Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz · 2002. augusztus 4. (rövidített átirat)

Zsoltárok 91.1-től „Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik, az szól az Úrnak: Én mentsváram, oltalmam és menedékem az én Istenem; Ő-benne bízom. Mert Ő az aki megszabadít téged a madarásznak hálójából és a veszedelmes dögvésztől. Tollaival befedez téged, és szárnyai alatt oltalmad lészen; paizs és pánczél az Ő hűsége. … Igen Uram te vagy az én oltalmam, a Felségest választottad oltalmadul.“

Isten nem hagyott cserben bennünket, hanem áthordozott sas-szárnyakon. Ha összekötjük a szeretetet az ÚR iránt való engedelmességgel úgy visszhangra találunk a mi Istenünknél. Ne probáljunk meg valamit túlhangsúlyozni (bárm legyen az; gyógyulás, személyes élmény, látomás, álom stb). Próbáljunk meg mindent az Ige fényével megvilágítani.

Éjfélkor felhangzott a kiáltás: „Keljetek fel, jön a Vőlegény…“ Utólag megjött a többi szűz is, akiknek nem volt elég olaj a lámpásaikban, ám az ajtó már be volt zárva. Időnk összehasonlítására vehető a Máté evangéliumának 23+24+25. fejezetei, különösen a Máté 23:2 „…Az írástudók és farizeusok Mózes székébe ültek.“ Pontosan úgy mint a Mózes napjaiban, amikor a többiek félreértették az ő küldetését, úgy történik a mi időnkben is. A kérdés amit fel kell tennünk: Mi a tanítás alapja? Sokan olvassák napjainkban is a szent Írást, sokan hívőknek nevezik magukat, sokan hivatkoznak az Isten utolsó prófétájára és mindenki azt ért meg az Írásból amit szívében gondol. Hova vezessen ez az állapot?

A Máté ev.23. fejezetében hétszer is nehezen megkorholta a mi Urunk az írástudók és farizeusokat. A 13.vers:* „Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy a mennyek királyságát elzárjátok az emberek elől. Magatok ugyanis nem mentek be, de a bemenni akarókat sem hagyjátok bemenni.“ A 14. vers :* „Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek házát és színlelésből hosszasan imádkoztok: ezzel súlyosabb ítéletet vontok magatokra.“ A 15.vers:* „Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy bebarangoljátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen csatlakozót szerezzetek, ám ha megszerzitek, magatoknál kétszerte inkább a gyehenna fiaivá teszitek őket.“ A 16.vers:* „Jaj nektek vak vezetők,…“ A 23. vers:* „Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagyjátok azt, ami a törvényben súlyosabb: Az ítéletet, a könyörületet és a hűséget. Ezeket tennetek kellene, azokat el nem hagynotok.“ A 25. vers:* „Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy a pohár és a tál külsejét megtisztítjátok, a belseje ellenben hemzseg a ragadozástól és mértéktelenségtől.“ A 27. vers:* „Jaj néktek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy a meszelt sírokhoz hasonlítotok, melyek kívülről szépeknek látszanak, de melyek belül holt csontokkal és mindenféle tisztátalansággal vannak tele.“ Ezeknek az írástudóknak és farizeusoknak közös nevezőjük van a mai teológusokkal, pap-, vagy prédikátoorokkal, bibliamagyarázókkal stb. azok Mózesre hivatkoztak, ezek a bibliára hivatkoznak egyrészt s másrészt képmutatók akik a saját gondolataik alapján ítélik meg az Írást és adják tovább a hallgatóknak. Ezért mondja a mi Urunk a 34. versben: „Azért úgy lesz, hogy én prófétákat, bölcseket és írástudókat fogok hozzátok küldeni s ezek közül ti némelyeket meg fogtok ölni és meg fogtok feszíteni, közülük egyeseket zsinagógáitokban meg fogtok ostoroztatni és városról városra fogtok üldözni.“ De hiszen az írástudókat és farizeusokat senki sem vette üldözőbe, ellenkezőleg: ők voltak a legtekintélyesebbek akiket figyelembe kellett venni.

A Máté ev. 24. fejezetében aztán vázolva van a végidő, aminek jönnie kell, hogy „Itt a Krisztus, vagy ott a Krisztus…stb“ A 8. versben azonban úgy találjuk, hogy „Mindezzel azonban csak kezdődnek a vajudás fájdalmai.“ Ám ne féljetek, amilyenek lesznek a támadás pillanatai, olyan mértékben adja Isten az Ő erejét. Ne perlekedjünk Istennel, dicsőítsük Őt minden állapotainkban mert: „Ímé ÉN veletek vagyok a világ végezetéig.“ A Máté 24:33-ban találjuk a figyelmeztetést: „Így akkor is, mikor majd mindezeket beteljesülni látjátok, tudni fogjátok, hogy közel van Ő már a küszöbön.“

Visszatekintve a számtalan ún. prófétákra (tanítókra), akik a saját nevükben jönnek és hiresztelnek ezt is azt is → ők mindnyájan az egy-el (az antikrisztussal) éspedig: ún. szentháromsági keresztség, tanítás, hagyományok gyakorlata stb. → a Róma pohara a Jeremiás 51. fejezetének alapján és a Jelenések könyve alapján.

Az időnkre megígért próféta nem lehetet tagja semmelyik vallásfelekezet vagy gyülekezetnek – ezek táborába nem vehetett részt, másként nem hallathatta volna a hívást: „ÉN népem jertek ki közülük, …“ Hogy kihívjunk valakit, már kívül kell legyünk; azaz hordoznunk kell és szabad a Jézus Krisztus gyalázatát. A 39. versben utalást találunk arra az állapotra amelyben találtatik az általános kereszténység az embernek Fia visszajövetelének idején: „és nem ismerték fel a veszélyt, amíg el nem jött az és el nem ragadta valamennyiüket: úgy lesz az ember Fiának megérkezése is.“ Valóban úgy van, hogy ez a világ már méltó a kárhozatra. A kevés idő, amit Isten még adott csak azokért van, akik még meg kell hallják Isten hívását, legyenek azok bármilyen felekezeti táborokban, mivelhogy ők is azokhoz tartoznak, akiket különválasztott Isten már a világ megalapozása előtt.

Aztán a 45. versben vázlatot találunk a hű és igaz rabszolgáról, akit kirendelt Isten az eledel szétosztására. „Ki bizonyul hát akkor hűséges és eszes rabszolgának? Az ilyet ura azért állította cselédsége fölé, hogy azoknak a maga idejében kiadja a táplálékot.“ A táplálék elmérgezésének veszélye fölötte nagy, egy mérgezés nagyon hamar létrejöhet. Csak egy kevés eltávolodás az Ige-igazságától, csak egy keveset még hozzávegyíteni, máris a biztos halál fenyeget. Minden úgy kell maradjon, amint az Igében hátra lett hagyva.

Amint már említettük is a Máté ev. 25.5-ben „miután a vőlegény késett, mindannyian elszunnyadtak és aludtak.“ Legyen, hogy kegyelmet találjunk Istgen előtt mindannyian, az időt áron is megvenni az elkészíttetésünkre. Elérkezett az ideje annak, hogy abbahagyjuk az egymásról való beszélgetést és elérkezett az ideje annak, hogy beszéljünk egymással tüzetessebben mint valaha. Az Ige arra is utalást tesz, hogy mindannyian Istentől lesznek tanítva.

Az 1.Thess. 1:4-6-ban utalást találunk arról, hogy az Isten üdvhatározatárol tudomásunk kell legyen. „Mert Istentől szeretett testvéreink, tudomásunk van kiválasztott voltotokról, hiszen nemcsak szóval szóltuk nektek az örömüzenetet, hanem hatalommal, Szent Szellemmel, nagy biztonsággal is, mint ahogy tudjátok, hogy milyenekké lettünk közöttetek at ti érdeketekben. Ti pedig utánzóinkká lettetek és az ÚR utánzói, azután, hogy az igét sok szorongattatás között a Szent Szellem örömével elfogadtátok,…“ Ha valakinek hiányzik az Isten üdvtervéről való ismerete, hiányzik neki egy szem a láncból. Tudomásunk és ismeretünk kell legyen azok felől, akik az örömüzenetet az Ige alapján tovább hordozzák, úgy amint az asszonynak volt az 1.Kir.17:24-ben: „…Most tudtam meg, hogy te Isten embere vagy, és hogy az Úrnak beszéde a te ajkadon Igazság.“ Az 1.Thess. 2:2-4-ben olvassuk továbbá „…mi Istenünkből sok küzdelem között bátorságot merítettünk arra, hogy szabadon szóljuk nektek az Isten örömüzenetét. A mi megbátorodásunk oka azonban sem tévelygés, sem tisztátalanság, sem ármány nem volt, ellenkezőleg: annak megfelelően, hogy Isten kipróbált már bennünket afelől, hogy ránk bízhatja-e az örömüzenetet, mi sem úgy beszélünk, mint akik emberek tetszését keresik, hanem az Istenét, aki próbára teszi a szívünket.“ Amint Istentől méltattunk az örömüzenet megismerésére, úgy legyen az a vágy szívünkbe, ami Írás szerinti „Szeretném Őt megismerni, és az Ő feltámadásának erejét.“ A 10-12 versekben következik az intés: „… intettünk, benneteket és tanúságot tettünk arról, hogy méltóan kell járnotok ahhoz az Istenhez, aki királyságába és dicsőségébe elhívott benneteket.“ Az mindenképpen nyilvánvalóvá kell legyen, hogy nem ebből a világból valók vagyunk. Amint írja egy énekíró: A mi hazánk ott fennt van. →eleve elrendelés. Mikor akarunk hozzáfogni a mi előkészületeinkkel? Hogy a lámpásainkban olaj legyen és annak fénye tiszta sugarakat árasszon! Isten Szelleme által a prófétikus beszéd annyira világos kell legyen előttünk, hogy a sötétségben világításul szolgáljon. Hogy el tudjuk mondani Pál apostollal együtt: „Küszködök azért, hogy részem legyen az első feltámadásban.“ Hallgatnunk kell az Istentől jövő oktatásra, hogy Isten olyan embereket formálhasson belölünk, akik az Ő útján járnak. Az 1.Thess.2:19-20 alapján: „Pedig hát ki lesz a mi reménységünk, örömünk vagy dicsekvésünk koszorúja, Urunknak, Jézusnak színe előtt az ő megjelenésekor? Vajjon nem éppen ti? Hiszen ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.“ Egy olyan szűz menyasszony, akit nem sodor valamennyi tanítások szele ide oda; egy eklézsia amely fel van építve az apostolok és próféták alapkövére, Krisztus Jézus maga lévén a szegletkő.

1.Thess.3:13 „hogy akkorra, amikor a mi Urunk Jézus az összes angyalaival együtt megjelenik, szívetek feddhetetlenségben és szentségben szilárduljon meg Istenünk és Atyánk előtt.“ 4.fejezet 13: „Nem akarunk tudatlanságban hagyni titeket, testvéreink, azok felől sem, akik már alusznak, hogy ne bánkódjatok mint a többiek, akiknek nincs reménységük. Ha ugyanis hissük, hogy Jézus meghalt de feltámadott, miért ne hihetnénk, hogy így az Isten Jézus Krisztuson keresztül ővele együtt azokat is elő fogja hozni, akik elaludtak már?“ Az elaludtak velünk együtt vétetnek fel a levegőégbe. Jézus Krisztus visszajövetele nem egy kinyilatkoztatás, hanem élő valóság lesz. Valamennyi ígéret össze van kötve ugyanannak beteljesedésével.

Az 1.Thess. 5:1 alapján idejét és óráját az Ő visszajövetelének nem tudja senki. Ugyanakkor közös nevezőre hozza Pál apostol a mi Urunk visszajövetelét, az Úrnak napjával: Jóel 2:1-2 „Fújjatok kürtöt a Sionon és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az. Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, amilyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.“ ; Sofóniás 1:14 „Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet; az ÚR napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is.“ Malakiás 4:1 „Mert imé eljön a nap, lángoló mint a sütő-kemence, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.“ Aztán az időnkre szólól ígéret is az 5. versben: „Imé én elküldöm nektek Ilyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.“ Ezzel összefüggésben a Jóel 2:31 –ben találjuk a csúcspontot: „A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.“ Mármost vegyük ezt az Igeverset és menjünk vele az Ap.Csel. 2: 19-hez: Itt Péter apostol pontosan az ellenkezőleg adja elő az idézett Igeversből ama napot: „a nap sötétségre fordul át, a hold vérré válik, minek előtte az Úrnak nagy és tündöklő napja eljő.“ Miért? Az Úr napjának két aspektussa van: Azoknak akik visszamaradnak minden továbbiak nélkül félelmetes nap lesz, ám a menyasszony-gyülekezet számára a nagy dicső és tündöklő nap lesz az ő felvétetésük napja.

Vegyük a Pál apostol szavait a Róma 13:12 –ből: „Az éj előrehaladt, a nappal közel jött, tegyük félre hát a sötétség munkáit, öltsük fel a világosság fegyvereit.“ →2.Kor.1:14: „mint ahogy legalább részben már kiismertetek minket, mert hiszen dicsekesztek velünk, mint ahogy mi is fogunk veletek Urunknak Jézusnak napján.“ Filipi 1:6+9+10 „…aki elkezdte bennetek a jó munkát, a Krisztus Jézus napjáig be fogja azt fejezni. …,hogy szeretetetek mindig jobban gyarapodjék megismerésben, és minden téren a tapintatosságban, hogy képesek legyetek megvizsgálni minden esetben mi a helyes, hogy a Krisztus napjára napfénytiszták legyetek, olyanok, akikben senki meg nem botolhat.…“ 2.fej.16a „Tartsatok ki az élet Igéje mellett…“ Ehhez még elolvasható az 1Thess.1 és 2. fejezete.

Az apostolok nagyon jól be tudták sorolni a prófétikus Igét. Abban a pillanatban amelyben a menyasszony-gyülekezet felvétetik, kiönti Isten az Ő haragját e földre. Az ellentmondás, ezekre az Igékre hivatkozva, csak az emberek fejében van. Péter egyenlően vázolta az Úrnak napját az Isten napjával, amikor figyelmeztetésül ezt írja a 2.Péter 2:3-4-ben: „…hogy vissza tudjatok emlékezni a szent próféták korábban mondott beszédeire és az Úrnak és Megmentőnek az apostolokon át adott parancsolataihoz ragaszkodjatok. Mindenekelőtt azt tudjátok meg, hogy az utolsó napokban jétékűző gúnyolódók fognak jönni, kik csak vágyaik után járnak.“ Itt mégegyszer figyelembe vehetjük mennyire összetartozik, a prófétikus Ige és az apostolok tanítása. Azután legyünk tisztában azzal „hogy nem késik el az Úr az ígérettel, mint ahogy némelyek késedelemnek tartják, hanem hosszútűrő irántatok, mivel nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt akarja, hogy mindenki új felismerésre térjen.“ Az Úrnak napja azonban úgy fog eljönni mint egy tolvaj. Ha eljön, az egek zúgva tovatűnnek, az elemek égve felolvadnak, a földet és rajta az ember munkáit nem lelik meg.“ Legyünk háládatosak, hogy az Úrnak eljövetele még előttünk van, háládatosak az Ő hosszútűréséért, ugyanakkor vegyük fontolóra az idő előrehaladottságát. Elmondhatjuk imádságban az Úrnak: ,Légy kegyelmes hozzánk, hogy ne tegyük próbára a TE hosszútűrésedet.’, hanem szent forgolódásban és istenfélelemben várni ezt a napot.

A 2.Thess.2: 1-től találunk még egy figyelmeztetést az Ő eljövetelének napjára nézve, amit annál inkább figyelembe kell vennünk, mert napjainkban is vannak többféle csportok, akik azt állítják, hogy az Ő eljövetele már megtörtént. A 2.vers: „…hogy eszeteket elvetve meg ne ingasson és meg ne riasszon titeket olyan hamar se szellem, se beszéd, se állítólag tőlünk érkező levél, mint hogyha beállt volna már az Úrnak napja. Senki semmi módon tévutra ne csaljon benneteket.…“ Amint említettük is, a mi Urunk Jézus Krisztusunk eljövetelének napjával kapcsolatosan, az ÚR napjáról is szó van, amelynek két fázissa van. Az ÚR napjának első fázissa akkor teljesedik be, amikoris lejön, hogy az Ő menyasszonyát magához vegye. Azután beáll a második fázis, éspedig a nagy nyomorúság idejének a fázissa. Ugyanebben a fázissban (a 2.-ban) lép fel a két próféta (Mózes és Ilyés).

A korsókban tárolt olaj, az elrejtett Mannára utal, amely a győzőknek adatik, ti. a kinyilatkoztatott Ige →eledel gyanánt. Legyen gondunk arra, hogy az ellenség ne tudjon berontani közzénk kompromisszumokat kötve, amely halált hoz maga után. Amikor kompromisszumról van szó, legyen az bármilyen téren, azonnal elő kell tünjön a szeretet, ti. a szeretet az Igazság iránt. Ez óra üzenete nem lehet más, mint vissza az Igéhez, vissza a kezdethez, egy tökéletes helyreállításhoz. Minden olyan dolgot, amely eltávolítna bennünket az Igétől, utasítsunk vissza

A menyasszony gyülekezet nem lehet egy hazug épület; őbenne nyilvánvalóak kell legyenek Istennek nagy tettei. Tartsuk figyelemben és a legnagyobb értékű dolognak Isten Szava csalatkozhatatlanságát. Ne legyenek kívánságaink ezen kívül hallani és hinni. Isten örködik az Ő Szava felett, következőleg örködik felettünk is ha az Ő Szava mibennünk lakozik és magunkban hordozzuk.

Az ÚR áldjon meg mindnyájatokat, bárhol legyetek ezen a világon őrizzen meg és legyen veletek mindaddig, amíg szemeinkkel meglátjuk azt amiben hiszünk. Ámen!