Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz · 2002. november 3. (rövidített átirat)

Engedjétek hadd menjünk át egyenesen az Ige elmélkedésében, figyelemesek lévén arra mit akar az Úr nekünk mondani: „Majd újra megszólalt Jézus: ,Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy én vagyok a juhok ajtaja. Mindazok akik előttem jöttek, tolvajok és haramiák, de nem hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át bemegy, megmenekül.…(ném ford. szerint = legelőhöz talál).“ (Ján.10:7-9). „Én vagyok az igazi szőlőtőke. Atyám a szőlőműves. Lemetsz rólam minden vesszőt, mely gyümölcsöt nem terem és megtisztít mindent, mely gyümölcsöt terem, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok amiatt a beszéd miatt, melyet szóltam hozzátok. Maradjatok bennem, én is bennetek maradok. Miként a vessző nem képes magától gyümölcsöt teremni, csak ha a tőkén marad, úgy ti sem, ha bennem nem maradtok. Én vagyok a szőlőtőke, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad s akiben én is megmaradok, sok gyümölcsöt terem, mert nálam nélkül semmit sem tehettek.“ (Ján. 15:1-5). A szőlőtőkén maradni elengedethetetlen a gyümölcshozáshoz, úgyszintén a vadhajtások lemetszése. Ha nem vagyunk közvetlenül Őhozzá csattolva, nem jöhet létre semmi szellemi téren. Megmenekülésünk függ attól, hogyan vagyunk hozzá nőve a szőlőtőkéhez. „Mert ha az angyalokon át szólt ige szilárdnak bizonyult, úgyhogy minden áthágás és engedetlenség elnyerte méltányos bérét, akkor hogy menekülhetünk meg mi…?“ (Zsid.2:2-4). Mindannyian ki vagyunk téve az élet hullámainak, különböző helyzeteknek; ám legyen helyzetünk akármilyen kilátástalan (emberileg nézve), legyen szikla-szilárd hitünk, hogy Ő átvisz és megtartja az Ő ígéreteit. „Ábrahám reménység ellenére reménykedve hitte, hogy sok nemzetek atyjává lesz, ahogy megmondatott neki: ,Így lesz a te magod‘. A hit tette arra képessé, hogy mintegy száz éves korában sem erőtlenült el és nem figyelt saját testére, sem Sára méhének elhalt voltára, nem kételkedett hitetlenül Isten ígéretében, hanem a hit hatalomra emelte,…“ (Róma 4:18-20). Amint megállapítottuk, a hit szerinti engedelmesség szükségszerű az ígéret elnyerésére nézve. Tartsuk ahhoz magunkat, amit Isten MA szól hozzánk. Hogy a hitben győzelmi erő rejlik, erre számtalan példát találunk az Igében, sőt ezt tapasztalataink alapján is igazolnunk kell. Ugyanazon Isten ígéretei, ugyanolyan vonatkozással vannak mi reánk nézve is. A hitetlenség nem csökentheti a mi hitünket. A hitetlenség hazugnak nyilvánítja Őt; és semmi sem sérti úgy Istent mint a hitetlenség (engedetlenség). Isten szavának hitelt adni, annak engedelmeskedni, annyit jelent mint Őt tiszteletben tartani. Az Isten ígéreteiben való meggyökerezés nem beképzeltség, hanem élő valóság.kell legyen, hogy az Ő színe előtt megállhassunk.

Tudjuk azt, hogy Istennek valamennyi ígéretei Jézus Krisztusban lettek igenné és Ámenné; most pedig rajtunk át kell megdicsőitessék. „Hittem azért szóltam, mi is hiszünk s annak megfelelően szólunk is.“ (2Kor.4:13). A kenetés felszínre hozza a tanítást. Egy Szellemtől indult ki az elhivatottság egy testté „…egy ÚR, egy hit, egy bemerítés.“ (Efézus 4:4-5). Hol van ennek a tanításnak való engedelmesség? Amint olvastuk a Ján. ev. 10. fejezetében, Ő ajtó, pásztor - minden mindenekben, mindenütt jelenvaló, sokszerűen kinyilatkoztatva és mindig egy és ugyanaz marad. Egyidejüleg a mennyben és a földön is. Ha Isten követésében akarunk állni, megalkuvás nélküli kell legyen az Isten követésünk. Istennek valódi gyermekei csakis Isten tetszését keresik, nem valahogy az emberekét is. Isten valamennyi ígéreteire csak egyszer történik a beteljesedés, ugyanakkor sokszoros magyarázatokkal találkozunk. Isten szavát nem veheti villára senki, önmagyarázatokkal ellátva a saját tetszés szerint. Nem elme felismerés, hanem Szent Szellem szerinti ihletetség Istenhez közelebb. Minden határozottsággal el lehet mondani, ill idézni lehet a Pál apostol által kimondottakat: „Nem fogunk mindnyájan elaludni, az Ő eljövetelének beállta közelebb van mint valaha.“

A személyes élet elrendezése sem maradhat vissza; ne nézzünk a körülményekre hanem a célra; ennek érdekében legyünk készek mindent félre tenni. Jézus Krisztus halála és feltámadása kezeskedik arról, hogy (örökké) élhetünk. Az Úr Jézus megkenetése az asszony által utalást tesz arra, hogy mindig is voltak emberek, akik a kedvező alkalomban Istennek kedvező szolgálatot végeztek. Megfelelő időben megfelelő magatartással kimagaslani. Azután meg kellett történjen az Úr Jézus keresztfára való feszítése, hogy a kígyónak a fejére léphessen; hogy a halált legyőzze és diadalmason feltámadjon. „Szeretett testvéreim utalást teszek arra az üdvüzenetre, amelyet vittem nektek, amelyet el is fogadtatok, amelyben állotok is, amely által meg is fogtok szabadulni… ha ugyan ragaszkodtok még hozzá,…hacsak kitartotok amellett úgy amint hirdettem vala közöttetek…“ (1Kor.15:1-2). Ha figyelmesen olvastuk, minden elkötelezően lett mondva. Ha pedig Pál apostol nyiltan és egyenesen átok alá teszi azt, ami nem egyezik meg a tőle való elmondottakkal, felfigyelésre méltó ennek fontossága. Avagy hiábavaló legyen-e egész életünk futása, hitünk? Isten szava isteni vezérfonalul adatott az embernek. Hacsak idegenkedést tudnánk tanusítani mindazzal szemben, ami nem az Írásból keletkezik! Az említett fejezetben olvassuk, hogy az emberiség megváltása, tulajdonképpen minden az írások alapján történt. Valamennyi ígéretei Istennek be kellet teljesedjenek, hogy nyilvánvalóvá le-hessen, a mi Istentől való elszakadottságunk.

Sajnos ismételten meg kell állapítanunk, hogy Isten szavának jelentőségét, semmivé tették az egyházi atyák. Ám Isten szava annyira működésben lesz a mennyassszony- gyülekezeten belül, hogy minden ami ki lesz mondva, helyben beteljesedik (idézet Br. tv. prédikációjából). Pillanatyilag Isten ígéreteinek hordozói vagyunk; nem adunk helyet a tűrelmetlenségnek ami a hitetlenség következtében áll be.

Isten maga őrködik az Ő ígéreteinek beteljesedése fölött. „Mert nem hagyod lelkemet a seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson“ (Zsolt.16:10). Isten maga vigyázott, hogy minden az Írásoknak megfelelően beteljesedjék. Ő aki leszálott a pokol mélységére, hogy a fogságban lévőket megszabadítsa egy és ugyanaz a leszállól és felszálló - a garancia a mi felvétetésünkre is. (Efézus 4:8-10). Istennek már mindig is volt egy központi kiindulópontja, ti. ahonnan kiindult az Ő beszéde. Sohasem volt egy többes számu csoportosulat (tanács-testület).

Legyünk olyan útkészítői Istennek, hogy az utolsó fázis beállhasson akadályok nélkül, ti. Isten fiainak leleplezése. Ne sóhajtozzon senki testvére ellen. Itt figyelem-be kell vennünk, hogy különbség van a testi sóhajtozás és egy ellenséges sóhajtozás között. Ne álljunk az isteni harmóniának útjában amely a három bizonyságtevésben igazolódik: vér, víz és Szent Szellem. Földileg gondolkozva ne tartsátok fenn magatokat sem saját hibáitokkal sem más hibáival, ez biztos bukáshoz vezet. Ha valaki hibát lát a maga vagy a más életében próbálja mielőbb rendezni az Úrral, hogy azonnal túl tehessen rajta.Isten tiszteletben tartása közvetlen függő viszonyban áll azzal, hogy felvettük-e az üzenet hozót egyáltalán? Ahhoz, hogy valaki eljusson az üzenethez, elkerülhetetlenül fel kell vegye az üzenettel megbízottat. Hogy akarja valaki felvenni az isteni üzenetet, ha nem akarja elfogadni az üzenet-hozót?

Emberi kísértésekkel, tudatos hátráltatásokkal fel kel számoljunk, hogy imáink áttörjenek Isten oltáráig. Vegyük fontolóra, hogy a próba beálltakor történt az, amikoris az idegen földről való húsos fazék vissza lett siratva. „De mindezek előképekként estek meg azokkal, ám a mi intésünkre irattak meg, kik a korok végső eseményeinek megyünk eléje.“ (1Kor.10:11). „Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek Szentje: Én vagyok az Úr, Istened, ki tanítalak hasznosra - az üdv útjára, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell.“ (Ésaiás 48:17). Hogy mi vár reánk ezen az úton, mit kell javitsunk, ezzel szemben netalán figyelembe kell vennünk a feddést is: „Noha megkérdeznek engem napról napra és tudatában kívánnak lenni az én útaim felől; mintha olyan nép lennének amely igazságot gyakorol és az ő Istenük törvényét el nem hagyták; türelmetlenül elvárják az én beavatkozásomat - követelik az igazságszolgál-tatás ítéleteit tőlem…“ (Ésaiás 58:2). Aki önmagára vonatkozóan elvárja az isteni igazságszolgáltatást, mit sem használ néki; Isten keresi bennem a felebaráti igazság-szolgáltatás törekvését. Mit használ nekem ha igazam van egy dologban, ha katasz-trófához vezet? Az idézett fej. 6. versében megtaláljuk az Isten előtt kedvező igaz-ságszolgáltatást: „Hát nem inkább olyan-é a bőjt, amit Én kedvelek, az igazságtalan bilincsek feloldása, a szolgasági iga-járom felrobbantása, a megerőszakoltak szabadon bocsájtása és valamennyi jármok széttörése?!“ Ennek gyakorlása következ-tében nyilvánvaló lehet az isteni igazság. Az ítéletmondást (szentenciát) nem én mondom ki, hanem türelmesen várok Isten ítéletmondására. El kell jöjjön az az időpont, amikor Isten közvetlenül válaszol a mi kérésünkre. „Vedd fel ágyadat és menj haza“- nemcsak üres mondat volt, hanem egy betegségből való felgyógyulás következménye. Isten abban a helyzetben akar hozni, hogy isteni egyetértés legyen közöttünk. Ha valaki megkötözötten jön be, felszabadultan folytathassa útját. Istentől még senki nem távozott abban az állapotban, amelyben találkozott vala vele. Az Ő forrásai telve vannak élő vízzel. És „aki hisz bennem, élet víznek folyamai ömledeznek abból“ - nem egy folyam - hanem folyamok. Amint már említettük is, nem a te feladatod a gyümölcs elkészítése, egyedül Isten hatalmában áll a véghezvitel. „Isten szüntelenül vezérel téged úgy, hogy megelégíti lelkedet száraz vidékeken is jóllakat és csontjaidat megerősíti úgy, hogy hasonló leszel egy jól öntözött kerthez és egy vízforráshoz melynek áradata nemcsak látszat szerinti…“ (Ésaiás 58:11-12) Isten Szelleme az, amely örök életre csörgedezteti a vizet bennünk. Az új fundamentum lerakása előtt azonban fontos feladat az előbbi felrámolás úgy mint Ezsdrás, Nehemiás és az Apostolok Cselekedeteiben találjuk (Ap.Csel:3:19-23). Hogyan is lehetne hamura, piszokra valami újat építeni? Csak mi tudjuk félre tenni azt amit útban áll, hogy Isten új alapfalat rakhasson.

Ne hagyjátok magatokban az ellenségeskedés fullánkját sem felverni mert ennek következménye az elfajulás. Ne menjen le a nap a ti haragotokon. Aki megbocsátott el kell tudjon felejteni is legyen az áldozat akármilyen nagy. Hogy előre mehessünk a megszentelődés útján ne állja útunkat az ismételt emlékezet a múltra. Legyünk mindennapi és nem ún. vasárnapi hívők, azaz a mi Istennel való járásunk nem egy korlátozott időpontra vonatkozik de annál inkább a mindennapi életünkre. Nem a te tudásodtól hanem a Szent Szellem hatásától függ az áttörés.

Az egyháztörténelem folyamán minden át lett értelmezve, nemcsak a teremtési rendet zavarta meg a sátán hanem az üdv rendet is. Legyen, hogy Isten fel tudjon használni bennünket a sátántól felállított épületek összeomlására. Keressük személyes életünkben az Ő akaratának beteljesedését, hogy egyéni és közösségi életünkön tetszése nyugodjon.

........Ámen