annak, hogy Ő él. Ezt pedig nem fogjuk tudni csak szavakban tenni; emberi hagyományok segítségével sikertelenek leszünk. Mert pontosan az tükröződik rajtunk vissza, amire mutatunk.

Félek azonban attól, hogy túl sokan közülünk nem Krisztushoz vezetjük az embereket. Elvisszük őket valamelyik gyülekezetbe, valamilyen eszmére mutatunk, ám feladatunk abban áll, hogy Krisztushoz vezessük őket. Ő az egyedüli, és csak Őbenne van az élet. „Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, …“ (János 3,36).

Ha egy halott embernek az élete benned van, ugyanazt az életet fogod élni mint ő is élt. Ha egy bizonyos vércsoporthoz tartozó embernek a vérét, vesszük és kicseréljük egy másik emberével, a bizonyos személynek ugyanaz a vércsoportja lesz.

És ha a ti bennetek lévő szellemről azt vélik, hogy halott és a Krisztusban lévő élettel fel vagytok kenve, akkor rajtatok nyugszik. A Róma 8,11-ben így találjuk írva: „És ha annak a Szelleme, akik Jézust a halottak közül feltámasztotta, bennetek lakozik, úgy Ő, aki Krisztust a halottak közül feltámasztotta, megeleveníti a ti halandó testeiteket is.“ — ugyanaz az élet, ugyanaz az erő, Istennek ugyanazon áldásai, amelyekben része volt Néki itt ezen a földön. Ő megváltott úgyszintén benneteket is, a magot, az Istentől eleve elrendeltett és akiknek nevei a világ megalapításától fogva a Bárány életkönyvében írva vannak. A feltámadásról szóló Evangélium igazolása az Igének! Hogyan tudjuk azt, hogy a Krisztus volt? Mert bizonyítékot hozott afelől, amit mondott. Honnan ismerem fel ennek az órának isteni üzenetét, amelyben most élek? Azáltal, hogy Isten igazolja az Ő ígéreteit és azt ami felől beszélt vala. Ez az igazolás arra nézve, hogy az Ő feltámadásának részessei vagyunk. Ő igazolja azt, ami felől beszélt.

Mindazt amit Krisztusra vonatkozóan, az Ő ígéreteiben kilátásban helyezett, hogy megtesz, a feltámadás bekövetkeztével be is igazolódott. Mindazt amit ígéretekben kilátásban helyezett a Mózes idejében megtenni, igazolta is. Az Énókh idejére vonatkozó ígéreteket hasonlóképpen igazolta. Úgyszintén igazolta az apostolok idejére vonatkozó együttes ígéreteket is.

Éppenúgy igazolja napjainkban is az Ő ígéreteit, mert ezek egy részét képezik ennek az elvetett magnak, akik az Életkönyvében idézve vannak és akikért eljött vala, hogy visszaváltsa őket Istennek. Ó, mekkora egy örömüzenet!

Húsvét reggelén nemcsak Ő támadott fel, hanem az Ő részessei is Ővele. Az Övei már az Ő keresztrefeszítésekor a Krisztusban voltak; úgyszintén Őbenne voltak az Ő feltámadásakor is. Mi vagyunk az Ő részessei, akik megelevenítettünk már akkor, amikor még halottak valánk a sötétségben, a hitetlenség sötét világában, ahova a különböző gyülekezetek, felekezetek stb.magukkal vonszoltak. De valami mibennünk felkiáltott: „Ó mi vágyódunk Isten után; éhezzük és szomjazzuk az Istent.“ Csatlakoztunk a metodistákhoz, baptistákhoz, presbiteriánusokhoz, pünkösdistákhoz vagy különböző irányulatokhoz, de bennünk mégsem volt összhangban valami. Csakhogy még nem találtuk meg. Egyszerre csak azonban, mialatt még a sötétségben ügyetlenkedtünk, utolért a nagy feltámadás Isten megígért beszédének kinyilatkoztatásában. „Nem akarom, hogy az Ő lelke a pokolban maradjon sem nem engedem meg, hogy szentem rothadást lásson.“ (Zsolt.16,10). Ő valóra váltotta Istennek valamennyi beszédeit, amelyek Őreá vonatkozóan ki lettek mondva. Feltámadásával húsvét-hétfő reggelén bebizonyította az Ő beszédének valódiságát.

Ezzel megszűnt a kétely valamennyi dolgok felől, azok számára akik valamikor a sötétségben botorkáltak és nem tudták pontosan, hogy gyakorolják a lábmosást ezen a napon, vagy tartsanak egyáltalán valamilyen előírásokat vagy napokat stb. Mert bekövetkezett a dicsősséges feltámadás, amely rámutatott arra, hogy egyáltalán minden, amit az emberek valaha bevezettek és szóba hoztak, semmisnek lettek nyilvánítva.

Ama bizonyos időpontig nem létezett még soha egy ember, aki odaadta volna az ő életét, hogy azután újra magához vehette volna azt. Az Ő feltámadása révén egyszerűen gúny tárgyává tette az ő tudományos bizonyítékaikat.

Mégsem tudják helyben hagyni azt, hogy Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, hogy az Ő ereje ugyanaz és az Ő Evangéliuma is ugyanaz, noha a Biblia egyértelmüen tanúbizonyságot tesz efelől. Isten gúny tárgyává teszi a vallásfelekezeteket mind, valamennyi előírás- vagy szabályzatokat, miközben tovább működik az Ő szent Szellemén keresztül amint megígérte vala, igazolva számunkra azt, hogy Ő él.

Mi részessei lettünk az Ő feltámadásának, mert megelevenítettünk, amikor még holtak voltunk a világban, a bűnben és áthágásokban. Ővele együtt megelevenített „és a Krisztus Jézusban Vele együtt feltámasztott és átültetett bennünket Vele együtt mennyei hajlékokban.“

Az Ő Szelleme létrehozza újra az Ő életét ezen a földön. Isten Szelleme, aki a Krisztust, a felkent testet, újra feltámasztotta — ez a Szellem úgyannyira felkente ezt a testet, hogy miután ez a mag a földbe hult, nem tudta Őt még pihenni sem otthagyni. Nem! Megelevenítette és újra feltámasztotta Őt. Ha bennetek is megtalálható ugyanaz a Szellem, ennek ugyanazon ereje által, ugyanazon jelei által, benneteket is fel fog támasztani.

Mármost szeretnék felolvasni számotokra egy rövid Igeszakaszt. Nyissatok fel ehhez még egy más Igehelyet, amelyet megjegyeztem magamnak. Talán segítségetekre lesz valamennyiben. Ezt megtaláljuk írva a 3.Mózes 23. fejezetének 9-11. tartó verseiben. Hallgassátok jól meg. A törvényadásnál fogva, a Leviticuszokban, szól Isten Mózeshez. Halljátok! Mindezen dolgok árnyékképek, és most szeretnénk néhány percet ezzel az árnyékképpel foglalkozni.

„Szóla továbbá az ÚR Mózesnek mondván: ,Szólj az Izráel fiaihoz és közöld velük a következő rendeletet: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek… (a hely, az az álláspont amelyet én adtam néktek. Most az Izráel fiaihoz szólsz, mi lesz, amikor megérkeztek ama bizonyos helyre, amelyről ígéretekben szóltam hozzátok, hogy odaviszlek benneteket, amikor megérkeztek arra a földre.“ Itt a természetes adottságok vannak vázolva, ám mindezek a dolgok árnyékképe a Szelleminek), …és megaratjátok annak vetését (mármost megkaptátok amiről szóltam nektek), a ti aratásotok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak. Az pedig rostálja meg a kévét az ÚR előtt, …“

Egyébként ha létezett egy szent szokás, a szombati napon kellett megünnepelve legyen, amely a hetedik nap volt, a szombat. Ám megfigyeltétek, hogy a megaratott kéve ez emlékünnepen a hét első napján kellett megrostálva legyen?

„Amikor az elvetett magból, amely megnövekedett és érett lett, learatjátok a zsengének első kévéjét, akkor vigyétek azt a papnak. Ő aztán vegye azt és rostálja meg az ÚR előtt, hogy tegye azt tetszővé részetekre; hogy kedvesek legyetek az Isten előtt. Szükségszerű, hogy ezúttal elhozzátok a kévéteket, hogy ő megrostálja az ÚR előtt.“ — mindazonáltal nem szombatkor, nem a hetedik napon, hanem a hét első napján, amelyet mi vasárnapnak nevezünk. Természetes, hogy ez a szó egy római szó, mivelhogy a rómaiak a vasárnapot a napisten után nevezték így meg. Ám milyen átalakulás ment végbe! Mármost nem a napnak történik a felszentelés, mert bekövetkezett a FiÚ napja — amelyen a búzaszem, Istennek elsőszülöttje, aki feltámadott vala a halottak közül, a gyülekezet fölött, amely az Ő vetése, rostálva lesz. Ez valamennyi elaludtaknak zsengéje, az első kéve, amely a hét első napján egy állapotváltozáson megy át. Az Ő feltámadása egy vasárnap történt. Aztán elbúcsuzott és az Övei jelenlétében fel lett emelve a mennybe.

Figyeljétek meg: Ő volt Isten búzájának zsengéje – első gyümölcse, aki feltámadott vala a halottak közül, Istennek első búzaszeme. Isten megelevenítő ereje révén visszahozta Őt Isten életre és feltámasztotta Őt a halottak közül. Ezáltal az elaludtak zsengéje lett – első gyümölcse. Ő volt ez a kéve.

Ama kéve azért kellett megrostálva legyen, mert az első volt, amely megérlelődött. Megemlékezés- és köszönetül létrejött egy állapotváltozás, köszönetül arra nézve, hogy a hátramaradottak is jönni fognak. Egy jel volt.

És mert Istennek első Fia volt, aki Istenben tökéletes megérlelődéshez jutott, fel lett emelve a földről és az emberek fölött állapotváltozást nyert. Ó minő csodálatos lecke! Ő volt az első, aki a megelevenítő erő révén előjött. Noha eljövetele sok jelképekben és sok árnyalatokban lett be lett jelentve, amint később látni fogjuk, Ő lett az elaludtak valódi elsőszülöttje. Ő lett a megígért mag állapotváltozásának megtestesítője, azoknak akik tulajdonábn voltak az élet ígéretének.

Pünkösdkor történt, amikoris „egy hatalmas zúgás támadt a mennyből, mintha erős sodró szél jönne és az betöltötte az egész házat, amelyben ültek“ és vártak erre az áldásra. A Fiú napján újra létrejön egy kiöntetés az eberekre ill. létrejön egy állapotváltozás, éspedig azon a napon „amelyen az embernek Fiáról a lepel lehull“, amint a Lukács 17,30 –ban írva találjuk.

Kicsoda tulajdonképpen ez az embernek Fia? „Kezdetben vala az Ige, és az Ige az Istgennél vala, és Isten vala az Ige … És az Ige testté lőn és lakozék mi közöttünk…“

Valamennyi felvilágosításó tanításokon át, amelyeket Isten beszédén át kapunk, és Isten beszédének beteljesedése által, jelek és csodák kíséretében felismerjük ma, pl. Itt a Lukács Evangéliumában amelyet éppen idéztünk, a 17. fejezet 30. versében, valamint a Malakiás 4. fejezetének második felében, s más Igehelyekben, amelyek ismeretesek számunkra, hogy ezek az Igeveresek újra „állapotváltozást“ idéznek elő, hogy az emberek által életre hívott élettelen hagyományok önmagukban halottak és Istennek Fia a szent Szellem bemerítkezése által élővé igazul közöttünk és életben részesít.

Úgy amint Krisztus valamennyi próféták stb. között az első volt, aki a halottak közül feltámadott, még ha gyakorta előárnyékolva is lett, és így „az elaludtak zsengéje“ lett, ekként a menyasszony is, aki a Krisztusból származik és a gyülekezetből jön elő, újra egy kalásszá kell formálódjon, akik az utolsó napokban egy állapotváltozáson mennek át.

A kalász meg lett rostálva. Milyen volt ez a kalász? Az első volt amely megérlelődött; az első amely tanújelét adta annak, hogy búza jellegű volt, akik igazolta, hogy beválik kalásznak. Halleja!

Bizonyos vagyok abban, hogy megértettétek azt, amiről beszéltem. Ő meg lett rostálva a nép fölött, és az első, ami a menyasszony – gyülekezet korszakában a denominacializmus sötétségéből elő fog jönni, egy üzenet lesz, hogy az Ige teljes megérlelődötten és az Ő erejének teljességében újra visszatért és ki lett töltve, a népek között egy állapotváltozást idézve elő, ami abban bizonyul meg, hogy ugyanazok a jelek és csodák történnek, amelyeket Ő is véghezvitt az Ő földönjárta idején.

Az Ő menyasszonyához így intézte az Ő Szavait: „Mert Én élek, ti is éljetek.“ „Mert Én élek, ti is éljetek.“ Micsoda egy feltámadás volt ez! És minő feltámadás ez: a halottak közül feltámadva lenni, Isten megelevenítő ereje révén a Jézus Krisztusban életre juttatva lenni!

Ő kiáramlott rájuk. Ő maga révén az Ige, pünkösd napján újra részesítette őket a kinyílatkoztatott Igében. Amint már emlitettem is, az utolsó napokban újra megtörténik. Talán ti így ellenérveltek: „Ó egy pillanatra Branham testvér. Én ismerek egy ilyen gyülekezetet.“ Én is.

Mármost képzeljétek el magatoknak a következőket, pl. ma délután visszautaznánk Tucszonba, és mindegyikünk egy vadonatúj óriási cadillac birtokában lenne. Az ülések mind be lennének vonva őzbőrrel, a legkíméletesebb bőrrel, amelyben a legpuhábban és legkényelmessebben lehet ülni; a padlózat – bevonata félbársonyból lenne, a kormánykerék nikkellel be lenne vonva és gyémántokkal lenne ékesítve, a motor technikailag ellenőrizve lenne az ő teljesítményét illetően, a csapágyak mind meg lennének olajozva, az abroncsok biztonságosak lennének defekt- és kopás ellen; tudományos szempontból minden át lenne vizsgálva. Mindkettő röviddel ezelőtt jött le a szállítószallgról, a tartály tele benzinnel. A benzin a hajtóerő, mert oktánt tartalmaz. Ám mihelyt be akarjátok indítani őket, észreveszitek, hogy az egyiknél nem működik a gyújtás, hogy nem áll rendelkezésre a gyújtóerő.

„Márpedig az erő a benzinben van Branham testvér“ érveltek ti. Ám nem játszik szerepet, mennyi erő van a benzinben, ha nem működik a szikrázó, amely nyilvánvalóvá tehetné ezt az erőt; és ha nem létezik a hajtóerő, amely igazolja a benzin létezését, éppolyan jól víz is lehetne.

Nincs semmi jelentősége annak, hogy milyen követelményeket állítanak a teológusok, hogy van berendezve a templomotok vagy felszerelve egyházatok, milyen kiképzésben részesültetek, mennyire van a biblia értelmében: kivéve, ha ez a kéve egy állapotváltozáson megy át, hacsak nem veszi birtokába a szent Szellem ezeket az embereket, hogy megelevenítse az Igét bennük. A benzin az Igét jelképezi. Noha az Ige mindig is az Igazság maga, mindazonáltal a Szellem nélkül nem hatékony.

Mi túl nagy hangsúlyt fektettünk a mechanikára és figyelmen kívül hagytuk a dinamikát (amely az erőtan- és a lendületről tanuskodik). Mi rá vagyunk szorulva Isten dinamikus erejére, a Jézus Krisztus feltámadási erejére a gyülekezetben, hogy nyilvánvalóvá és közhírré váljék, a benzin mibenléte! Megtörténhet, hogy a benzintartályról van szó és mégis csak víz van benne! A bizonyítási eljárás egyetlen lehetősége, hogyha hozzájárul az élet; ekkor kimutatkozik, hogy a tartalom benzin vagy nem.

És ha megpróbáljátok a szent Szellemet önerővel valamely vallásfelekezetbe bevinni, megpróbálhatjátok ahányszor csak akarjátok, legfeljebb egy dadogást vagy hebegést idézhettek elő, tönkreteszitek a motrotokat, mert megtelik korommal.

Mégis örvendetessé tesz az, hogy létezik egy 10.000 erejü oktán, éspedig Istennek beszéde és a szent Szellem, amely lángra lobbantja azt, úgyhogy Istennek ereje nyilvánvalóvá lesz egy férfiú életében, egy nő életében vagy az egész gyülekezetben. Amint a Cadilacc-ot hajtja az erő az utca mentén, úgy nyilvánvalóvá lett a szent Szellem dinamikus ereje által, amely pünkösd napján eljött és a nép között egy állapotváltozást hozott létre, hogy Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz.

Ez volt valamennyi próféták közül a zsenge kéve, amely előjött; Istennek Fia, valamennyi próféták Királya. Adódtak gyülekezetek és egyházak és sokan meg voltak győződve arról, hogy a menyasszonyt képviselik. Mindazonáltal egynek elő kell jönnie! Hallelujah! Jézus Krisztus igazi menyasszonya elő kell jöjjön! El kell jöjjön Egy, aki nemcsak a mechanizmussal rendelkezik, hanem rendelkezésére áll a dinamikus erő is, amely olyan életet gerjeszt a gyülekezetben, hogy az Ő feltámadásának erejében következetesen jár. Amíg eljútunk addig, amíg ezt az állapotot elérjük, mit használ ha csak a kerékpántot csiszoljuk? Mit használ a kocsit ujjáalakítani és polírozni, ha nincs benne a dinamika? Teljesen mindegy mennyire szabályszerűnek mutatkozik a mechanizmus, a dinamika szükségszerűen fontos a forgalmazáshoz.

Ennek tanújelét adta a mi Urunk! Hallelujah! Húsvét napján be lett bizonyítva. Az ÚR Jézus nemcsak az Ige volt, hanem Isten maga, az Igében a dinamika. Ez életre keltette a Jézus Krisztus testét, amely már hidegen, mereven és halottan a sírban feküdt úgy, hogy feltámadott és a követ tova gurította. „Én vagyok, aki halott valék“ — úgyannyira, hogy a nap is igazolta (Máté 27), hogy a hold és a csillagok is közhírré tették. Az együtes természet tanúskodott az Ő halála mellett. Most tudomásul kell vegye az egész világ, hogy Ő újra él. Ő nemcsak a mechanizmus volt, nemcsak Isten beszéde, hanem a dinamika is, amely igazolta ugyanezt.

Amint előjött Ő - a Vőlegény, úgy kell előjöjjön a menyasszony is, mivelhogy egy része a Vőlegénynek. A menyasszony valamennyi kinyilatkoztatások valóra válását és beteljesedését igazolja, amelyekről a menyasszonnyal kapcsolatban mások tanúbizonyságot tettek! Csakis ezt teheti közhírré. És ha eltérő az ő tanúbizonysága a Vőlegényétől, nem lehet a menyasszony, mert a menyasszony hús az Ő húsából, test az Ő testéből, élet az Ő életéből, erő az Ő erejéből. A menyasszony azonos a Vőlegénnyel. Amint férj és feleség egy és amint az asszony az ő oldalából lett kivéve, akként részesült a menyasszony az Ő Szellemével is és asszonya lett Néki. Az Ő oldala meg lett nyitva, és az asszony ki lett véve belőle. Néki mindkettő rendelkezésére áll: úgy a mechanika mint a dinamika is. Mialatt az Ő Szelleme és az Ő hústeste egybe lett szerkesztve, a dinamika a mechanikához került.

Ezek a nyuszis húsvéti ceremóniák egybevetve, a nagy gyülekezetek teljes fényezése kudarcba fullad és elmúlik. Ámde a gyülekezet megkapja úgy a dinamikát mint a mechanikát is és Isten Szellemét, amely vezényelte őt, hogy véghezvigye ugyanazt, amit Ő is véghezvitt. Ha Őt „egy 16 erejü henger hajtotta“, akkor a menyasszonyt is ugyanannyi hajtja. Ámen! Mert Ő maga mondja a János 14,12-ben: „…az aki bennem hisz, ugyanazokat a munkákat fogja tenni, melyeket én teszek, sőt azoknál nagyobbakat fog tenni, mert én az Atyához megyek.“ „ÉN adni fogok neki, egy alapos adagot az én dinamikus erőmből az ő mechanikájába, úgy hogy a világ nem állhat ellene, és az utolsó napon feltámasztom őt!“ Ebben áll a húsvéti üzenet: a dinamika együtt jár a mechanikával!

A mechanika hasznavehetetlen a dinamika nélkül, éppoly kevéssé mint a dinamika mechanika nélkül. Ujjonghattok, rekedtre kiabálhatjátok magatokat, táncolhattok le és fel és tehettek akármit, amit csak tenni akartok, jóllehet az Igét visszautasítjátok; ez esetben nem használ számotokra semmit. Ti ugyan megkísérlitek a dugattyút elindítani, a szikra megvan, de nincs benzin, hogy tüzet foghasson. Működni csak akkor fog, ha mindkettő összejön. Ámen!

Evégett lesz úgy, hogy az egyik felvétetik, a másik pedig felemeltetik. Ez az egyetlen egy különbség. Mindazonáltal a látszatból ítélve mindkettő egyformának néz ki, mindkettő igénybe veszi, hogy a gyülekezetet képezi; mindkettő igénybe veszi, hogy a menyasszonyt jelképezi. Mégis csak egyiknek van meg együttvéve úgy a mechanika mint a dinamika is. Ezáltal beteljesedik az, amit Ő mondott ti. hogy mi az Igazság.

Semmi sem indítja meg, teljesen mindegy milyen jó a mechanika, amíg hozzá nem jön a dinamika. Amikor a dinamika jön, a szikra átpattan a benzinre és működésbe hozza az oktánt. Eme robbanás által egy égéstermék van folyamatba és ez az égéstermék okozza a hajtóműködést és valamennyi mozgást, mert Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanz. Ez a feltámadás jelentősége. Ebben áll Isten igazi ereje: a mechanika és a dinamika együtt. Jegyezzétek meg magatoknak: „Az élet létesítése a Szellem által jön létre.“ A szikra az, ami a benzint meggyullassza. A benzin nem fog tüzet magától; a szikra lobbantja lángra a benzint.

„Nélkülem nem tehettek semmit, ám velem mindent megtehettek. Amint Ő, az Ige, az élő Atya elküldött engem, akként küldelek el Én is titeket. Mivelhogy az Atya lángra lobbantott engem és a hajtómű mindenben ottvan, ez okból csakis azt teszem, amit Istennek tetszésére van. Amint Ő elküldött engem, akként küldelek el Én is titeket, ugyanazzal a felszereléssel. Hogy működésbe legyen hozva, szükséges ugyanaz az erő. És ezek a jelek kövessék azokat, akik azt állítják, hogy birtokukban van a felszerelés — a mechanika. A dinamika el fogja foglalni az ő helyét.“

Pál apostol így szólt: „Az Evangélium nemcsak szavakban jött hozzánk,“ — nemcsak benzinnel, „hanem a szikrával is, amely működésbe hozza.“ Ez az! Így jött el hozzánk!

Ugyanaz a Szellem, amely feltámasztotta Őt, megeleveníti örök életre az igazi hívöt is. Mármost legyetek csak figyelmesek, mert már nincs sok időnk. Engedjétek meg, éppen most mégegyszer elolvasni a Róma 8, 11. versét. Hadd lássuk meg mi történik ott. „Ha pedig…“ és pontosan itt a probléma. Pontosan itt a „bökkenő.“

„Ha pedig annak a Szelleme (Istennek, a szent Szellem), aki Jézust a halottak közül feltámasztotta bennetek lakik,…“

Ez az: Ha a Vőlegény Szelleme a menyasszonyban lakik!

Amidőn megalkotta Isten az első menyasszonyt, szellemben alkotta őt meg először, és mindkettő az egyben volt: ember és asszony. A földnek porából alakította őt, hogy egy testet adjon néki. Jegyezzétek meg: Amikor kivette Isten Évát Ádámból, nem vett egy másik darab agyagot, hanem ugyanabból az agyagdarabból formálta őt; ugyanazon Szavával; végül is Ádám Isten kimondott Szava volt. Isten kivette Évát Ádámból mert Ádámnnak volt adva úgy a férfi- mint a női szellem. Isten kivette a női szellemet Ádámból és elhelyezte azt Évában. Eképpen még mindig az Ádám szelleme. Tehát az Ádám húsa is. Ez okból az Ádám szelleme volt az a dinamika amely az ő testének mechanizmusát megélénkítette.

Éppen így a menyasszony is az Ő húsából való hús és az Ő lényéből való lény kell legyen. Hogyan lehessen azért ez a halandó hús egyenlővé az Ő húsával? Azonnal rá fogunk térni. Hogyan fog megtörténni? Miben áll a nagy átalakulás? Figyeljétek meg:

„Ha pedig annak a Szelleme, aki Jézust a halottak közül feltámasztotta bennetek lakik, az, aki a Krisztus Jézust a halottak közül feltámasztotta az Ő bennetek lakó Szelleme által a ti halandó testeteket is meg fogja eleveníteni.“

Természetes, hogy az eleve elhatározott mag már a földben volt, azok, akiknek részük lett az életben. Sok magszem már halott volt, már el voltak rothadva; a nedvesség stb. felbomlasztotta őket. Ámde tudjátok, oda el lett helyezve az a vetőmag is, amely életre lett elrendelve. Isten tudta azt, hogy oda lett helyezve.

A kiválasztottak lesznek azok, akik a Szent Szellem által előszőr életet kapnak, mert a Szent Szellem eljön, hogy az Ő tulajdonát ígénybe vegye. Ez nagyon mélyreható — igyekezzetek, hogy jól megértsétek!

Amikor a nap meg lett teremtve, hogy a földre kiárassza sugarait, nem abban állt a feladata, hogy a kősziklákból életet fakasszon, amelyeknek összetételük porból áll, sem nem a földből, hanem feladata abban állt, hogy az életet, amelyet a föld magába zárt, előhívja.

Krisztust nem fogja minden ember elfogadni. Ó nem! Csak azok, akiket Isten eleve elhatározott az életre és akik valahol a föld szennyében vannak, azokat fogja Isten életre támasztani. Ők azok.

A föld, amely ki lett ott téve a nap hevének, talán azt mondta volna: „A nap annyira forró!“; és a kőszikla éppen úgy: „A nap nagyon forró.“ Ám a kicsiny magszem így szólt: „Pontosan ez az ami után vágyódok.“ És hozzálátot felfakadni életre. A földnek ez a része lett felelevenítve, ahol a magszem volt, mert hiszen a nap nem arra lett rendelve, hogy a kősziklát vagy a szántóföldet megelevenítse, hanem a magban lévő élet-csírát.

Mármost ha a Szent Szellem eljön, nem minden embernek lesz része benne. Miért nem? Mert nem őérettük lett elküldve.

Valaki így fordult hozzám: „Én nem hiszek. Engem nem érdekel amit mondasz. Még ha feltámasztanád a halottakat is, ha a betegeket meggyógyítanád vagy bárminemű bizonyítékot szolgáltatnál akármiről, én mégsem hinnék.“

Én így feleltem: „Természetesen, hogy nem, hiszen tanúságtételed alapján hitetlen vagy. A te számodra ez nem is érvényes; egyáltalán nem a te számodra lett rendelve. Azok számára lett küldve, akik el fogják hinni.“

Az üdv-üzenet a hívőknek számára van adva. Mert azok számára, akik elvesznek, bolondság. Ám azok számára akik a Krisztus Jézusban vannak és ennek a vetőmagnak egy részét képezik, életet jelent.

Ti ismeritek az én egyszerű, rövid esemény – előadásomat ama paraszttal kapcsolatosan, aki a sastojást elhelyezte a kotló alá. Határozottan, hogy a kicsiny sas egy sajátságos teremtmény volt. A paraszt tehát elhelyezte a sastojást a kotló alá, az pedig kiköltötte ezt a sajátságos csirkét. Egy sajátszerű kicsiny fickó volt. Nem úgy nézett ki mind a többiek mind; az ő tollai másak voltak — egy sajátszerű kicsiny legény volt éppen. A csirkék mind fúrcsának tekintették őt. A kotló ide- oda szaladgált az udvaron, számára azonban még a koszt sem volt kívánatos, amit a kotló szétosztott. Nem lelte örömét abban, hogy a tyúkfarmon kapirgáljon; semmi köze nem volt hozzá. És ismételten feltette magának a kérdést, hogy miért is kell néki olyan kívülállónak lennie. Éppenséggel annyit evet, hogy még életben maradjon, mert a táplálék ízetlen volt az ő számára. Ő kezdettől fogva nem volt csirke.

A kotló talán többször is elkotkodácsolta: „A csodák napjai rég elmultak! Ilyesmit napjainkban nem ismerünk többé! Csatlakozzatok az egyházhoz!“ A kicsiny fickónak egyszerűen nem fért be a fejébe, hogy ez a helyes módja. Így a kotló szerint igazolódott, amíg egy szép napon, a sasanya felfigyelt arra, hogy egy tojás hiányzik azokból amelyeket rakott. Ő tudatában volt annak, hogy a fiatal sasmadár valahol feltalálható kell legyen, így felkerekedett, hogy megkeresse őt.

Így körbe keringett a hegycsúcsok fölött és számtalan völgyek felett, minden olyan helyet felkeresett, ahol csak gyanította, hogy lehet. Tudta azt, hogy már ezidőben meg kellet szülessen, a kikelés ideje már elmult. Aztán így töprengett magában: „Talán eljött a varjú és felcsipkedte az én tojásomat, vagy talán a keselyű volt; én nem tudom. Talán eljött valaki és egyszerűen magával vitte az én tojásomat. Mindig rá kell gondoljak. Tudatában vagyok annak, hogy valahol még létezik egy fiam. Meg kell találnom őt.“

Pontosan ezt teszi Isten is. Ő a nagy sasmadár (5.Mózes 32,11). Az Ő érzékében tudta azt, hogy lesz egy gyülekezete; Ő tudta azt, hogy lesz egy népe. Tökéletesen mindegy, hogy milyen körülmények tartják őt fogva, egészen mindegy, hogy honnan bújtak elő. Ő keresi őt. Ő keresi az Ő tulajdonát.

Egy szép napon, így mondja a történet, elrepült a sasanya a tyúkfarm fölött. Kereste mindenütt az ő fiát, amíg rátalált. Ó mekkora egy feltámadás, felismerni azt, hogy a körülmények ellenére a valóságban nem egy csirke volt! Ő egy sasmadár volt! Eddig mindig arra lett tanítva, hogy lefele nézzen, hogy a tyúkfarmon kicsiny bogarakra s effélékre találjon. Ám ekkor meghallotta a kiáltást, amely azt mondta néki: „Nézzél ide fel!“ Ő felnézett, s megpillantott egy óriási teremtést 4 méter átmérő szárnyközzel, hatalmassabb az összes tyúkoknál a tyúkfarmról, és ez a hatalmas teremtés onnan fentről azt allította, hogy ő a keresett fia!

Ő így felelt vissza: „Anya, hogyan jöhetnék fel hozzád?!“

Az anya így felelt: „Egyszerűen szökkenj fel és kezdjél hozzá szárnyaiddal csapkodni, mert hiszen egy sasmadár vagy.“

A sasanya tudta azt, hogy valahol létezik még egy fia. Tökéletesen mindegy, hol nevekedett fel, fontos, hogy valahol van egy fia.

És Isten is pontosan tudja. Hallelujah! Istennek van egy kiválasztott, eleve elrendelt gyülekezete! Isten tudatában van annak, hogy fiai és leányai vannak és egy menyasszonya, aki valahol arra vár, hogy a szent Szellem, mint szórótűz , fölötte lebeg. Ó! Ő tegnap ma és mindörökké ugyanaz; nem mítosz, hanem élő valóság!

Még ha a kicsiny sasmadár értesítve is lett volna a sasmadár létezése felől, úgy mégsem tudott volna semmit kezdeni azzal, hogy mi is egy sasmadár. Mindennek ellenére egy sasmadár volt. Nem érte volna fel ésszel, amíg meg nem látott volna egy hozzá hasonló teremtést ti. amíg nem látta volna meg az ő hasonmását.

És ha mi nem egy vallásfelekezetet, nem egy teológiai megkülönböztetést, nem egy jó szomszédot, hanem Istennek egy fiát látjuk, felszerelve Istennek dinamikus erejével, amit ez az idő szükségszerűen megkövetel, és felismerjük azt, hogy Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz, nem létezik az a „kotló“ amely visszatarthatna bennünket. A sasfiú keresni fogja az ő anyját. Ő kezdettől fogva egy sasmadár. A valódi sasmadár felismeri Isten szavának hívását. Miért? Mert sasmadár. Egy sasmadár a sasokhoz tartozik. Az Ige, amely a világ alapítása előtt már létezett, és ez az Ige összetartoznak. A predesztinált Ige odatartozik ahhoz az Igéhez, amely erre az időre vonatkozóan lett leírva. Ti felismeritek a ti álláspontotokat. Ő törekszik azután.

Azután megeleveníttetik ez a földi test és Isten megelevenítő Szelleme által létrehozza az Isen szava iránti engedelmességet.

Mihelyt a sasmadár érdeklődött, hogyan juthatna oda fel hozzá, arra lett tanítva, hogy ez lehetetlen lenne. „Az ugrásodnál magasabbra nem juthatsz.“ Ez a kotló véleménye.

Ám a Sas így válaszolt: „Ez nem helyes.“

„Nézd meg magadnak a tyúkokat.“

„Ne törődj a csirkékkel. Te egy sas-madár vagy. Terjeszd ki egyszerűen a te szárnyaidat és fogj hozzá a gyakorlattal. Kezdjél el felemelkedni.“

Az Ige az Igével összetartozik. „A cselekedeteket amelyeket Én cselekszek, ti is cselekedjétek. Aki hisz Én bennem, véghez fogja vinni azokat a cselekedeteket, amelyeket Én is cselekszek. És mert Én élek, ti is éljetek.“ „És ha annak a Szelleme lakik bennetek, aki Jézust a halottak közül feltámasztotta, úgy … a ti halandó testeiteket is meg fogja eleveníteni…“

Mi történik ezáltal? Mármost hallgassatok jól ide, hogy megértsétek. Szeretném ha ez a húsvét többet jelentene számotokra mint valamely húsvéti ünnepség valaha. Remélem, hogy felismeritek. Tudjuk azt, milyen hatással volt Őreá nézve, ám szeretném, ha felérnétek ésszel, hogy ugyanezen dolgokat nem valamikor a jövőben fogja benentek véghez vinni, hanem máris véghezvitte. Látjátok mit eszközöl ez ki? Megeleveníti a halandó testet. Ez a halandó test, amelyben most élünk, megeleveníttetik Őtőle. Más szavakkal: életre lesz ébresztve.

Mármost hozzátok, akik hajdan egy vastag szivarral vagy cigarettával a szátokban jöttmentetek vagy más dolgokat cselekedtetek, és hozzátok asszonyok, akik rövid hajjal jártatok, be voltatok festve, rövidnadrágban öltöztetek és még némely más dolgokat. Egyszerre csak hívást hallottatok, és amint odatekintettetek, lám az Ige volt. Ez megelevenített benneteket. Aztán megfogant a döntés bennetek ezt mondván: „Nem fogok többé rövid nadrágban járni, nem iszok többé pálinkát, nem hazudozok többet, nem lopok továbbá vagy ezt sem azt sem teszek.“ Ha annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Őt a halottak közül, a ti halandó testeiteket is (a föld porát) alárendeltté teszi. Mit jelent ez? Kinek lesz az alárendeltje? Krisztusnak. Kicsoda Krisztus? Az Ige maga. Nem valamely teológia, hanem az Ige.

Ti talán így érveltek: „Ah már megint ezek a dolgok! Én rendben tartom, hogy nők nadrágot hordanak.“ Ám az Ige véleménye: „Nem.“ Látjátok, amint megelevenít és úgy magához vonz benneteket, hogy egyek lesztek Ővele. Ti az Igének egy része lesztek. A ti testetek alárendeli magát.

Mármost azzal az ellenvetéssel jösztök: „Hadd mondjak neked valamit: az én lelkészem…“ Én nem adok arra semmit, hogy mit mond a te lelkészed; attól függ minden, hogy mit mond az Ige. Ha egy csirke akarsz lenni, tartsd magad hozzájuk. Ám ha a lelkész másegyebet mond mint ez az Ige, nem lehet a sasok gondoskodója. Annál inkább egy tyúkász, azaz azok gondozója nem pedig a sasmadaraké. Megfigyeltétek? A sasmadarak sas – eledellel táplálkoznak. Az feleleveníti őket.

Ha a biblia azt mondja, hogy amint az emberek ma járnak perverz és fonák, akkor fonák. Valaki így érvel: „A csodák napjai oda vannak.“ A biblia azonban arról tanuskodik, hogy Ő tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Ha azt állítják, hogy a megkülönböztetés ajándéka telepátia vagy a gondolatolvasás egy módozata; vagy a sok látomások stb. esztelenség, úgy csak arról tanuskodnak, hogy csirkék. Semmi fogalmuk sincs a saseledel felől.

Ám testvérem ha meghallod ezt a kiáltást, valami megmozdul benned. Hiszen te kezdettől fogva egy sas vagy. Miért? Mert egy olyan mag vagy, amelyet a feltámadott FIÚ – napja előhozott, amikor a zsenge – kéve állapotváltozást idézett elő a földön, hogy felismerjed azt, hogy sas vagy és nem valamely felekezet csirkéje. Mármost felismeritek-e?

„És ha annak a Szelleme, aki feltámasztotta Őt a halottak közül“ — az Ige, az erő, az Ige dinamikája — „bennetek lakik, úgy a ti halandó testeiteket is meg fogja eleveníteni.“ Hogyan lehetünk az Ő húsából való hús és az Ő testéből való test? Azáltal, hogy mialatt még halandó bűnösök vagyunk halandó testeinkben a halálnak alávetve, ezen mi testünket megeleveníti. Mit jelent a megelevenítés? Életre kelteni. Azon ember szelleme, aki egykor az iszákosságban lelte örömét, az die- oda való futkosásban, paráznaság és ehhez hasonlókban járt, életre lesz ébresztve. Akkor meg vannak halva ezek a dolgok és te fel vagy támadva. A te halandó testedet életre kelti.

A ti testetek evégett egy temploma a dinamikának. Miért? Mert kezdettől fogva egy részét alkotjátok a mechanizmusnak! Ó! Ez a ti feltámadásotok! Ez a gyülekezet Ővele a feltámadásban. Ezek a testek már most meg vannak elevenítve! Ti hallottátok az Igét és hisztek. Ez az ami elszakasztott benneteket valamely felekezettől és átalakított benneteket az Igéhez.

Ha a dinamika vízre talál, csak „dadogás“ lesz a visszhang: „A csodák napjai már elmultak. Ó én hiszem a bibliát, de nem ezt.“ Ám ha a dinamika 10.000 óktánra talál, azonnal előjön a robbanás. Hacsak rátalál!

Azonban ha egy csirkével érintkezik, mitsem használ. Ámde ha egy sasra talál, azonnal mozgásban van. Ámen! A dinamika és a mechanika együtt. Látjátok mit vélek ezzel? Ez azt jelenti, ha valaki egy igazi sasmadár, meg fogja érteni.

Most meg szeretnék magyarázni nektek egy Igehelyet. Úgy vélem a rádió-közvetítésnak most vége van, ám itt még tovább megy. A János 5,24-ben így szólt Jézus: „Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy annak, aki hallja az én szómat és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van…“ Nos látjátok, most egyszerűen odáig mehetnék és úgy venném ahogy itt írva áll, anélkül, hogy szellemi megértéssel párosítsam. Nem az állítom, hogy ennek semmi mondanivalója nincs, hanem fel szeretném mutatni számotokra, ennek jelentőségét. Tulajdonképpen az eredeti görög szövegben itt így áll: „Aki megérti az Én Igémet.“

Ennek bizonyítékául szolgáljon a következő hasonlat: Az utcán megyek lefele és felfele velem szemben jön egy ittas, karjaiban szorongatva valakinek a feleségét, szitkozódva és gyalázva Isten nevét és még sok másegyebet is tesz. Aztán feltevődik a kérdés: „Mond csak, hallottad mit mondott a prédikátor? Igen?“

„Igenis hallottam.“ Ez azonban még korántsem jelenti azt, hogy evégett örök élete lenne. Felismeritek?

„Az aki az Én beszédeimet megérti“ — az a sas-madárhoz hasonlít!

„Mármost, Branham testvér, szeretnék többet efelől az Ige fényében hallani.“

Rendben van: „Az Én juhaim hallják az Én szómat. Egy idegent nem fognak követni.“

Úgy van amint nemrég az összefüggéssel a „házasság és elválás“ prédikációval is volt. Mihelyt a szent Szellem feltárta előttem, jöttem és előtökbe adtam pontosan úgy, amint Ő mondotta vala nekem.

Egy prédikátor felesége valóságosan kemény szemrehányással illetet. Igy fordult hozzám: „Úgy vélem, ön átvette az Isten helyét.“

Én ezt feleltem: „Semmiképpen kedves hölgy.“

Ő így vélekedett: „Mármost, ön valóban azt mondta a hallgatóknak, hogy bűneik meg lettek bocsátva. Ez csakis Isten hatalmában áll.“ Látjátok, újra egy farizeus.

Én így viszonoztam: „Esetleg tudomása van afelől, amit az Úr Jézus Péternek és a többi apostoloknak mondott azután, miután kinyilatkoztatta nékik, az Ő kilétét. Péter így válaszolt azután: ,Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.’ Jézus pedig így felelt néki: ,Áldott vagy Símon, Jónának fia, mert nem hús és vér leplezte ezt le előtted, hanem az Én Atyám a mennyekből. Mármost azt mondom néked: Te Péter (Petrosz) vagy, és erre a kősziklára akarom építeni az Én gyülekezetemet úgy, hogy a pokol kapui nem vehetnek erőt rajta. Néked akarom adni a mennyországnak kulcsait és amit a földön megkötsz, legyen a mennyben is megkötve, és amit a földön feloldasz, az legyen a mennyben is felolva.“

Ez volt az Ige hústesté lett kinyilatkoztatása. Ha ama napokban kinyilatkoztatást lelt a Fiúban, a Vőlegényben, úgy ma is hústesté válik a menyasszonyon át. „Bárkinek megbocsátjátok az ő bűneiket, annak meg lesznek bocsátva, és akinek megtartjátok azt, legyenek megtartva.“

Most jött a katolikus egyház, betűszerint magáévá tette és az ő egész papságára alkalmazta, ám ez egy emberi gondolkozásmód.

Figyeljétek meg, itt a Szellem által kinyilatkoztatott Igéről van szó, ami által a fentiek megtörténnek.

Evégett parancsolta vala meg nékik, elmenni és bemerítést gyakorolni az Atyának a Fiúnak és a szent Szellemnek a nevében. Ő tudta azt, hogy az Ő tanítványai felismerték, az Ő kilétét.

Nemrég amint egy prédikátorral beszélgettem, így szólt hozzám: „Branham testvér, és elváltam tőlük és egy egész bizonyos gyülekezethez szegődtem, egy pünkösdi gyülekezethez.“

Mármost a pünkösdiek is bevezették, az úrvacsorával kapcsolatosan a kerek ostyát enni. Valószínüleg hallottatok már efelől. Ennek eredete a hold-istenre vezethető vissza, tudjátok ezt? Ezt a tételt mindnyájan elfogadták és ennek gyakorlatát bevezették. Amikor az ő gyülekezete megkérdezte őt evégett, így válaszolt nékik: „Amit megáldok meg van áldva.“ Nem ugyanaz ez azzal, amit a pap mond, tudniillik, hogy hatalmában áll az ostyát a Krisztus hústestévé változtatni? Hat darab és egy fél tucat egy és ugyanaz.

Igy fordult hozzám: „Meg szeretnélek kérdezni valami felől.“ Az Úr Jézus Krisztus nevében való bemerítkezést kétségbe akarta vonni; ez volt az az ember, aki azt állította, hogy antikrisztus az, aki ezt gyakorolja. Erre utalva azt kérdezte: „Voltaképpen hiszed annak szükségszerű fontosságát, hogy a bemerítkezés az Úr Jézus Krisztus nevében kell megtörténjen?“

Az én válaszom: „Igenis.“

Továbbá így folytatta: „Akkor is, ha már azelőtt megkersztelkedett az Atyának, a Fiúnak és a szent Szellemnek nevében?“

Az én válaszom: „Természetesen! Mert hiszen a bibliai bemerítkezést nem tudja felmutatni. Az említett keresztség egy emberi gyakorlat és nem egy névben történt, hanem egy címzések alkalmazásában. Ez tökéletesen hatálytalan. Ha nem így lenne, akkor miért rendelte el Péter?“

Aztán így vélekedett: „Mostmár szeretnék mondani neked valamit: Az Ap.Csel. 10,44 –ben ez áll: ,Mialatt Péter még ezeket a szavakat szólta, rászállt a Szent Szellem mindazokra, akik az Ige-beszédét hallgatták!’“

„Ámde“, kifogásoltam én, „a beszámolásnak itt nincs vége, hanem azután megfordult Péter és így folytatta: ,Vajon eltilthatja-e valaki a vizet ezektől, hogy be ne merítkezzenek, …’“

Ő így viszonozta: „Nemsok idővel ezelőtt az Ap.Csel.19-ről beszéltél, ahol Pál apostol az Efézusi tengerpartra érkezve ott néhány tanítványra talált. De ezek nem voltak bemerítkezve az Atyának a Fiúnak és a Szent Szellemnek a nevében.“

Én így feleltem: „Nem, ezek a Keresztelő János által hirdetett új felismerésre voltak bemerítkezve, nem pedig a bűnök bocsánatára, hanem bűnbánatra, mivelhogy az Úr Jézusról még nem volt ismeretük. Az áldozat még nem lett megölve.“

Ő így kérdezte továbbá: „Minek kellett még egyszer bemerítkezzenek?“

Én megmagyaráztam néki: „Az említett ember akinek át lett adva a mennyországnak kulcsa, a következőket mondotta: ,Vegyétek mindnyájan tudomásul, hogy nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben menekülést nyerhetnénk.’“

A szabadítás egyedül az Úr Jézus Krisztusnak nevében nyerhető el. „Bármit cselekesztek szóban vagy tetben, mindent az Úr Jézus Krisztus nevében cselekedjetek.“ Nem létezik más név, más egyház, más hierarchia, más rang és semmi másegyébb! Ámde Ő a Sáronnak rózsája, a völgynek lilioma, a fénylő hajnalcsillag, Alpha és Omega, kezdet és a vég. Jehova-Jireh, Jehova-Rapha, Jehova-Manassé— mindezeket a címzéseket Ő tölti be. Ő tölti be mindezeket a címszerepeket, mindazonáltal egy címzésben sem nyerhető el a megváltás. A Jehova címzésben nincs megváltás. A Sáronnak rózsájában sem — noha Ő az — nyerhető el a megváltás. Az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek a nevében nincs megváltás. Kizárólagosan csak „az Úr Jézus Krisztus“ nevében nyerhető el a szabadulás! A biblia arról tanúskodik, hogy a bűnbánat és a bűnöknek bocsánata az Ő nevében kell legyen hirdetve, elkezdve Jeruzsálemtől és egész a föld végső határáig.

Ő így kérdezte: „Úgy véled, hogy itt van valami különbség?“

Én úgy viszonoztam: „Meg szeretnélek kérdezni valamit.“ Ő, én és a feleségem egy asztalnál ültünk. Ő valamennyire előre hajlott. Én tovább folytattam: „Mi mindketten Arizónából vagyunk; mindketten itt lakunk, ismerjük a városunkat és kerületi tanácsot, a polgármesterünket, a kormányzót stb.“

Ő így felelte: „Igenis“

Én tovább folytattam: „Testvérem hogyha most megbíználak, az ebédünk számláját az Arizóna kormányzója nevében aláírni, alá tudnád ezt úgy írni? Úgy véled, hogy az adminisztráció elismerné?“

„Mármost úgy vélem,“ mondotta ő, több mint valószínü, hogy nem. Visszatérve a kiindulópontunkra – akkor minek adta az Úr Jézus parancsba?“

Én úgy feleltem: „Pontosan evégett. Abban a percben, amikor megbíztalak, az Arizóna állam kormányzója nevében az ebédet tisztázni, pontosan tudatában voltál annak és ismered a kormányzót, hiszen mindketten Arizónai állampolgárok vagyunk, és a ,Sam Goddard’ nevével kellet volna aláírjál. Mert ő ennek az államnak a kormányzója. Én nem kell megkérdezzelek efelől. Te tudatában vagy afelől, hogy ki a kormányfő. Amikor az Úr Jézus megparancsolta, hogy az ,Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek’ a nevében tegyék, tudatában volt annak, hogyan fogják tanítványai a bemerítkezést végezni. Hiszen ők tudatában voltak az Ő kilétének! Az Én juhaim hallják az Én szómat.’ Megérted ezt“

Ő így válaszolt: „Ja úgy!“

Ám most jön a következő: Hogy állunk a hit dolgával? Mert: „Aki hallja az Én Szómat és hisz annak, aki elküldött engem, annak örök élete van …“

És ha ez az új, örök élet bennetek lakik, ez amaz erő — ha most ebben a Szent Szellemben részesültetek, amelyben a pünkösd napján is részesültek a tanítványok. Ők tulajdonában voltak a mechanikának; mármost a dinamika kellett hozzá jöjjön. Ők hittek. Amint tudjátok, a mi jó baptista barátaink azt mondották nekünk: „Ha elfogadtuk Őt, tulajdonában vagyunk.“ Amazoknak azonban még nem volt részük Őbenne, noha hittek. Azok az Ap.Csel 19-ből hasonlatosan hittek, mégsem volt részük Őbenne. „Vajon amikor hívőkké lettetek, kaptatok-e Szent Szellemet?“ Látjátok? A mechanika már rendben volt náluk, mert Apollos megismertette velük a mechanikát és a bibliából be is bizonyította nékik, hogy Jézus a Krisztus. De mégsem volt még részük a dinamikában. És ettől függ minden. A mechanikával tehát már jogigényetek van, az előleg, a kijelölés.

Mihelyt elnyeritek a dinamikát, meg lesztek elevenítve a halandóságból a halhatatlanságba. Ezáltal alávettetik az egész testetek az Igének: A ti külsőtök más lesz; a cselekvésetek megváltozik; a ti életetek is más lesz. Egyszerűen megváltoztat benneteket, elevenné tesz benneteket.

„Így benneteket is, akik halottak valátok a ti bűneitekben és áthágásaitokban és a sötétségben, megelevenített.“ Mi által? Az Ő Szelleme által, amely feltámasztotta Jézust húsvét reggelén a halottak közül. És ha Ő lakozást vett a ti halandó testeitekben — mármost legyetek figyelmesek! —, akkor megeleveníti azt, életre hozza azt, az Ige alárendeltjévé teszi azt.

Hogyan állíthatjátok azt, hogy részetek van a Szellemben és eltávolodtok az Igétől? Hiszen ez esetben másegyéb elevenített meg benneteket. Mert Ő az Igéhez elevenít meg a ti halandó testeiteket. Határozottan, hogy ezen a módon cselekszi.

Őnélküle nincs előmeneteletek. Csak taszigálódni fogtok, ha nem tudtok mindent elhinni. Ha a ti töltésetek egy része benzin és a másik része víz, nem juttok semmire. Százszázalékos benzinetek kell legyen a tartályba. Ellenkezőleg csak hibás gyújtásotok lesz; és semmi erő.

„Mármost ezt el tudom hinni, amazt pedig nem.“ Így egy tapodtat sem tesztek előre.

Ámde, ha a teljességből meríttek! Hiteteket gyújtsátok azzal lángra, hogy minden egyes Ige-szó Igazság.

Mármost figyeljétek meg a következőt, mivelhogy nemsokára zárunk: Pontosan úgy van mint egy magszemmel, amely el lett vetve a földbe. A csírában már feltámadottak vagytok. Mihelyt befogadjátok magatokba, a Szent Szellemet, máris feltámadtatok. Már ez egy feltámadott állapot. A ti testetek csírája már feltámasztatott.

Figyeljetek meg egy magszemet. Vessétek azt el. Ám most szükségszerűen fontos, hogy az Ő forrásábol igyék, ama vízhez jusson, amely reá hullik. És ha ivott abból, felfelé törekszik Őhozzá és mindig hasonlatosabb lesz ahhoz a magszemhez, amely a földbe esett.

Éppen így nőtt fel a gyülekezet. A megigazulás, megszentelődés, a Szent Szellembe való bemerítés által és most kifejlődött Isten Szelleme a pompás virágzásig.

A világ szelleme is pontosan így fejlődött az antikrisztus befolyása alatt és az egyházak és gyülekezetek nagy szövetkezése által felvirágzik, azaz lezárul.

Pontosan így áll személyesen mindenkivel. Minden Isten irányelve szerint végződik, mivelhogy Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Figyeljétek meg: A ti fejlődésetekben a Szent Szellem vezetése által eljuttok a feltámadás teljességére; pontosan úgy, amint a nap a kicsiny növényt, amely Isten forrásából iszik, fölfelé huzza. A növény csak egyet tud, magába szívni a nedvességet. Ha netalán olajat öntenétek a fiatal vetésre, azonnal összezsugorodik. Ez így van. Ha pedig állott, régi, megfertőzött vízzel öntözitek, olyannal, amely már nem jó, megakadályozzátok az ő növekedésében. Így nem fog termést hozni. Helyes így? Ám öntözzétek őt meg valódi jó, lágy esővízzel — Ámen! —, amely még nem érintkezett emberek keze által vegyített kémiai anyagokkal, hanem tisztán jön le a felhőkből, és figyeljétek azután meg a kicsiny növényt! Nincsen az a víz amely annyira elősegíti a fejlődését mint az esővíz. Ám ha kiegészítik klórral vagy valami más toldalékkal, úgy amint nekünk próbálja osztogatni az ún. szellemiség, akkor fel kell érjétek ésszel, hogy a növény a pusztulásnak van kitéve.

Igy van ez ma. Az embereket a felekezeti forrásból fakadó vízzel próbálják itatni, amely gátolja a növekedést.

Jertek oda, ahol a kegyelem harmatcseppei világosan tündökölnek,

Árazd ki sugaraidat reám nappal és éjjel,

Úr Jézus, ki a világ világossága vagy.

Így megtermékenyül bennetek az élet!

Világosságban akarunk járni, a dicsősséges világosságban

Oda jönni, ahol a kegyelem harmatcseppei világosan tündökölnek és körülvesznek.

Vegyétek el tőlem ezeket az emberektől készített forrásokat. Nem ismerek más forrást, mint az Úr Jézus vérét. Ez az egyetlen forrás, amelyet ismerni akarok. Hadd lakozzon az Ige gazdagon bennem, Uram; öntözd meg bennem Szent Szellemeddel.

Legyetek figyelmesek! Ha az a Szellem lakozik bennetek, amely Jézust a halottak közül feltámasztotta, magatokban hordozzátok az életet mint csírát, Szellemtől vagytok vezettetve, aki élővé tette az Igét számotokra, hogy hinni tudjátok azt. Ez a kicsiny növény növekszik és mindig felfelé törekszik.

Pünkösdkor megeleveníttetett az ő testük, új életet kaptak. Tekintsetek csak a gyávák kicsiny csoportjára.

Túl hosszan vissza tartalak? Épp most kezdek felmelegedni. Nagyon jól érzem magam.

Igenis gyávák voltak. Annak ellenére, hogy a mechanikával rendelkeztek. Mégis visszahúzódtak és így beszéltek egymás között: „Ó, én nem merek ezek ellen mondani semmit. Félek megszólalni is a körülöttem lévőkhöz és állítani valmit ami számukra ismeretlen, de hiszen mind előkelő, jelentőséggel bíró püspökök, papok, lelkészek és ehhez hasonlók ott mind. Ó én félek a ,szellemiségtől’ stb. Nem merem kimondani, hogy az Egy igaz Istenben hiszek. Egyszerűen nem tudom megtenni.“

Ám hirtelen jött a dinamika. Igenis. És mit eszközölt ki? Nemcsak, hogy belső szellemüket megtöltötte belülről, hanem robbanásra hozta a mechanikát. Megeleveníttetett az ő testük. Nem voltak többé gyávák, hanem egyenesen kiálltak és szembenéztek az emberekkel. Igenis! „Ti judeai férfiak és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok!“ Mielőtt eljött volna a dinamika, csak a mechanikával rendelkeztek. „Ti judeai férfiak és ti mindnyájan, akik Jeruzsálemben laktok: legyen ez tudtotokra és hallgassatok az én szómra! Ezek az emberek itt nem részegek, amint ti vélitek!“

„Én egy vagyok közülük. Pontosan ez az! Rámutatok nektek, hogy mi ez; Írás szerinti ez ami itt történik. Pontosan ez az!“ Mindig is mondottam: „Ha nem ez az, hadd tartsak ki emellett, amíg az jön.“

„Nem, itt beteljesednek a Jéol próféta szavai: ,Az utolsó napokban lesz, szól az ÚR, hogy kitöltök az Én Szellememből minden húsra.“ Amint látjátok a dinamika átment a mechanikába. Ettől a pillanattól fogva nem féltek többé.

Némelyek közületek nőtestvérek félnek, hogy valamely más nő kinevet benneteket, ha hosszú hajat viseltek vagy nem használtok make-up –ot többé. Némelyek közületek férfiak félnek, hogy a szervezeteitekből kitesznek, ha az Írás szerint jártok, az Írás szerint gyakoroljátok a bemerítést. Az én tanácsom az, hogy zárkózzatok be a titkos kamrába, amíg rátok nem jön a dinamika. Pontosan így.

Ez átalakította őket; megelevenítette őket; megváltoztatta őket! Ettől a pillanattól fogva más nép voltak. A régi gyáva élettől el lettek szakítva egy élő élethez, úgy hogy a Júda törzséből valól oroszlánhoz hasonlítottak. Készségesen kiálltak a mártírium elé; keresztre lettek szegezve, némelykor fejjel lefele, máglyán lettek elégetve, oroszlánok vermébe bedobva. Nem voltak többé gyávák. A halálnak semmi hatalma nem volt már fölöttük. A dinamika átvette a mechanikát. Igenis! Az ő halandó testüket megelevenítette.

Hallgassatok ide, itt van még egy bizonyíték. Tudjátok milyen módon elevenültek meg? Úgyannyira, hogy mennyei lakásokba lettek átültetve, és az ő halandó testük annyira felelevenedett, hogy más nyelveken szóltak. Felelevenítette az ő nyelvüket. Igy tanúskodik róla a biblia. Azáltal, hogy az ő halandó testük új életet kapott, újjá lett az ő nyelvük is, az ő gondolataik, az ő szellemük, sőt az ő egész életük. Ők tetőtől talpig fel lettek elevenítve. Meg akartak szólalni és már nem is tudtak emberi nyelven beszélni. Annyira át lettek véve Isten felelevenítő jelenlétébe, hogy új nyelven, egy mennyei nyelven beszéltek. Minő felelevenítő erő!

„Ha az a Szellem lakozik bennetek, amely feltámasztotta Jézust a halottak közül — ó Hallelujah! —, így a ti halandó testeiteket is életre fogja támasztani!“ Azt munkálja ki bennetek, hogy olyan dolgokat fogtok cselekedni, amit azelőtt nem tettetek! Akkor meg lettek telve az életet hozó erővel. Ettől a pillanattól kezdve, nem vagytok többé alávetve sem ti, sem a ti testeitek, sem a ti kívánságaitok, a bűnnek.

Ha valaki azt mondja: „Gyere velem ide vagy amoda.“

Azonnal azt felelitek: „Légy csendben.“

„Ó, mi ezzel is azzal is rendelkezünk, a legnagyobb…“

„Légy csendben.“ Hiszen egy sas-madár vagy!

Látátok-e már valaha, milyen határozottan lép egy idősebb sas-madár? Nem ugrándozik mint egy keselyű minden földön elterült dög után. Magabiztosan és büszkén egyenesen szem előtt tartja a célt: „Légy hát csendben.“

„Ó, de hiszen ott túl jól lehet enni.“

„Köszönöm, de nem nekem való. Az én igényeim megváltoztak; az étvágyam másvalami után kívánkozik. Az ember nemcsak abból él, amit a mulandó világ felkínál, hanem minden olyan szóból, amely Isten ajkáról elhangzott.“ Egy valódi, megelevenített sas-madár ebből él. Ámen!

Ó, ha Ő, aki Krisztust a sírból feltámasztotta, bennetek lakik, a ti halandó testeiteket is megelevenítette az Ő jelenlétébe. Ti azonnal észreveszitek azt. Továbbá nem vagytok azok, akik hulladékból éltek; ti sasmadarak vagytok. A világ dolgai után nem vonzódtok továbbá. Istennek fiai és leányai lettetek. Egy olyan forrásból merítitek a vizet, amelyet a világ nem ismer. Ti abból éltek, ám a világ nem ismer semmit felőle. Az elrejtett mannát eszitek, amelyről a világnak még soha nem volt semmi tudomása, mert sasmadarak vagytok. Meg lettetek elevenítve, úgy hogy hozzájuthatok. Ott lent nem találtok reá, fel kell emelkednetek ide a magasba. A megelevenedés elmaradhatatlan, úgyszintén az oda fel való emeltetés, így fel fog frissíteni benneteket.

Miben voltak ők foglalatosak? Más nyelveken beszéltek. A biblia tanúskodik az ő foglalatosságaikról. Valamennyi nemzetek nyelvén beszéltek; az ég alatt minden nemzett hallhatta őket a saját nyelvén. El tudjátok képzelni magatokban, hogy a régi, halandó testek, hiszen még azokban voltak, azt mondják: „Mármost nem tudom, hogy el tudjam-e ezt hinni vagy nem.“? Egyszerre csak felélénkültek, úgy-hogy a Judabeli oroszlán bátorsága beléjük költözött, ebben a zsenge kévében. Ó, ama Sas eljön, hogy az Öveit magához vegye. „Nem voltak kímélettel életükre, mindhalálig.“ Ámen!

… És még többen feláldozzák életük vérét

eme szent Szellem Evangéliumáért

az ő vérvörös áradatáért.

Az utolsó napokban újra le kell lepleződjön a Fiú a menyasszony-gyülekezet számára. A megelevenítő erőnek újra el kell jönnie, hogy ezekből a halott vallásfelekezetekből és sablonos – szabályrendszerekből kiemelje őket és életet kapjanak az élő Isten élő Szavából.

Ez elevenítette meg hajdan is őket új életre. Ma is ugyanolyan kihatással van mi reánk nézve. Figyeljétek meg, mennyire fel lettek élénkítve eme megelevenítő erő által. Hallgassatok most jól ide; megpróbálom, felmutatni számotokra.

A megelevenítő erő nemcsak az ő lelkükben áradt, hanem egészen átjárta őket. A megelevenítő dinamika nemcsak átsiklott rajtuk hanem felélénkítette a mechanikát. Megértitek, mit akarok ezzel mondani? Annyira meg lettek elevenítve, hogy az ő nyelvük átált más nyelveken való szólásra. A Jézus Krisztus feltámadó ereje által annyira életre keltek, hogy betegekre tették kezeiket és azok a megelevenítő erő által egézségesek lettek. „A ti halandó testeiteket megelvenítette.“ Az ő kézrátételük által meggyógyultak.

A Szellem felélénkítette az Istennel való közösségüket egészen addig, amíg Isten jelenlétében jutva annyira elevenek lettek, hogy egy ember, amely már halott volt és akit az ő lelke elhagyott, ennek kihatása alatt visszatért az élők közzé. Ámen! Glória! Most úgy érzem át lettem helyezve az Ő jelenlétébe.

Megelevenítve, igenis! Az Ő feltámadása nemcsak Önmagára nézve történt, hanem a predesztinált vetésért, akiknek jelentőséggel bír és mindazokért akik elfogadják. A halandó test újra megeleveníttetik.

Betegekre tették kezeiket és azok meggyógyultak. Imádkoztak és Szellemben látomásokat láttak és a halottakat visszaszólították az élők soraiban. Mindez igaz. Ő megelvenítette az ő halandó testeiket! És ha benneteket áthat, ugyanolyan kihatása lesz. Nemcsak egy ajakvallomás, hanem ennek valódisága, hogy ezek a jelek kövessék őket. Felismeritek? A ti halandó testeiteket felélénkíti; Az Ő élete átjár benneteket.

Figyeljétek meg, a megelevenedés áthelyez benneteket Isten jelenlétében. Miért? Mert Isten Szelleme volt az, aki Jézust a sírból felébresztette. És Ő így szólt: „Örök életet adok nékik.“ Ha össze akarjátok hasonlítani, az erre vonatkozó görög szó „zoe“. Isten Szelleme révén áthat benneteket úgyannyira, hogy a ti gondolkodásotokat is megeleveniti.

Mi a jele annak, hogy ez a Szellem bennetek lakik? Még ha mindent meg is tettetek, amit helyesnek véltek, tanújele ennek, hogy bennetek van vagy nem a következő: Ha bennetek az a Szellem van, amely Jézus Krisztusban is volt úgy ez felélénkít benneteket az Igének eleget tenni, mert Ő maga az Ige. És ha a ti felélénkülésetek ezzel ellentétben áll, azaz az Igén „túlteszitek magatokat“, úgy világos, hogy nem a Jézus Krisztus Szelleme van bennetek! Nem tehető mérlegserpenyőre az, amit eddig tettetek, kivéve, ha össze nem kapcsol benneteket az Igével. „Az Én juhaim hallgatnak az Én Szómra, és minden egyes Szóból élnek“ — minden Szóból! Efelől nemrég beszéltem is.

Édesanyám, aki már elhunyt, nagyon egy sajátságos asszony volt. Amint tudjátok, majdnem egy félindán nő volt és kissé jellegzetes. Emellett egy olyan személyiség volt, aki általában nem látott álmot. Úgy hiszem, egész élete folyamán talán négy vagy öt álmot látott összesen, ám ezekből mindegyik valóra vált. Ha álmodott valmi felől, azután igazán bebizonyosodott.

Visszaemlékszek egy esetre, sok évekkel ezelőtt, amikoris elkezdtem prédikálni. Ott fent laktunk akkor abban az utcában, innen nézve pontosan felette. Abban az időben már prédikáltam itt ebben a gyülekezetben. Édesanyám pedig azt álmodta, hogy itt három lépcsőfok előtt állok. Ott álltam és mindenkinek arról prédikáltam, hogy ezen a három lépcsőfokon fel kell menjenek, mielőtt elérik az útat. Az utcán egy gyöngysorhoz hasonló, fehér vonal volt látható, amely nyílegyenesen a mennyország kapujához vezetett, ama gyöngykapuhoz. Ez a gyöngyfüzér felért tehát pontosan a legfelső lépcsőfokig amelyeket látott. És pontosan ezt az üzenetet hirdetem ma: Megigazulás, megszentelődés és Szent Szellemmel való keresztség!

Azt mondtam tehát, hogy minden személy a háta mögött kell hagyja ezt a három lépcsőfokot, mielőtt elérné az útat. Édesanyám aztán látott egy asszonyt közeledni. Ti tudjátok, milyen lábbelivel jártak 35 évvel ezelőt az emberek! Mármost itt közeledett egy hölgy, közfeltűnést keltő magas sarkú cipővel, amint ma is sokan hordják. Amint oda érkezett a lépcsőkhöz, odafordultam hozzá mondva: „Pillanat testvérnő! Ezzel nem tudsz ezen az úton járni. Ez így nem megy.“

Erre ő így felelt: „Eh!“ Errefel tekintetét a többi asszonyokhoz fordítva így szólt: „Ne higyjetek neki; ő egy eszeveszett. Ne higyjetek neki. Én megmutatom nektek, hogy meg vagyok igazulva, meg vagyok szentelődve és Szent Szellemmel vagyok telve és mégis tudok ezekkel járni.“ Én hagytam hadd menjen. Továbbá nem tehettem érte semmit, visszatartani sem tudtam őt. Szembeszökően az utcára ugrott, a testvérnőkhöz fordult és így szólt: „De hiszen látjátok, megmondtam nektek.“ Ezzel hozzáfogott felfele szaladni.

Nektek tudomásotok van afelől, hogy a Biblia az Ésaiás 3. fejezetében említést tesz ezekről a dolgokról: „Mivel Sion leányai felfuvalkodtak, és felemelt nyakkal járnak, szemeikkel pillognak, szemeikkel(fennhéjázva) pillognak, és aprókat lépve járnak, és lábokkal nagy zengést-bongást szereznek (csörögtetik cipő-sarkukat) — a Sion leányai, az utolsó napokban.

Aztán hozzálátott az utcán felfele szaladni, amilyen gyorsan csak bírta a lába. Ám egy bizonyos szakasz után mind keskenyebb lett az utca. Elkezdett tántorogni és mert annyira tipegő topogó léptekkel ment, odavetődött. Édesanyám aztán ezt mondta: „Nem hallottam életemben soha, ennél borzasztóbb kiáltásokat, mint ahogy ez a nő sikoltott, midőn lezuhant a láng- és füsttengerbe, amelyben aztán elsülyedt.“ Aztán elmesélte, hogy én megfodultam és így szóltam a hallgatókhoz: „Látjátok?“

Ő megtartott mindent egy szó kivételével; egy szón kívül — mindent. Természetesen megtörténhet az, hogy a pünkösdi asszonyok szabadulást nyertek, megszentelődésben részesedtek és Szent Szellemmel is megteltek és ennek ellenére csődbe jutnak. Határozottan, hogy igen!

Az ember nemcsak kenyérrel él, hanem Isten minden kibocsátott Szavából. Látjátok? Ám ő nem hallgatott erre. Mehetett volna illendően az úton, amint mondottam is neki, ám ő nem hallgatott arra, amint mondtam néki, amikor óvtam a szerencsétlenségtől. Isten gondoskodott arról, hogy a tanítványok- és apostolok által elhangzottak le legyenek írva, úgyszintén gondoskodott arról is, hogy az apostolok és próféták tanításai írásban megmaradjanak, de ők nem hallgatnak reá.

Mármost legyetek figyelmesek! Ez a feltámadási erő, Zoe, belétek fekteti az Igét, ama gondolkodásmódott amely volt a Krisztus Jézusban is. Megpróbálom felmutatni számotokra azt, hogy Isten, amikor feltámasztotta Jézust a halottak közül, már benneteket is feltámasztott Ővele együtt és Vele együtt megelevenített életre. Most már fel lettetek támasztva életre, noha akkor még csak az Ő gondolatában léteztetek. Mindazonáltal amikor letekintett Isten az Ő testére, már mindent tökéletesítve látott Őbenne.

A Getsemáné kertjében elhagyta Őt a Szellem. Ember gyanánt meg kellett haljon. Ezt azonban ne felejtsétek el, barátaim: Néki semmi szüksége nem volt arra, hogy ezt az útat megtegye. Isten maga volt az. Isten felkente azt a testet, amely emberi húsból tevődött össze. Ha Isten gyanánt emeltetett volna fel ott, úgy nem szenvedett volna olyan halált. De hiszen Istent nem lehet megölni. Ő nem volt ráutalva mindezt magára venni, ám gondoljatok arra, amidőn magára vette ezt az útat, ti már Őbenne voltatok. Isten még nem vette ki a menyasszonyt a Vőlegényből. Ez a magyarázata annak, hogy Isten, a Jézus Krisztus testére való tekintettel, látta úgy a férfi- mint a női részt is. Ebben az egy testben minden meg lett szabadítva. Látjátok? Ők egyek, ugyanaz az Ige. Ugyanaz az Ige, amely a Vőlegényről szól, ugyanaz tanúvallomást tesz a menyasszonyról is!

Mármost, az Ő ígéretei közül, miért nem lehetne minden nyilvánvalóvá az Ő menyasszonyában; és hogyan jöhetett el a Vőlegény úgy, hogy nem lett volna egy a menyasszonnyal? Annál is inkább mert Őbenne minden tökéletességre jutott sőt igazolva is lett, azáltal, hogy végülis feltámadott a halottak közül, nem-e ugyanolyan kell legyen a menyasszony is, nem-e ugyanazt kell véghezvigye, amit az Ige reá való tekintettel mond ezekre az utolsó napokra vonatkozóan? Nem-e kell visszatérjen a Malakiás 3 második fele szerint? Nem-e úgy nyilvánvalóvá kell legyen mint a Sodoma és Gomora napjaiban? Nem-e pontosan olyan kell legyen a világ, ahogy most feltárul előttünk? A napjainkban lezajló dolgok, nem-e Isten Szavának tökéletes igazolása, amelyeket tudomásunkra adott?

Mármost bárátaim tudom, hogy sokáig visszatartalak benneteket. Még van 15 percünk az ebédig. Talán be tudom fejezni addig. Ám vegyétek figyelembe és lásssátok, mennyire tökéletes a kép. Nem tudom mikor látlak újra benneteket.

Legyetek figyelemmel arra, hogy Isten a menyasszonyt a Vőlegényben eleve elrendelte! Hallelujah! Hogy megváltsa az Ő feleségét, amint Ádám is tette, vele kellett menjen. Ádám tudatában volt az ő cselekedetének. De nem úgy Éva, ő nem tudta mit is cselekedett. Ám Ádám kiment az ő feleségével. Jézus átvette az Ő menyasszonyának helyét és bűnné vált érette. Gondoljatok erre, Ő olyanná lett mint ti vagytok és bűneitek büntetését magára vette, hogy ti is át vehessétek az Ő helyét! Ő átvette a ti helyeteket, hogy ti is átvehessétek az Ő helyét. Minő nagy szeretet! Minő nagy közösség-érzület! Hogyan utasíthatjuk vissza mindezt? Barátaim, de hiszen azon kívül, hogy Őt szeressük, hogy tehetünk még másegyebet is?Órákat el tudnék itt időzni, de hadd menjünk még egy kicsit tovább.

A pünkösdi élmény ma, a Szent Szellem ígérete ezekre az utolsó napokra vonatkozóan olyan mint egy telekkönyvi-kivonat. Igényeitek lehetnek. Határozottan. Sőt nagyigényűek lehettek egy bizonyos ingatlanra, ám ez még nem jelenti azt, hogy a birtokotokban van. Nem. Jöhetne valahonnan valaki és érvényesítésre juttathatná a követelményét erre nézve. Ám ha kezetekben van a telekkönyvi-kivonat, ez arra vall, hogy valamenyi bejegyzés ki van törölve, hogy az ingatlanon nem létezik semmilyen teher. Így van ez?

És ha egy ember azt mondja, hogy hisz az Igének, mihelyt eljön a Szent Szellem és igazolja, hasonló egy telekkönyvi-kivonathoz. Ha tulajdonotokban van a telekkönyvi-kivonat, kezetekben van az elismervény, hogy minden részecske az ingatlanból és minden ami rajta van, a ti tulajdonotokban van. Ámen.!

A telekkönyvi-kivonat birtokába úgy jutunk, ha a Szent Szellem eljön és jogigényt fektet arra, amit Isten már a világ megalapítása előtt megállapított és név szerint bejegyzett az élet könyvébe. És mégis egy asszony és ember által születtünk a világra, alávetve a bűnnek és teljesen eladósodottan. Mihelyt hittem Néki, elnyertem az igényt. Ám amikor a Szent Szellem eljött, Ő azonossá lett a telekkönyvi-kivonathoz, igazolva azt, hogy minden ami ellenem szólt, legyen az anyám, az apám vagy nagyszüleim részéről, el lettek törölve.

Néhány perccel ezelőtt imádkoztam egy epilepsziás gyerekért, aki az epilepsziát az ő nagyszüleitől kapta. Amint említettem is, a betegség átszállt a gyerekre, hogy azután visszaszálljon a nagyszülőkre.

Ám amikor létrejött a telekkönyvi-kivonat, eltörölt és kisímitott mindent. Mármost tulajdonosa vagyok a telekkönyvi-kivonatnak. Ámen! Amilyen bizonyos az, hogy a Szellem feltámasztotta a Krisztust a halottak közül, olyan bizonyos, hogy tulajdonossa vagyok az okiratnak, hogy egy része vagyok Krisztus testének és jogigényem van a Szent Szellemre, aki lehetővé teszi ennek az Ige-testnek pontosan olyan életet folytatni amilyen Őbenne volt és amilyet erre az utolsó időre megígért. A telekköyvi-kivonat.!

Minden bűneim el lettek törölve, a ti bűneitek meg lettek semmisítve a Jézus Krisztus vére által, és a Szent Szellem eljött a jogigényre való igazolás gyanánt, amelyben kegyelemből részesített engem Isten az Ő eleve határozata által.

Mitől féltek hát még? Nem csoda, hogy így szólt: „Ne félj! … ÉN halott voltam és ímé élek! Élek mindörökké és kezembe van a pokolnak és a halál birodalmának kulcsa. Ne aggódjatok semmi felől; Még a halál sem árthat néktek.“ Milyen csodálatos!

Most pedig gyorsítani akarunk magunkon.

A telekkönyvi-kivonat igazolja azt, hogy az adóság el lett törölve. Minden, ami elen szólt, meg lett semmisítve. Glória! Lehetséges, hogy furcsán viselkedek, ám nagyon jól érzem magamat. Legyetek figyelmesek. Tudjátok mit jelent egy telekköyvi-kivonat? Fel tudod érni ésszel, hogy mi a jelentősége, testvérem? Nem létezik semmi és senki aki elvehetné tőled! Ámen! Én vagyok a tulajdonos! Ámen! Mi jelentősége van az okiratnak? Hogy mármost igényem van, az Ő halála nyomán keletkezett áldásra, az Ő temetése és az Ő feltámadásából eredő áldásra. Ő hozzám hasonlóvá lett, hogy lehetőséget adjon arra, hogy én is hasonlíthassak hozzá. Ő bűnné tétetett, hogy elnyerhessem a fiúságot és igénybe vehessem a telekkönyvi-kivonatot; „azokat akik hiszenek ezek a jelek követik.“ A telekkönyvi-kivonat!

Mármost gyorsan; még van tiz percünk. Hadd vegyük szemügyre még gyorsan a Szellem által létrehozott felelevenedést. Adok nektek egy pár ismertetőjelt, hogy meg tudjátok érteni. Hallgassatok jól ide !

Nos „a megelevenítő erő“ a témám. Figyeljétek meg hogyan gyakorolt hatást rajtuk pünkösdkor, miután feltámasztotta volt a Fiút. Milyen hatást gyakorolt ez a feltámadási erő rajtuk? Megelevenítette őket.

Hadd vegyük figyelembe, milyen hatással volt Istvánra. István meg volt telve a feltámadási erővel, ugye így van? Ő teljesen meg volt telve a megelvenítő erővel. Ez volt az ami félelmet nem ismerő bátorságot adot neki. Ő így fordult hozzájuk: „Kemény nyakúak, körülmetéletlen szívűek és fülüek, ti mindig szembe szegültetek a Szent Szellemnek, ti éppen úgy, mint atyáitok. A próféták közül ugyan kit nem üldöztek a ti atyáitok? Megölték azokat, akik előre hirdették amaz Iazságosnak eljövetelét, kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek, akik a törvényt angyalok rendezésével kaptátok, de nem őriztétek meg.“ Ó ez az erő kieszközölt benne valamit. Határozottan, ő meg volt telve a feltámadási erővel.

Ellenben ők így érveltek: „Túl kell adjunk ezen a fickón.“

Megkövezték őt. Annyi követ dobtak szegény fejére, hogy meghalt. Felemelte tekintetét és így szólt: „Megnyílva látom az egeket.“ A feltámadási erő hatékony volt. „Megnyílva látom az eget, az embernek Fiát is, amint ott áll az Istennek jobbján.“ Kétségtelenül, hogy a megelevenítő erő eszközölte ezt ki Istvánban.

Egy másik embernek szintúgy része lett ezen feltámadási erőben. A neve Filep volt. Ő is meg volt telve e megelevenítő erővel. Samáriában lent hatalmas nagy összejövetelt tartott. Ördögök lettek kiüzve; az emberek bemerítkeztek az Úr Jézus Krisztusnak nevében. Nagyon jó összejövetelekben lett részük, amikor a dinamika lejött és a Szellem így szólt hozzá. Mai nyelven így hangzana: „Hagyd el ezen ébredési összejöveteleket.“ Ó, mit szólnának a prédikátorok? Nem játszik semmi szerepet, amit ők mondanak. Ő meg volt telve a feltámadási erővel. A benzinnel rendelkezett és a dinamika leszállt reá. A felszólítás így hangzott: „Menj ki a pusztába.“

Ott találkozott egy királyi udvar tisztviselőjével, akit bemerített az Úr Jézus Krisztus nevében. Ezen az egy emberen keresztül jutott el Isten üdv-üzenete Etiópiába. Összhangban van így? Ő engedelmes volt Istennek.

Ha még nem vagytok bemerítve az Úr Jézus Krisztusnak nevében, úgy ne késsetek megtenni azt iránta való engedelmességből, és meg fogjátok tapasztalni mennyire kiterjed reátok a feltámadási erő.

Valami furcsa dolog volt az, amit Filep tett azáltal, hogy Isten rendelkezésére állt és ezeket a hatalmas ébredési összejöveteleket elhagyta. Annyira meg volt telve a megelevenítő erővel, hogy miután Isten iránti engedelmességből feladatát elvégezte és a királyi udvar tisztviselőjét bemerítette, ezen erőtől el lett ragadva.

„Ha az a Szellem lakik bennetek, amely feltámasztotta a Jézust a halottak közül, a ti halandó testeiteket is meg fogja eleveníteni.“ Filepet annyira megelevenítette, hogy többé nem lehetett látni őt és egyszerre csak 50 km-re tovább lett helyezve egy más vidékre. Az ő halandó teste meg lett töltve ezzel az erővel. Hogyan történt, hogy úgy ennyire megtelt a feltámadási erővel?

Ó Istennek élő gyülekezete, nem állhatunk hosszabb időn át egy helyen forgolódva cukor zacskót szopogatva. Fel kell küldenünk imádságainkat, hogy meg lehessünk telve a feltámadási erővel, amíg a Szent Szellem megelevenít bennünket, hogy ama bizonyos napon, a feltámadáskor el lehessünk ragadtatva. Ámen!

Bocsánat amiért így kifejezem. Hirtelen egy anyára gondoltam, amint ezeket a kicsiny cukor zacskókat készítette, amint korábban a bébiknek adtak. Néhányan az idősebb anyák közül még biztosan emlékeznek rá. Amikor a kicsiny elkezdett sírni

[A fennmaradt magyar szöveg ezen a ponton megszakad.]