Jézus Krisztus tegnap és ma és mindörökké ugyanaz · 2002. október 6. (rövidített átirat)

Napjainkban nem magától értendő, Isten kegyelmének élvezetében lenni. Kitűzött célunk az elkészített ebéd-vacsorán részt venni, a várásban egymást bátorítani, a kitartásra biztatni és figyelmeztetni, imádságban egymást hordozni. Isten Szellemétől hajtva, örömrivalgva megy a menyasszony a Vőlegény elé; ennélfogva azt tesszük egyenként, amivel meg lettünk bízva.

„Gyermekeim, kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiformálódik bennetek a Krisztus.“ (Gal.4:19). Isten hosszútűrést gyakorol, hogy az utolsók is betaláljanak, ill. hasonmását láthatóan viseljék. Napjainkban sokat hallunk az újjászületésről prédikálni, kik azonban tudják elmondani magukról „Élek továbbá de nem én, hanem Krisztus él én bennem.“ A megalázkodás átélt valóság kell legyen valamennyiünk életében; nemcsak feltevés hanem személyes élmény, ez bizonyítja azt, hogy Isten Szavának közvetlen jelentősége lett számomra. Az összejöveteleinken azt kell átélnünk amire szükségünk van.

Pál apostol azért érzett szülési fájdalmakat, mert egy szűzi menyasszonyt akart Krisztus elé állítani, kétsége volt azonban, hogy amiként Évát párbeszéd következtében elámította az ellenség úgy a Krisztus menyasszonya is ugyanenneek a veszélynek van kitéve.

Az Úr Jézus nyilatkozatát meg kell értsük amikor azt mondja: „Azért jöttem, hogy elválasztást hozzak a világba.“ Akik úgy képzelik magukról, hogy látnak meg vannak vakulva; akik elég alázatosak magukban és úgy látják több látásra van szükségük, azoknak megnyilatkoztatja Isten az ő szemeiket és értelmüket az Írással kapcsolatosan ti. arra vonatkozóan. (Ésaiás 14:1). Nincs semmi szükség arra, hogy a szellemieket még jobban szellemesítsük; a természetes dolgokat (a földiekre vonatkozóan) is úgy kell hagynunk amint írva lett. Tény és valóság az, hogy önmagától nem lát senki be Isten dolgaiba;

Ami Izráelt érinti, úgy egyértelmüen olvasunk az ő összegyűjtésükről és megmenekülésükről. Jeremiás 31: 2+10; Ezékiel 36:24 „És kihozlak titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból és visszaviszlek benneteket országotokba.“ Ismételten utalást találunk úgy a kard- mint a visszatérésre is. Lukács 21:24.

Ne legyünk az ellenség bolondjai azzal, hogy alku- és vitatkozásokat kezdünk az Írással kapcsolatosan. A bibliai nyelvet meg kell érteni, hogy eljussunk a kulcsszavakhoz, amelyek szükségesek a további összekötő kapuk megnyitására. „Mert hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat testvéreim, akarom, hogy értsétek meg azt a titkot,…“ (Róma 11:25). Pál apostol ismételten titokzatosságról beszél ti. a Krisztus titokzatosságáról utalást téve arra, hogy az emberek behálózzák magukat a saját magyarázatukba. A 26. veres utalást tesz arra is, hogy miként fog megmenekülni az Izráel; a menekülés helye egyértelműen a Sionon történik – Jeruzsálemben, nem pedig New Yorkban, vagy a világ valamely más részén. „A Báránnyal együtt áll a 144.000 a Sion hegyén…“ (Jel.14:1) – akik összegyüjtettek a szétszóródásból. Miért a Sionon? Ott történt a Szent Szellem kitöltetése is. Evégett kell az újtestamentumi gyülekezetnek is oda visszatalálnia ill. ahhoz az Igehirdetéshez amely a Sionról indult ki. Ez kell legyen az összekötő út.

Valamennyi egyházközösséget vagy hitalakulatokat az ún. szent háromság köt össze, amely az örökkévalóságban soha nem létezett és soha nem is fog létezni. Azokat akik az élet útján járnak a Szent Szellem vezeti el minden Igazságra ti. a hit egységére és az Isten Fia felismerésére. A Jel. 19:7+8 arról tanuskodik, hogy „Örüljünk, ujjongjunk, adjunk dicsőséget neki. Mert eljött a Bárány menyegzője s menyasszonya felkészítette magát.“ Azt nem cáfolhatja senki, hogy az utolsó fázisba élünk, márcsak ha az idők jeleire is nézzünk; de ez a tény annál jobban felismerhető számunkra, mert Isten annyira közvetlenül beszél velünk, nem példázatokban „amig Isten embere tökéletességre nem jut, mivelhogy amit Isten ad minden tökéletes.

Nem újra kezdeni a kezdő tanításokkal (az ún. tejitallal való táplálkozás – bűnbánat, újjászületés stb.) valamikor el kell tudjuk fogyasztani a kemény eledelt is. Az asszony egy férfi magzatot szül ( nem pelenkába burkoltat) hanem amely készen lesz a Vőlegénnyel való találkozásra, hogy Vele uralkodjon. „Ezek a beszédek megbízhatók és igazak.“ (Jel.22:6). „A Jézus Krisztus lelepleződése, … Boldog, aki felolvassa és boldogok, akik hallgatják a prófétálás szavait és megőrzik a benne megírtakat. Mert közel van az idő.“ (Jel. 1:1-3). Az isteni üzenet megmarad örökre – ti. a Biblia és nem más. Ismételten magunkévá kell tegyük, hogy minden elmondottakat vissza kell vigyünk a Bibliában.

Az utolsó napokkal összefüggően írja Péter apostol „Ez az egy azonban ne legyen rejtve előttetek szeretteim, hogy az Úrnál egy nap annyi mint ezer esztendő és ezer esztendő annyi mint egy nap. Nem késik el az Úr az ígérettel, … Ha ezek mind így feloldódnak, milyenekké kell lennetek szent forgolódásban és istenfélelemben?“ (2Pét.3:8-11). És az is bizonyos, hogy Isten napja beálltának pillanatával felvétetik a menyasszony gyülekezet és az ő hazavitele után törnek be az ítéletek. A 16. vers utalást tesz a szócsavarás gyakorlóira is, akik már Mózestől kezdve az egész Ó- és Újtestamentumon át időnkig csürték csavarták az írásokat. Az élet azonban csak abban van ami az Úrtól jön, minden félremagyarázat következménye pedig a biztos halál.

Isten dolgait egyszerűen Isten gondjaira kell bízzuk és ne akarjunk segíteni neki értelmezéseinkkel, annál inkább hagyjuk magunkat is belefoglalni az Ő akaratában. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy bámulva visszatekintsünk, hanem keresnünk kell az isteni atmoszférát, hogy annak melege gyökeresen áthasson. Ide nagyon odaillő a hasonlat a kotló és a tojással. A kotlónak feladata csak annyiban áll, hogy a tojáson ülve maradjon. Az ő testének melege elégséges az élet-csira leleplezésére. Az eredeti bibliafordításban úgy áll, „A Szent Szellem keltetően lebegett a mélység fölött;“ mikor jött létre az élet? Amikor Isten megszólalt, hogy legyen – lett. Pontosan így van ma is, a Szent Szellem az Ő mellegét reánk kell árassza, hogy az élet látható lehessen bennünk.

Az álmodozás órája elmúlt, beállt az ébredés órája. „Ébredjetek fel, ímé jön a Vőlegény,“ Vegyük ki részünket Isten művében, ne legyünk meséknek és (félre)magyarázatoknak követői, annál kevésbé annak követői. Nem akarunk türelmetlenség következtében Ismáelt szülni, hanem hadd szülessen meg az ígéret Fia az Ígéret alapján. Isten valamennyi ígéreteinek hivatkozási pontja van és mindig azt illetően kell beteljesedjen. Az épitkezés az első fundamentumon kell megalapozva legyen (úgy mint a templom újraépítésének esetében).

Isten mindenkit meg akar áldani; megelőzően azonban félre kell legyen téve a megütközésnek köve. Boldog aki mindent félre tud tenni eleget téve Isten hívásának és az Úr Szavával eggyé tud válni, elvégre ezzel mindenki saját magának használ mert csak így lesz részünk a segítségnyujtásban. „Boldog az, aki megőrzi e könyv prófétáló beszédeit.“ (Jel.22:7). A hamis próféta jellemvonása pedig abban áll, hogy ő maga is csodákat fog tenni, nemcsak az ő karizmatikussai.

Isten menyasszonyának előkészítéséről van szó, nem pedig a magunk szerepléséről; az elkészítés is Isten ígéretének egy része és a késői esővel együtt be is fog teljesedni. Amikor Isten tűz- és felhőoszlopa indul, mi is felkerekedünk és megyünk utána, nem sietünk megelőzni azt sem nem maradunk vissza amögött. Célunk az, hogy részt vegyünk abban, amit Isten most a jelenidőnkben végez. Ne felejtsük, hogy a magyarázat és a félremagyarázat nagyon közel áll egymáshoz. Egyikben van az élet, a másikban a halál. Ami részünkről megtehető azt tegyük meg; ajánljuk életünket az Úrnak ez pedig a bibliai vízbemerítéssel kezdődik el, amelynél fogva magunkra vesszük az Ő nevét.

Szívemből kívánom az Úr gazdag áldását mindnyájatok számára – az Úr legyen veletek.

Ámen